Torkoskodás

Pénteken a Zuram már reggel megjegyezte, hogy lájtosan ebédel, hogy maradjon hely a nem túl késői vacsorának. Nagy reményekkel indultunk neki a dolognak.

Kivételesen tényleg délután 4 órakor (azt hiszem ebben az éveben utoljára...) a kapuban várt a Zuram. Miután a Ica néni "átvette" a gyerkőcöket, nyugodtan pattantam az autóba. Szép kényelmesen beautóztunk Pestre. Na, a rakparton azért lett egy kis kavirc, mert egy részén felújítanak és terelés volt. Szerencsére pont a Lánchíd előtt jöhettünk le újra a rakpartra. Olyan szerencsénk volt, hogy pont volt egy hely a hajó előtt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy ilyen hajóétterem belülről, de azt is tudtam, hogy vastag pénztárca kell hozzá. Remek alkalom volt, hogy egy Torkos Csütörtök alkalmával kipróbáljuk:)

A szépen kivilágított Lánchíd közelében sorakoztak a a hajók. A Vén Hajó is kivilágítva hívogatott minket. Végigsétáltunk a mólón és mire a végére értünk, kinyílt előttünk az ajtó. Kicsit fura volt, hogy egy hölgy nyitja ki a vendégeknek az ajtót, de hamar túltettem magam rajta. Itt rögtön lecsekkolták a foglalásunk. Majd a hölgy  kedvesen, pár információt megosztva vezetett minket a hajó belső lépcsőjéhez, ahol az étterembe jutottunk fel. Fent is vártak már minket, újabb ellenőrzés, ruhatár, majd az asztalunkhoz kísértek minket. Pont a budai partot láttuk, szemben a várral, stb..

Maga az étteremrész, nagyon hangulatos volt. Szép, elegáns függönyök, székek, egyszerű, tiszta fehér abroszok. Középen kerek, nagyobb társaságok részére foglalt asztalok, szélén 4 személyes helyek. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy sok pincér volt :) Voltak öreg rókák és ifjoncok, vegyesen. Közös dolog volt bennük, hogy nagyon szép, elegáns ruhát viseltek, udvariasak és mosolygósak voltak. Merem remélni, hogy egy sima napon is!

Mi egy idősebb pincért kaptunk. Készségesen válaszolt a kérdéseimre, mert nekem, mint mindig voltak:D Igaz, hogy már otthon nagyjából kinéztük magunknak, hogy mit szeretnénk enni, de volt olyan étel, amit nem tudtunk, hogy mit takar. Mivel én elvagyok leves nélkül elég sokáig, én azt nem is ettem, viszont nem tudtam, hogy mi van a chéf ajánlatában. Vagy például nem volt egyértelmű, hogy a libamájas ételekhez mit hoznak és hamar kiderült, hogy azok mind előételek (majdnem).

Kis bogarászás után, rendeltünk. A következőket fogyasztottuk:
Én: Miklós Chef kóstolója hideg előételeinkből, Bacon köntösben sült libamáj fügemustárral és burgonyapürével, Fehérborban párolt körte fahéjas mascarpone krémmel 
valamint ittam egy Martini Rose-t és egy kólát.
Uram: Újházi tyúkhúsleves,
Vajhal filé lime-mal sütve grillezett zöldségekkel, jázmin rizzsel és citromfű mártással tálalva
valamint ivott egy alkoholmentes sört és egy kapucsínót.


Nos, ízé........ Képek azok nem készültek, több okból is. Még vacsora előtt próbáltam az én kis egyszerű gépemmel képeket készíteni, hát gyalázatos lett:) Hiába no, nem arra találták ki, hogy félhomályban, esetleg ablakon keresztül fényképezzenek vele. A másik ok, hogy totálisan el is felejtkeztem a fényképezési szándékomról abban a pillanatban, hogy elém tették a hideg előételt. Ez már csak abban a kis szünetben jutott újra eszembe, amikor a desszertre vártam. Sajnálom, mert igazán gusztán tálaltak! Valamint szuper gyors volt a kiszolgálás, nem hiába futkosott annyi pincér, mint a mérgezett egér. De ez egy nagy pozitívum nekik!

Ez volt a desszertem:)

Az étel, nem csak szépen és ízlésesen volt tálalva, de nagyon finom is volt. Bár én már előtte, csak a díszletet látva mondtam, hogy ide visszatérünk (ha máskor nem, jövőre ismét a torkoskodáson), a vacsora csak megerősített ebben az elhatározásomban.

Két óra állt volna rendelkezésünkre, amit mi így kettecskén nem használtunk ki (mivel hamar hozták az ételeket, nem akartunk még ott ülni majdnem egy órát, két ital mellett), de társasággal tuti elmegy a két óra, ami foglalásonként ilyenkor adott.

Az étteremre semmi negatívumot nem tudok mondani. Az étel finom és elég is volt. Egyáltalán nem maradtunk éhen, viszont pukkadásig sem kellett enni magunkat.

Vén Hajó, még visszatérünk!

Kicsit még autókáztunk a városban (meglestük, hova is megyek két hét múlva a tanfolyamra), hogy 8 előtt ne érjünk haza. Tudni akartam, hogy Ica néni boldogul-e a vacsoráztatással és a fürdetéssel. De nem volt semmi gubanc! Igaz, Miksa kicsit nyekerget, amikor letette aludni, fel kellett vennie többször, de végül megnyugodott és hajlandó volt nem sírni. Na, de akkor érkeztünk pont meg, lett örömködés és aztán gyorsan ágyba bújtak a manók.

Nagyon jó kis este volt és reméljük, hogy minden hónapban kicsit elszabadulunk kettesben, ha máshova nem, hát egy moziba:)))