Elég nehéz az életet szervezni, ha a nagyszülőktől távol él az ember. Jó, ha van valaki, akire lehet számítani, a férjen (feleségen) kívül. Már régebben álmodoztam(tunk) arról, hogy lesz egy bébiszitterünk és végre néhanapján el tudunk menni kettesben is valahova a Zurammal. Most égetőbbé vált a probléma (közeledik a tanfolyam kezdése, a Zuram meg nem mindig tud hazajönni időben) és kénytelen voltam a tettek mezejére lépni. Bár az anyagi vonzata nem tölt el boldogsággal, de ha egyszer muszáj...
Én személy szerint azt vallom, hogy a legjobb ebben a státuszban, ha valakit ajánlanak az embernek. Talán ezért is húzódott eddig ez a dolog, mert mindenki (akit ebben a faluban ismertem annyira, hogy bébiszitter után érdeklődjem nála) megvonogatta a vállát, hogy nem tud senkit. Most hirtelen akadt kettő ajánlás is. Tegnap elvoltunk óvoda után Olivérrel az egyik néninél. Referenciái jót sejtetnek. Volt neki újszülöttől kezdve, hiperaktív gyerekig minden, ápolt időseket is. Bölcsődében, kórház újszülött osztályán is dolgozott. Végül kiderült, hogy az ajánló személyen kívül, a fodrász csajszi, aki jár hozzánk, is ismeri, mert vele szemben lakik. Mindketten jókat mondtak róla. Nekem szimpatikus volt, Olivér pedig úgy beszélt vele, mintha rég ismerné.
Nagyjából megbeszéltük, hogy én mit kérek, ő meg, hogy mennyit kér. Egy gyerek esetén ötszáz, két gyerek (plusz a Barni, de őt nem számolja, mivel önellátó) ezer forint egy óra. Jövő héten kedd délután, főpróba! Remélem, hogy nem borul ki a 3 gyerekkel és remélem, hogy a fiúknak szimpatikus lesz. Akkor nyugodt szívvel hagyom rá őket, amikor muszáj.
szia Szeri!
VálaszTörlésIgen, itt Bécsben pl. sokkal gyakoribb ez, mint otthon. Otthon még csodálkoznak az emberek azon, ha valaki bébisittert alkalmaz, itt kvázi természetes, hogy a szülő néha elmegy ide-oda esténként. És ez nem baj. Örülök, hogy sikerül megoldanotok és remélem így tudtok kis időt magatokra is fordítani.