Vagy ezt már mondtam?
Keddig megírtam a variációkat. Aztán jött a szerda és én azt hittem, innen már minden simán fog menni. Aha, ahogy azt Pistike elképzelte.
Szerda délután fél 4-kor, Miksával menetkészen vártunk Barnira, hogy ha megjön, megyünk Olivérért és utána az etetőszékért. 4 órakor, már a járó kocsiban ültünk, kint a kapu előtt, még mindig csak a Miksával. Akkor látom, hogy minden hókupacba belefetrengve, a szánkót maga után vonszolva jön első szülött gyerekem. Már ekkor kissé ideges voltam, hogy már mennyi idő van, még el sem indultunk... Nah, szánkó le, Barni kocsiba be, indulás. Olivért gyorsan összeszedtem és mentünk tovább. Igen ám, de ekkor már nekem újfent nagyon el kellett mennem egy helyiségbe, ahova a király is gyalog jár, folyóügyeket intézni. Dunakeszin bementem a tecsóba. Persze innen nem lehetett üres kézzel kijönnöm, mert a banda enni akart, péksüteményt. Miután minden le volt rendezve, tovább indultunk a XV. kerületbe.
Kis kacskaringó után, meg is találtuk a lépcsőházat és csodák csodájára még parkolóhely is volt egy. (Ezen a részen, Pólus környéke, igen sok autó van, kevés parkoló a házaknál, ezért totálisan bevett szokás, hogy a már egymás mellett parkoló autók elé, beáll egy másik, keresztben, de üresben hagyja az autó sebváltóját. Így ha valaki el akar menni azok közül, aki elé odaálltak, simán arrébb tolják az útban lévő autót. Amikor először láttam, hallottam ezt, még pécsiként, teljesen kiakadtam:D) Felcsengettem a csajszinak, felmentem, fizetnék az etetőszékért, de nincs 2 ezer forintja, hogy visszaadjon.
Lemegyek, CBA-ba, veszek két üdítőt (amiért már odafelé nyavalyogtak bizonyos 18 év alattiak), fizetek, mire felteszi azt a kérdést, amit annyira rühellek, hogy nincs kisebb? Én ettől nagyon mérges tudok lenni, minden alkalommal. Ha már egyszer valaki boltot nyit, el akar adni valamit, akkor gondoskodjon minden napra a megfelelő mennyiségű pénzről a kasszában, az apróról is. Vagy én tévedek? Persze mondanom sem kell, hogy a pénztárgép tele volt pénzzel, tehát semmilyen problémát nem okozott neki a 10 ezer forintból visszaadni, hacsak az nem volt a probléma, hogy egy picinykével többet kellett dolgozni! Púff,púff....
Vissza a csajszihoz, le az autóba, indulás haza. Mindez már negyed hatkor. Irány haza, nem volt nagy forgalom, szerencsére.
Hazaérünk, gyorsan lemosom a széket, összerakom. Arrébb akarom húzni, erre majdnem felborul. Visszaállítom, kicsit oldalra megmozgatom, kileng mint az inga. Hát, valami nem stimmel. Nézem az alját, mintha hiányozna róla valami, emlékeim szerint, kellene rajta lenni műanyag papucsoknak, hogy ne csússzon, meg ne billegjen. Azért Miksát belerakom, kipróbálásra. Ahogy izeg-mozog benne, majdnem felborul a szék. A tálca meg, hiába rakom kétszer is fel, a gyerek felé dől, az elje magasabban van, bármit teszek.
Megnézem a neten a székeket és tényleg, nincs rajta a műanyag stabilizáló. Felhívom a csajszit, hát, ő nem is emlékszik, hogy lett volna, így használták. Mondom neki, nézzék meg a pincében, hátha megvan, mert így ez életveszélyes és nem kell. A műanyag nem lett meg, de a csaj nem csinál belőle problémát, vigyem vissza, visszaadja a pénzt. Hát, ja. Majd a Zuram, egyik este, mert én ezért nem autózok oda-vissza megint 80 kilométer.... Eh...... Sajnálom, mert olyan aranyos, macik vannak rajta.
Ezek után vágtunk neki a csütörtöknek. Délelőtt bevásárlás, Miksával. Délután szülőire kellett mennem. Én tudom, hogy a Zuram sokat dolgozik és tele a feje, de szinte soha nem emlékszik semmire abból, amit mondok neki. Pl. most, hogy nem megyünk úszni, mert szülői lesz. Még meg is kérdeztem tőle a múlt héten (és szerdán is mondtam, hogy másnap szülőire megyek), hogy haza ér-e, mert különben Ica néninek kell jönnie. Dehogy ér haza, Debrecenbe mennek hajnalban. Oké. Ica néni jött 3/4 5-re, én meg elmentem. Elég korán végeztünk, megyek haza negyed 7-kor. Nyitom az ajtót, erre jön velem szemben a Zuram, Miksával. Kiderült, hogy 5-kor otthon volt és Ica néni dolgavégezetlenül hazament. Kicsit morogtam, hogy szólhatott volna, erre az mondta, hogy neki eszébe sem jutott, mert azt hitte úszásra mentünk. Felhívtam Ica nénit, de nem haragudott (legalábbis ezt mondta), viszont kifizettem a felét neki ma, mert mégis csak odagyalogolt, feleslegesen. Azért ma megjegyezte, de kedvesen, hogy igazán telefonálhatott volna a férjem, mert abban a 10 percben 3-an is ellettek volna. Na, meg én is késhettem volna 10 percet, nem maradtam volna le semmiről. Olyan ciki volt így!
A mai nap ehhez képest üdülés volt, a megbeszéltek szerint 3/4 10-re vittem Miksát Ica nénihez, hogy bemenjek Olivérhez az óvodába és farsangra készülődjünk. Fél 12-kor pedig már hazafelé jöttünk a legkisebbel. Miksa jól viselkedett, semmi gond nem volt vele. Csak a cipőket pakolta be a szobába illetve néha vitte a sajátját is és mutogatott kifele, közben meg nyomta a halandzsa szöveget, hogy ki akar menni. De nem volt sírás:) Azt hiszem, nem lesz gond a bébiszitterrel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése