Ez az éve, nem volt egy sétagalopp, főleg a Zuramnak nem. Már kezdődött a hajrá, 2011 utolsó negyedévében. Egybe folytak a napok a munkahelyén, hét közben ritkán jött haza 8 előtt, beutazta egész Magyarországot. Sokszor szorították határidők, amiket nem mindig ő szabott meg. A felelősség nagy, meló sok, mellé itt a család is, akikkel sokkal kevesebb idő jut, bármire is.
Érzi ő is, hogy ez nem jó, de a mókuskerékből nincs nagyon kiszállás. És akkor jött a kórházasdi. Amikor majdhogy nem eszméletlenül szállítják a váci kórházba, ahol kora délutántól éjjel 11-ig ülök, hogy lássam végre jobban van. Aztán egy hét kóter a semmiért, mert nem tudják megállapítani mi is volt a baja. Először influenza gyanús, aztán gennyes agyhártyagyulladásra is gondolnak, de végül egyik sem igazolódik be. Ott, akkor eldönti, lazít a munkán. Meg változtat, eljár sportolni, korábban jön haza... Ne fogadjatok rá, hogy ez mennyire lett így!
Szeptemberben megint látszik, hogy az utolsó pár hónap 2012-ben is igen húzós lesz. Előadások egymás hátán, amire a szakmai cikket meg kell írni (anyagot gyűjteni, prezit készíteni), tárgyalások, hogy eladja a műszereket, monitorozó rendszereket. Néha azért látjuk, de a hétvégék ugyanolyanok, mint a hétköznapok, én a gyerekekkel, ő dolgozik. Egyre nő a feszültség. Már az nem is érdekel, hogy itthon minden munka elmarad. De jó lenne, ha le tudna ülni a gyerekekhez játszani és ki tudna kapcsolni. De nem lehet! Ekkor döntöm el, meglepem, hisz van még a Szép kártyán pénz, foglalok a két ünnepre neki szállást itt, és elküldöm majd telelni. Hogy miért egyedül küldtem? Két oka van, az egyik, hogy senki sem volt abban az időszakban, aki a 3 gyerekre tudott volna vigyázni. A másik, hogy tudtam, neki arra van szüksége, hogy 4 napig azt csináljon, amit ő akar. Ha egész nap a szobában akar aludni, akkor azt teszi és senki (én:D) nem fogja nyaggatni, hogy de menjünk már ide, meg oda, fürödjünk, együnk, késő van, keljen már fel, hogy tud egész nap aludni, blabla.
December 27-én, így útra kelt, hogy 4 napot mindenféle gyerek(és asszony)zaj nélkül töltsön. A hely tetszett neki, szép a hotel, udvarias a kiszolgáló személyzet. Végül is, jól érezte magát, bár azt mondta, azért legközelebb elhívja magával egy haverját, mert így még se csocsózni, se bowlingozni nem tudott senkivel:D Viszont bucira aludta a fejét, nem nagyon ment pancsolni, mert szerinte sokan voltak. Viszont egyszer rávette magát és elment sétálni, meg megnézte a környéket:) Jókat evett és többet aludt, mint itthon, ahol a munka miatt későn fekszik és a gyerekek miatt viszont korán kel.
Jövőre, akarom mondani idén, tervben van, nekem is egy barátnős kiruccanás. De most szeretnénk elmenni ketten is, ahogy tavaly előtt is egyszer már sikerült eljutnunk kettesben pár napra, kikapcsolódni. Na és persze a gyerekekkel is szeretnénk, még ha az nem is nagy pihenés nekünk, de annál nagyobb élmény:)
Jaj, mintha csak rólunk írtál volna:-(. sajnálom, hogy ilyen évetek volt, nem könnyű. Nálunk sajnos minden év ilyen, még az ünnepek is sajnos. Rossz ha ilyen lehetetlen beosztásban/elfoglaltásggal dolgozik valaki. Én már valahogy,egszoktam, bár ígyse könnyű, hogy az ember "elfogadja", hisz nem magáért csinálja.
VálaszTörlésJó hogy tudott kicsit pihenni, lehet jövőre mi is megjátszuk ezt a fajta dolgot, ha nem ilyen hosszú időre, de legalább 2 napra, meglátjuk mi lesz belőle:-).
Sokkal könnyebb Új Évet Nektek!!
Sajnos tudom, hogy nem egyedi eset, de azért jó néha kiadni magamból...
VálaszTörlésÉn is beletörődtem, de néha borul a bili:)
Ezt akár rólunk is irhattad volna mig Mo-on laktunk, azzal a különbséggel, hogy nálunk az én Drágámnak magas lett a vérnyomása 36 évesen és bár gyógyszert kapott, az egész nem voltozott semmit mig ide ki nem jöttünk. A munka itt is sok, a felelősség is nagyon nagy, de munkaidő közé lehet szoritani többnyire és jöhet haza. Ez azért nagyon sokat jelent neki, nekünk. Vigyázzatok magatokra nagyon! Meg vigyázz az Uracskádra, mert azt hiszik, hogy ők mindent kibirnak!
VálaszTörlés