Olivér november óta itthon volt, nem nagyon akartam óvodába vinni, a nem múló köhögésével és az orrfolyásával. December közepén, mire tényleg minden tünet elmúlt, már nem akartam vinni, hogy ne hozzon haza semmit. Ennek ellenére, szegény Miksám, mégis végig beteg volt az ünnepek alatt. De szerencsére ez már a múlt!
Olivér hétfőn megkezdte az óvodát. Annak ellenére, hogy már várta, mégsem működik egyelőre úgy a dolog, ahogy előtte. Nincs sírás, meg nincs "nem akarok menni", de nem láttam rajta a lelkesedést, talán tegnap először. Az óvónéni is szólt, hogy olyan kis visszahúzódó lett, meg panaszkodott, hogy fáj a lába, amikor körben énekeltek, táncoltak volna. Mondjuk ezt itthon is csinálja (nem is tudom, hogy kitől hallja a gyerek, hogy itt fáj, meg ott fáj...), ha valamit nem akar megcsinálni. Pl. össze kellene pakolni vagy segíteni valamit, akkor mindjárt elkezd neki fájni a keze vagy a lába... Aztán, ha már a dolog megoldódott nélküle, érdekes módon a fájás is megszűnik. Remélem, hogy visszarázódik a mindennapokba! A másik meg, hogy olyan, mint egy kis majom, amit hall mondja ő is. Ilyeneket, hogy "Mikszaaaaaa, megfájdul tőled a fejem!" meg "anya, te dög vagy!" "nekem szemmit szem lehet csinájni" "Bajni, nem hajjod, mennyé tanúni!!". Az egyik este ez a mondat hagyta el a száját: "Jófa**t se játok". A nagypapák is elég szabad szájúak, meg néha mi is. Nagyon vigyázni kell a szavainkra! :)
Barni nem volt ilyen kis majmolós. Neki az egyik legjobb beszólása a következő volt, amikor ketten jöttünk életünkben először kocsival, vissza Pécsről Pestre és a Váci úton megkérdezte tőlem, hogy hol járunk, de mielőtt még válaszolhattam volna, megválaszolta ő: "fingom sincs" :D
Miksa pedig éli az 14 hónaposok vidám életét. Most van abban a korban, hogy mindenre felmászik, pakol, rámol. Legújabb szórakozása, hogy kipécézett magának egy cserepes virágot és nincs olyan nap, hogy több alkalommal meg ne próbálja lelökni a helyéről, Hétfőn, csak 2szer takarítottam össze és ültettem vissza szegényt. Most már résen vagyok és ha látom arrafelé oldalazni, akkor ugrom és irgum-burgumozok. Persze ezen ő jókat derül. Szépen vagyunk, már most kiröhög:) Kapta karácsonyra a nagy dömpert, na az kész életveszély. Belemászik, majd fel is áll benne és tapsol (és vigyorog), hogy én is tapsoljam meg, milyen ügyes. Engem meg a szívbaj kerülget. Nappal, ha nem tudom mindig szemmel tartani, a dömper a kiságyban pihen, nehogy belemásszon egyedül. Arra is rájött, ha beletérdel, de csak az egyik lábával, akkor a másikkal hajtani tudja magát. Nagyon tetszik neki!:) Természetesen, ha a nagyobbak itthon vannak, akkor már mennek a harcok is, mert Miksának is mi más kellene, mint az , amivel a másik játszik. Tegnap délután, a déli szieszta után nem sokkal, nyűgös lett. Mindig csak a nagyok szobájába akart menni, meg mutogatott a bejárati ajtóra és hisztizett. Kereste a fiúkat! Aztán amikor meglátta az ablakban, hogy jön a Barni, tiszta boldog volt és akkor meg azért nyüfögött, hogy jöjjön már be. Volt is nagy összeborulás:) Esténként, mindig bemászik a Barni ölébe, fürdés után és odabújik. Vagy birkóznak a szőnyegen. Csak arra vár, hogy a Barni a szőnyegre feküdjön, ő meg rámászik és viháncolnak közben! Tegnap kicsi a rakást játszottak hárman, nem kis hangzavar volt:) Aztán most már érdekli minden, pl. az arcomon odabök a számra vagy az orromra és "felszólít", hogy mondjam mi az. De a lakásban is mindennel ezt játsszuk most. Az óra és az orra hasonlósága okoz egy kis gubancot, mert az "apa orra" mondatra, a falon lévő órára mutat:D Nagyon kis érdeklődő. A bólogató jánossága, kicsit átesett a ló túloldalára, mert szinte mindenre képes bólogatni, még arra is, ha azt mondjuk neki, hogy "csíkos a víziló? vagy eszel szöget?" Így fenntartással kezelendő, hogy bólogat:) Nagy kópé, már most.
Barni is megpróbál visszazökkenni a suliba, de azért látszik, hogy már negyedikes, egyre jobban nem füllik hozzá a foga. A tanulással egyelőre nincs gond, csak ne kéne magába az iskolába elmenni:) A foci lelkesedés még tart, de meccsekre nem nagyon szeret járni. Azt tisztán látom, hogy belőle igazi sportoló nem lesz, csak hobbiszintű. Nem a verseny érdekli, hanem csak a játék maga. Szerintem a karatét is azért hagyta abba, mert ott is már versenyekre kellett volna járni, neki meg tökéletesen elég volt, hogy edzésen ott van, de mást nem akart. Annyira nem is erőltetem, nem mindenki lesz nagy sportoló. Mozogjon, mert jólesik neki és kész.
Amennyire össze tudnak veszni Olivérrel, annyira ragaszkodnak is a másikhoz. Este sokszor együtt alszanak. Igaz, hogy ilyenkor tovább tart elaludniuk, mert fontos susmorognivalót találnak, de üsse kavics:)
3 fiú, nagy zaj, rendetlenség, de nem cserélném őket el semmire!
Édesek! Aranyosak, igazi gyerekek! :)
VálaszTörlés