Elég faramuci helyzet, amikor a hatvanon és a hetvenen túli tanárunkat, tegezzük. Néha nagyon természetesen megy, néha pedig ledöbbenek és nem jön a számra, csak magázódva a dolog, amiért ők azonnal lecsesznek :)
Emlékszem a 2001-es osztálytalálkozón kaptuk a felhatalmazást, pontosabban a felszólítást a tegeződésre. Élénken tiltakoztunk ellene, de aztán csak-csak akadt rá példa. Ma már én is tegezve hívom őket, egy újabb osztálytalálkozóra. Örülünk, hogy még köztünk vannak! Ha elmennek, újra elveszik valami az életünkből.
Eltelt két év, most megint összegyűlünk. Már nem öt évente, azt olyan hosszú időnek érezzük.
Hiába na, öregszünk.
persze, Szeri, nehéz átszokni a megszokottból:) nekem se áll a számra a váltás ilyenkor.
VálaszTörlés