10

Karácsony és szilveszter közé nekünk, még egy szülinapozás is került. Azt hiszem, minden szülő számára, akinek gyermeke valamely ünnepen vagy annak közelében született, ez nagy kihívás. Mert ugye, ne olvasszuk egybe, legyen meg a külön varázsa. Barni most már elég nagy (brühü, hova lett az én szófogadó kisfiam:D) elfogadja, ha nem minden úgy alakul, ahogy elképzelte.

Apuékkal együtt végül is, 26-án megköszöntöttük, hogy mindenki ihasson az egészségére. 27-én a napján ugyanis, a Zuram is elutazott és apuék is hazamentek. Idén nem csináltunk nagy bulizást, még a tortázást is eltoltuk 30-ra, amikor anyósomék jöttek fel, annyira el voltunk telve a karácsonyi habzsidőzsivel. Érdekes módon, már tavaly sem akart magának szülinapi bulit tartani, ahova meghívja a kis barátait. Idén sem esett róla szó. Csak egy kisfiút akartunk áthívni itt alvós buliba, de végül Miksa betegeskedése, nyűgössége miatt ez is elmaradt, de pótolni fogjuk.

Barninak nem is a tortázások, hanem a közös élmények tetszenek jobban. Egy mozi az apjával, az sokkal jobb buli:) Persze előtte valamit esznek is, közben meg rágcsálnak, minden kívánság kielégítve! Jó lenne egyszer, hárman elmenni. Talán most sikerül egy megfelelő bébiszittert találni, akivel nyugodt szívvel rábízhatom a kicsiket.

Azért ettünk finomat, énekeltünk (hehe) és jókat nevettünk. Van még pár évünk, amíg nem ciki itthon ünnepelni a családdal...

És, hogy milyen is ez a 10 éves kiskamasz?
Minden, a kezdő kiskamaszokra jellemző jegy megtalálható benne. Néha  a holdra lőném, annyira értetlen vagy visszabeszél, olyan stílusban, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Máskor meg, bújik, angyali üzemmódba vált, önként havat lapátol, játszik a tesókkal. Nem is kívánhatnék mást, csak még sokáig legyen ilyen dilis kis-nagy fiam :)