Barnival állandó bunki építésben vannak. Ez azzal a csodás dologgal jár, hogy általában összeszedik az összes takarót, paplant, párnát (amit aztán a játék végeztével ott is hagynak, majd valaki összeszedi) és az emeletes ágyat felhasználva bunkiznak. Ilyen alkalmakkor szokott felkiáltani Oli, hogy nézd anya, milyen klassz búhóhelyünk van:))))
Régi szomszéd nénink, amikor Barni cseperedni kezdett és valami huncutságot csinált, mindig ezt mondta neki: irgum-burgum vasfazék. Ez imigyen hangzik Olivérnél: ijgum-bujgum vavazék:)))
Ül este a vécén, én teszek-veszek a konyhában. Hatalmasakat pupizik és utána mindig kuncog. Majd az egyik után vidáman felkiált: anya, köhögött a fenekem!:))
Ma reggel, (miért is ne, 4 nap óvoda után) megint köhög és folyik az orra. Már éjjel is felébredt rá és beköltözött mellém, így Miksa mellett ő is fel-fel kelt(et engem is). Az első ébredés után, bekészítettem egy csomó papír zsebkendőt, mégsem volt, amikor kellett volna és kissé ingerülten kerestem. Reggel aztán meséli az apjának, hogy : anyának mondtam, hogy ki kell fújni az ojjomat és ejje felhábojodott!
A következőt pedig Barni mondta anno, nem is, mert énekelte: Elvesztettem zsebkendőmet, szivott anyám érte... A Zurammal könnyesre röhögtük magunkat:)))
Barniii :DDD
VálaszTörlésDe Olivérnek sem kell poénkodásért szomszédba menni :) Jó kis csapat. Majd ha Miksa is beszáll :)