Megint beköszöntött az a korszak, amikor az illemhelyen sem lehetek 5 percet egyedül. Nem mondom, hogy annyira vártam, de hát...
Pár hete írtam, hogy Miksa kimászott a kiságyból, akkor még egy doboz segítségével. Na, ma már kérem, ez sem kell hozzá. Betettem a kiságyba, hogy azt a bizonyos 5 percet nyugodtan töltsem. Még kekszet is kapott. Már jöttem kifele a helyről, amikor hallom, hogy szól, "aja" "aja". De olyan fura volt, hogy közelről és hangosan hallottam, pedig a szoba odébb van. Kiérek a konyhába, amikor is hallom a kis szandáljának a csattogását. Ekkor már tuti volt, hogy megint kimászott.
Megkértem, mutassa meg, hogy jön ki. Kitámaszt a lábaival az ágy rácsai között és felhúzza magát a tetejére. Ráhasal a keretre és kifelé fordítja a lábait, majd szépen lassan leereszti magát. A frász kerülgetett közben, pedig már van két ilyen szabadulóművészem, egy kicsit nagyobb kiadásban. Barni zsákostól is képes volt kimászni, Olivér csak ugyanígy, mint Miksa. Ezután nem teszem bele, jön utánam és kész, nincs mit tenni.
Vége megint egy korszaknak és nincs még 16 hónapos...
Ó, mennyire ismerős ez! Én 20 évig nyitott ajtónál intéztem el amit elkellett. Ma is van, hogy ha trappolok, akkor résnyire nyitva hagyom az ajtót. Ilyenkor a lányok nevetve rámszólnak, hogy már elég nagy mindenki, nyugodtan bezárhatom. De tudják, a vérembe van. Én nem nagyon foglalkoztam vele, ez szerintem az anyasággal jár együtt. :)
VálaszTörlésTudom, tudom :) Csak olyan jó volt egy darabig egyedül :D
VálaszTörlés