Elég faramuci helyzet, amikor a hatvanon és a hetvenen túli tanárunkat, tegezzük. Néha nagyon természetesen megy, néha pedig ledöbbenek és nem jön a számra, csak magázódva a dolog, amiért ők azonnal lecsesznek :)
Emlékszem a 2001-es osztálytalálkozón kaptuk a felhatalmazást, pontosabban a felszólítást a tegeződésre. Élénken tiltakoztunk ellene, de aztán csak-csak akadt rá példa. Ma már én is tegezve hívom őket, egy újabb osztálytalálkozóra. Örülünk, hogy még köztünk vannak! Ha elmennek, újra elveszik valami az életünkből.
Eltelt két év, most megint összegyűlünk. Már nem öt évente, azt olyan hosszú időnek érezzük.
Hiába na, öregszünk.
2013. január 31., csütörtök
2013. január 30., szerda
2013. január 29., kedd
Volt egyszer rég...
Alsós voltam, amikor egy februárban (talán 1982-ben?) 3 hetet töltöttem egy SZOT gyermeküdülőben, Ormándpusztán. Esetleg valaki más is? Fészbukon van egy csoport, ahol gyűlnek a diákok. Szot Üdülő Ormándpuszta néven!
Farsang, ami nincs és támadnak a Busók
Vagyis vaaaan, csak nem nekünk:)
Szombaton volt Olivéréknél a hivatalos farsangi buli, amit délután 3-tól 5-ig tartottak az iskola tornatermében. Maga az időpont is remek, mert nálunk általában 3 órakor még alszanak. Kelteni őket nem tanácsos, mert inkább hátrány, mint előny, hogy felébredtek. De, gondoltam, ha már annyira készül rá, biztos nem fog sokáig aludni, felkelti az izgatottság. Tévedtem! Pedig időben, ugyanúgy ebéd után, fél egykor ment aludni. Pontosan 5 órakor ébredt fel. Miksa már kicsit előbb fent volt, felőle farsangolhattunk volna:) Olivért nem rendítette meg különösebben, amikor megtudta, hogy már vége van, átaludta az egészet.
Most még holnap is beöltözhetnek az óvodában, meg vittünk tegnap kókuszgolyókat is, hogy bulis hangulat legyen. A beöltözésről annyit, hogy tegnap nem volt hajlandó felvenni a zöld ruhát, meg a hátára a zöld "teknőt". Ma bevittük, felvette, hogy teknős lehessen, de szerintem mire hazaértem, már lekerült a hátáról. Nem viseli el magán ezeket a plusz dolgokat, álarcot ugyebár meg sem kíséreltem ráerőltetni. Mondjuk én a Barninak is mindig fabrikáltam valamit, ami ugye távol áll a bérelt vagy vásárolt jelmezektől. Se varrni nem tudok, gép híján, meg nem is értek hozzá. Maradnak az sk elkészíthető dolgok:)
Barniéknak valami elmebeteg ötlet alapján, péntek délutánra tették a farsangot, a megszokott szombat helyett. Ennek a kis problémája csak annyi, hogy a szülők jó része ilyenkor dolgozik még. Az egyik anyuka nővér, úgy kérte a beosztásait, hogy a szombati napok szabadok legyenek az iskolai dolgok miatt, erre most pénteken lesz az egész... Kellett a büfébe két ember (mondanom sem kell, hogy mennyire ciki volt ott ülni a szülőin, mert senki!! nem jelentkezett), aki 1-1 órát beáll árulni a sütiket. Két embernek sütit kell készíteni, de az hamar megvolt. Annyira kínos volt, hogy senki nem jelentkezik, hogy már kényelmetlenül éreztem magam, hogy mi pont aznap megyünk a Zurammal a Torkos Csütörtök miatt vacsorázni, meg eleve mi már nem is akartunk menni a farsangra. Végül meglett a két ember. Persze vannak olyanok (mint mindenhol, tudom), akik a négy év alatt a kisujjukat sem mozdították meg soha, így mindig pár ember "dolgozott".
Aki esetleg ellátogat a mohácsi Busójárásra, annak tanácsolom, hogy ne lepődjön meg, ha a jankelék a náluk lévő, megtöltött zsákokkal ráhúznak egyet az ember hátára vagy faforgáccsal jól beterítík!!!! Nem kell megijedni, ha látjuk, hogy kergetnek valakit és az sikítva menekül:)))) Viszont remek mulatság, kicsiknek és nagyoknak egyaránt!!
BUSÓJÁRÁS
Szombaton volt Olivéréknél a hivatalos farsangi buli, amit délután 3-tól 5-ig tartottak az iskola tornatermében. Maga az időpont is remek, mert nálunk általában 3 órakor még alszanak. Kelteni őket nem tanácsos, mert inkább hátrány, mint előny, hogy felébredtek. De, gondoltam, ha már annyira készül rá, biztos nem fog sokáig aludni, felkelti az izgatottság. Tévedtem! Pedig időben, ugyanúgy ebéd után, fél egykor ment aludni. Pontosan 5 órakor ébredt fel. Miksa már kicsit előbb fent volt, felőle farsangolhattunk volna:) Olivért nem rendítette meg különösebben, amikor megtudta, hogy már vége van, átaludta az egészet.
Most még holnap is beöltözhetnek az óvodában, meg vittünk tegnap kókuszgolyókat is, hogy bulis hangulat legyen. A beöltözésről annyit, hogy tegnap nem volt hajlandó felvenni a zöld ruhát, meg a hátára a zöld "teknőt". Ma bevittük, felvette, hogy teknős lehessen, de szerintem mire hazaértem, már lekerült a hátáról. Nem viseli el magán ezeket a plusz dolgokat, álarcot ugyebár meg sem kíséreltem ráerőltetni. Mondjuk én a Barninak is mindig fabrikáltam valamit, ami ugye távol áll a bérelt vagy vásárolt jelmezektől. Se varrni nem tudok, gép híján, meg nem is értek hozzá. Maradnak az sk elkészíthető dolgok:)
Barniéknak valami elmebeteg ötlet alapján, péntek délutánra tették a farsangot, a megszokott szombat helyett. Ennek a kis problémája csak annyi, hogy a szülők jó része ilyenkor dolgozik még. Az egyik anyuka nővér, úgy kérte a beosztásait, hogy a szombati napok szabadok legyenek az iskolai dolgok miatt, erre most pénteken lesz az egész... Kellett a büfébe két ember (mondanom sem kell, hogy mennyire ciki volt ott ülni a szülőin, mert senki!! nem jelentkezett), aki 1-1 órát beáll árulni a sütiket. Két embernek sütit kell készíteni, de az hamar megvolt. Annyira kínos volt, hogy senki nem jelentkezik, hogy már kényelmetlenül éreztem magam, hogy mi pont aznap megyünk a Zurammal a Torkos Csütörtök miatt vacsorázni, meg eleve mi már nem is akartunk menni a farsangra. Végül meglett a két ember. Persze vannak olyanok (mint mindenhol, tudom), akik a négy év alatt a kisujjukat sem mozdították meg soha, így mindig pár ember "dolgozott".
Aki esetleg ellátogat a mohácsi Busójárásra, annak tanácsolom, hogy ne lepődjön meg, ha a jankelék a náluk lévő, megtöltött zsákokkal ráhúznak egyet az ember hátára vagy faforgáccsal jól beterítík!!!! Nem kell megijedni, ha látjuk, hogy kergetnek valakit és az sikítva menekül:)))) Viszont remek mulatság, kicsiknek és nagyoknak egyaránt!!
BUSÓJÁRÁS
2013. január 25., péntek
Nem hiszem el
Van még lejjebb!
Már ezerszer sütöttem fánkot. Ma is bedagasztattam a géppel. Gyönyörűen feljön, gombóc lesz belőle. És a a tészta elválik a külsejétől, egy nagy üres puffancs az egész!!!
Megette a fene:(
Már ezerszer sütöttem fánkot. Ma is bedagasztattam a géppel. Gyönyörűen feljön, gombóc lesz belőle. És a a tészta elválik a külsejétől, egy nagy üres puffancs az egész!!!
Megette a fene:(
Ez nem az én hetem
Vagy ezt már mondtam?
Keddig megírtam a variációkat. Aztán jött a szerda és én azt hittem, innen már minden simán fog menni. Aha, ahogy azt Pistike elképzelte.
Szerda délután fél 4-kor, Miksával menetkészen vártunk Barnira, hogy ha megjön, megyünk Olivérért és utána az etetőszékért. 4 órakor, már a járó kocsiban ültünk, kint a kapu előtt, még mindig csak a Miksával. Akkor látom, hogy minden hókupacba belefetrengve, a szánkót maga után vonszolva jön első szülött gyerekem. Már ekkor kissé ideges voltam, hogy már mennyi idő van, még el sem indultunk... Nah, szánkó le, Barni kocsiba be, indulás. Olivért gyorsan összeszedtem és mentünk tovább. Igen ám, de ekkor már nekem újfent nagyon el kellett mennem egy helyiségbe, ahova a király is gyalog jár, folyóügyeket intézni. Dunakeszin bementem a tecsóba. Persze innen nem lehetett üres kézzel kijönnöm, mert a banda enni akart, péksüteményt. Miután minden le volt rendezve, tovább indultunk a XV. kerületbe.
Kis kacskaringó után, meg is találtuk a lépcsőházat és csodák csodájára még parkolóhely is volt egy. (Ezen a részen, Pólus környéke, igen sok autó van, kevés parkoló a házaknál, ezért totálisan bevett szokás, hogy a már egymás mellett parkoló autók elé, beáll egy másik, keresztben, de üresben hagyja az autó sebváltóját. Így ha valaki el akar menni azok közül, aki elé odaálltak, simán arrébb tolják az útban lévő autót. Amikor először láttam, hallottam ezt, még pécsiként, teljesen kiakadtam:D) Felcsengettem a csajszinak, felmentem, fizetnék az etetőszékért, de nincs 2 ezer forintja, hogy visszaadjon.
Lemegyek, CBA-ba, veszek két üdítőt (amiért már odafelé nyavalyogtak bizonyos 18 év alattiak), fizetek, mire felteszi azt a kérdést, amit annyira rühellek, hogy nincs kisebb? Én ettől nagyon mérges tudok lenni, minden alkalommal. Ha már egyszer valaki boltot nyit, el akar adni valamit, akkor gondoskodjon minden napra a megfelelő mennyiségű pénzről a kasszában, az apróról is. Vagy én tévedek? Persze mondanom sem kell, hogy a pénztárgép tele volt pénzzel, tehát semmilyen problémát nem okozott neki a 10 ezer forintból visszaadni, hacsak az nem volt a probléma, hogy egy picinykével többet kellett dolgozni! Púff,púff....
Vissza a csajszihoz, le az autóba, indulás haza. Mindez már negyed hatkor. Irány haza, nem volt nagy forgalom, szerencsére.
Hazaérünk, gyorsan lemosom a széket, összerakom. Arrébb akarom húzni, erre majdnem felborul. Visszaállítom, kicsit oldalra megmozgatom, kileng mint az inga. Hát, valami nem stimmel. Nézem az alját, mintha hiányozna róla valami, emlékeim szerint, kellene rajta lenni műanyag papucsoknak, hogy ne csússzon, meg ne billegjen. Azért Miksát belerakom, kipróbálásra. Ahogy izeg-mozog benne, majdnem felborul a szék. A tálca meg, hiába rakom kétszer is fel, a gyerek felé dől, az elje magasabban van, bármit teszek.
Megnézem a neten a székeket és tényleg, nincs rajta a műanyag stabilizáló. Felhívom a csajszit, hát, ő nem is emlékszik, hogy lett volna, így használták. Mondom neki, nézzék meg a pincében, hátha megvan, mert így ez életveszélyes és nem kell. A műanyag nem lett meg, de a csaj nem csinál belőle problémát, vigyem vissza, visszaadja a pénzt. Hát, ja. Majd a Zuram, egyik este, mert én ezért nem autózok oda-vissza megint 80 kilométer.... Eh...... Sajnálom, mert olyan aranyos, macik vannak rajta.
Ezek után vágtunk neki a csütörtöknek. Délelőtt bevásárlás, Miksával. Délután szülőire kellett mennem. Én tudom, hogy a Zuram sokat dolgozik és tele a feje, de szinte soha nem emlékszik semmire abból, amit mondok neki. Pl. most, hogy nem megyünk úszni, mert szülői lesz. Még meg is kérdeztem tőle a múlt héten (és szerdán is mondtam, hogy másnap szülőire megyek), hogy haza ér-e, mert különben Ica néninek kell jönnie. Dehogy ér haza, Debrecenbe mennek hajnalban. Oké. Ica néni jött 3/4 5-re, én meg elmentem. Elég korán végeztünk, megyek haza negyed 7-kor. Nyitom az ajtót, erre jön velem szemben a Zuram, Miksával. Kiderült, hogy 5-kor otthon volt és Ica néni dolgavégezetlenül hazament. Kicsit morogtam, hogy szólhatott volna, erre az mondta, hogy neki eszébe sem jutott, mert azt hitte úszásra mentünk. Felhívtam Ica nénit, de nem haragudott (legalábbis ezt mondta), viszont kifizettem a felét neki ma, mert mégis csak odagyalogolt, feleslegesen. Azért ma megjegyezte, de kedvesen, hogy igazán telefonálhatott volna a férjem, mert abban a 10 percben 3-an is ellettek volna. Na, meg én is késhettem volna 10 percet, nem maradtam volna le semmiről. Olyan ciki volt így!
A mai nap ehhez képest üdülés volt, a megbeszéltek szerint 3/4 10-re vittem Miksát Ica nénihez, hogy bemenjek Olivérhez az óvodába és farsangra készülődjünk. Fél 12-kor pedig már hazafelé jöttünk a legkisebbel. Miksa jól viselkedett, semmi gond nem volt vele. Csak a cipőket pakolta be a szobába illetve néha vitte a sajátját is és mutogatott kifele, közben meg nyomta a halandzsa szöveget, hogy ki akar menni. De nem volt sírás:) Azt hiszem, nem lesz gond a bébiszitterrel!
Keddig megírtam a variációkat. Aztán jött a szerda és én azt hittem, innen már minden simán fog menni. Aha, ahogy azt Pistike elképzelte.
Szerda délután fél 4-kor, Miksával menetkészen vártunk Barnira, hogy ha megjön, megyünk Olivérért és utána az etetőszékért. 4 órakor, már a járó kocsiban ültünk, kint a kapu előtt, még mindig csak a Miksával. Akkor látom, hogy minden hókupacba belefetrengve, a szánkót maga után vonszolva jön első szülött gyerekem. Már ekkor kissé ideges voltam, hogy már mennyi idő van, még el sem indultunk... Nah, szánkó le, Barni kocsiba be, indulás. Olivért gyorsan összeszedtem és mentünk tovább. Igen ám, de ekkor már nekem újfent nagyon el kellett mennem egy helyiségbe, ahova a király is gyalog jár, folyóügyeket intézni. Dunakeszin bementem a tecsóba. Persze innen nem lehetett üres kézzel kijönnöm, mert a banda enni akart, péksüteményt. Miután minden le volt rendezve, tovább indultunk a XV. kerületbe.
Kis kacskaringó után, meg is találtuk a lépcsőházat és csodák csodájára még parkolóhely is volt egy. (Ezen a részen, Pólus környéke, igen sok autó van, kevés parkoló a házaknál, ezért totálisan bevett szokás, hogy a már egymás mellett parkoló autók elé, beáll egy másik, keresztben, de üresben hagyja az autó sebváltóját. Így ha valaki el akar menni azok közül, aki elé odaálltak, simán arrébb tolják az útban lévő autót. Amikor először láttam, hallottam ezt, még pécsiként, teljesen kiakadtam:D) Felcsengettem a csajszinak, felmentem, fizetnék az etetőszékért, de nincs 2 ezer forintja, hogy visszaadjon.
Lemegyek, CBA-ba, veszek két üdítőt (amiért már odafelé nyavalyogtak bizonyos 18 év alattiak), fizetek, mire felteszi azt a kérdést, amit annyira rühellek, hogy nincs kisebb? Én ettől nagyon mérges tudok lenni, minden alkalommal. Ha már egyszer valaki boltot nyit, el akar adni valamit, akkor gondoskodjon minden napra a megfelelő mennyiségű pénzről a kasszában, az apróról is. Vagy én tévedek? Persze mondanom sem kell, hogy a pénztárgép tele volt pénzzel, tehát semmilyen problémát nem okozott neki a 10 ezer forintból visszaadni, hacsak az nem volt a probléma, hogy egy picinykével többet kellett dolgozni! Púff,púff....
Vissza a csajszihoz, le az autóba, indulás haza. Mindez már negyed hatkor. Irány haza, nem volt nagy forgalom, szerencsére.
Hazaérünk, gyorsan lemosom a széket, összerakom. Arrébb akarom húzni, erre majdnem felborul. Visszaállítom, kicsit oldalra megmozgatom, kileng mint az inga. Hát, valami nem stimmel. Nézem az alját, mintha hiányozna róla valami, emlékeim szerint, kellene rajta lenni műanyag papucsoknak, hogy ne csússzon, meg ne billegjen. Azért Miksát belerakom, kipróbálásra. Ahogy izeg-mozog benne, majdnem felborul a szék. A tálca meg, hiába rakom kétszer is fel, a gyerek felé dől, az elje magasabban van, bármit teszek.
Megnézem a neten a székeket és tényleg, nincs rajta a műanyag stabilizáló. Felhívom a csajszit, hát, ő nem is emlékszik, hogy lett volna, így használták. Mondom neki, nézzék meg a pincében, hátha megvan, mert így ez életveszélyes és nem kell. A műanyag nem lett meg, de a csaj nem csinál belőle problémát, vigyem vissza, visszaadja a pénzt. Hát, ja. Majd a Zuram, egyik este, mert én ezért nem autózok oda-vissza megint 80 kilométer.... Eh...... Sajnálom, mert olyan aranyos, macik vannak rajta.
Ezek után vágtunk neki a csütörtöknek. Délelőtt bevásárlás, Miksával. Délután szülőire kellett mennem. Én tudom, hogy a Zuram sokat dolgozik és tele a feje, de szinte soha nem emlékszik semmire abból, amit mondok neki. Pl. most, hogy nem megyünk úszni, mert szülői lesz. Még meg is kérdeztem tőle a múlt héten (és szerdán is mondtam, hogy másnap szülőire megyek), hogy haza ér-e, mert különben Ica néninek kell jönnie. Dehogy ér haza, Debrecenbe mennek hajnalban. Oké. Ica néni jött 3/4 5-re, én meg elmentem. Elég korán végeztünk, megyek haza negyed 7-kor. Nyitom az ajtót, erre jön velem szemben a Zuram, Miksával. Kiderült, hogy 5-kor otthon volt és Ica néni dolgavégezetlenül hazament. Kicsit morogtam, hogy szólhatott volna, erre az mondta, hogy neki eszébe sem jutott, mert azt hitte úszásra mentünk. Felhívtam Ica nénit, de nem haragudott (legalábbis ezt mondta), viszont kifizettem a felét neki ma, mert mégis csak odagyalogolt, feleslegesen. Azért ma megjegyezte, de kedvesen, hogy igazán telefonálhatott volna a férjem, mert abban a 10 percben 3-an is ellettek volna. Na, meg én is késhettem volna 10 percet, nem maradtam volna le semmiről. Olyan ciki volt így!
A mai nap ehhez képest üdülés volt, a megbeszéltek szerint 3/4 10-re vittem Miksát Ica nénihez, hogy bemenjek Olivérhez az óvodába és farsangra készülődjünk. Fél 12-kor pedig már hazafelé jöttünk a legkisebbel. Miksa jól viselkedett, semmi gond nem volt vele. Csak a cipőket pakolta be a szobába illetve néha vitte a sajátját is és mutogatott kifele, közben meg nyomta a halandzsa szöveget, hogy ki akar menni. De nem volt sírás:) Azt hiszem, nem lesz gond a bébiszitterrel!
2013. január 23., szerda
Félévi bizonyítvány
Bizony hitvány, mondták a miénkre némelykor otthon.
Barni szerencsére jól veszi az akadályokat. Igaz, hogy most már nem szeret iskolába járni, de még jó jegyeket hoz haza.
Azért nem azt írom, hogy jól tanul, mert tankönyvet nem igen látni a kezében. Mérges is vagyok rá, ugyanis a nulla tanulásával és felületességével, elkezdte hozni a négyeseket, pedig egy kis munkával ezek simán ötösök lehetnének. Nem mondom, hogy kardomba dőlök, hogy 3 tantárgyból "csak" négyes, de az igenis zavar, hogy lusta. Mert ha a négyeseket vérverejtékes, hosszú órákon át tartó tanulással szerezné, nem is várnám el, hogy ötösöket hozzon.
De így???
Barni szerencsére jól veszi az akadályokat. Igaz, hogy most már nem szeret iskolába járni, de még jó jegyeket hoz haza.
Azért nem azt írom, hogy jól tanul, mert tankönyvet nem igen látni a kezében. Mérges is vagyok rá, ugyanis a nulla tanulásával és felületességével, elkezdte hozni a négyeseket, pedig egy kis munkával ezek simán ötösök lehetnének. Nem mondom, hogy kardomba dőlök, hogy 3 tantárgyból "csak" négyes, de az igenis zavar, hogy lusta. Mert ha a négyeseket vérverejtékes, hosszú órákon át tartó tanulással szerezné, nem is várnám el, hogy ötösöket hozzon.
De így???
Műkörmösből varrónő
Eredetileg a bébiszitter első jelenésekor (próbanap, hogy egyáltalán szimpatikus-e a gyerekeknek), kedden fél 5-re körmöshöz mentem volna, mert a zselélakkom már igen-igen gáz állapotban van. Hétfő reggel telefonált a csajszi, hogy közbejött neki valami, tegyük el máskorra. Hát, jó, most szombat reggel a cél:)
Gondoltam, ha már így ez kútba esett, akkor se céltalanul legyek csak valahol minimum egy órát, elmegyek a Miksa etetőszékéért, ami Budapesten van, de általam még autóval megközelíthető helyen. (belvárosba nem megyek kocsival) Le is leveleztük. Tegnap délben telefonál az eladó, hogy beteg lett a gyereke és össze-vissza rohangálnak, nem lesznek otthon, csak este 6 után vagy még négy előtt. Na, négy előtt sehogy sem értem volna oda érte, hat után meg semmi kedvem nem volt a 3 gyerekkel beautózni, miután a bébiszittert meg fizetem. Más választás nem lévén, ma megyünk el érte, persze a 3 gyerekkel.
Kínomban, fogtam pár holmit, amivel amúgy is készültem a varrónőhöz és elmentem vele a gödi tecsóba. Volt, amit rögtön orvosolt is a hölgy (csak kocsi kellett a cipzárra), de volt amit ott kellett hagynom. Utána még bementem a tecsóba is, mert elfogyott a macskaalom, meg pár apróság, ami nem várhat csütörtökig, amikor a heti bevásárlást intézem.
Így lett a körmösből varrónő:)
Szerencsére a bébiszitter helyt állt, a gyerekeim nem borították ki és ő sem a gyerekeket!:) Miksa még aludt, amikor eljöttem otthonról, de még csak egy nyikk sem volt tőle, hogy valami idegen van ott. Igaz a tesói ott voltak vele. Holnap újfent gyerekmegőrzés, mivel lélekemelő szülőire kell mennem.
Gondoltam, ha már így ez kútba esett, akkor se céltalanul legyek csak valahol minimum egy órát, elmegyek a Miksa etetőszékéért, ami Budapesten van, de általam még autóval megközelíthető helyen. (belvárosba nem megyek kocsival) Le is leveleztük. Tegnap délben telefonál az eladó, hogy beteg lett a gyereke és össze-vissza rohangálnak, nem lesznek otthon, csak este 6 után vagy még négy előtt. Na, négy előtt sehogy sem értem volna oda érte, hat után meg semmi kedvem nem volt a 3 gyerekkel beautózni, miután a bébiszittert meg fizetem. Más választás nem lévén, ma megyünk el érte, persze a 3 gyerekkel.
Kínomban, fogtam pár holmit, amivel amúgy is készültem a varrónőhöz és elmentem vele a gödi tecsóba. Volt, amit rögtön orvosolt is a hölgy (csak kocsi kellett a cipzárra), de volt amit ott kellett hagynom. Utána még bementem a tecsóba is, mert elfogyott a macskaalom, meg pár apróság, ami nem várhat csütörtökig, amikor a heti bevásárlást intézem.
Így lett a körmösből varrónő:)
Szerencsére a bébiszitter helyt állt, a gyerekeim nem borították ki és ő sem a gyerekeket!:) Miksa még aludt, amikor eljöttem otthonról, de még csak egy nyikk sem volt tőle, hogy valami idegen van ott. Igaz a tesói ott voltak vele. Holnap újfent gyerekmegőrzés, mivel lélekemelő szülőire kell mennem.
2013. január 21., hétfő
"Csodálatos" hét
Ma reggel a Zuram elment dolgozni, majd beugrott a kocsiba és leautózott Bükre, hogy holnap az egyik céghez elmenjen és egész nap beszéljen.
Így ma egyedül vittem a balhét:) Barni önjáró az iskoláig, Olivért vittük óvodába. Alig várom a jó időt, mert a halálom ez a sok ruha fel és le a gyerekeken... Délután miután Barni megjött, elmentünk Olivérért és mindjárt úszásoktatásra mentünk tovább. 6 után értünk haza, vacsora, fürdés, ágyikó.
Holnap reggel ugyanez, mert a Zuram ugye nincs itthon. Délután 4-re jön a bébiszitter, hogy bemelegítsen a gyerekekkel. Én körmöshöz mentem volna, de ma reggel lefújta, mert valami közbejött neki. Végül is nem baj, elmegyek Miksa etetőszékéért, mert tesz-veszen vettem egyet, a miénk már odavan. Ha hazaérek, megbeszéljük a bébiszitterrel, hogy mi volt, hogy volt.
Szerda "pihenés".
Csütörtökre is hívnom kell a bébiszittert, mert az iskolában szülői értekezlet lesz és a Zuram persze nem ér haza, délután 5 órára.
Péntek délelőtt farsangi foglalkozás az óvodában. Megint jön a szitter, de csak Miksára vigyáz, hogy Olival kiélhessük magunkat as óvodában.
Szombat, óvodás farsang, amire még sütnöm is kell egy tálca süteményt. És a jelmezzel is kellene kezdenem valamit. Olivér nem szereti ha van a fején (arcán) valami, ezért álarcos dolog nem is jöhet szóba. Gondoltam, hogy teknős lesz :) Van neki zöld pulóver, zöld nadrág, egy zöld vájling vagy lavór a hátára és kész is. Jah, az arcát zöldre mázolom. Bár, most a Barni bedobta, hogy ő vámpír akar lenni, vajon erre Olivér miért fűz?? Utálom a farsangi jelmezesdit, gyerekként is utáltam, mert anyám sem volt egy nagy jelmezgyártó. De nem baj, majd túlélem :)
Valamelyik nap még fánkot is szeretnék sütni, mert azt viszont szeretem :)))
Így ma egyedül vittem a balhét:) Barni önjáró az iskoláig, Olivért vittük óvodába. Alig várom a jó időt, mert a halálom ez a sok ruha fel és le a gyerekeken... Délután miután Barni megjött, elmentünk Olivérért és mindjárt úszásoktatásra mentünk tovább. 6 után értünk haza, vacsora, fürdés, ágyikó.
Holnap reggel ugyanez, mert a Zuram ugye nincs itthon. Délután 4-re jön a bébiszitter, hogy bemelegítsen a gyerekekkel. Én körmöshöz mentem volna, de ma reggel lefújta, mert valami közbejött neki. Végül is nem baj, elmegyek Miksa etetőszékéért, mert tesz-veszen vettem egyet, a miénk már odavan. Ha hazaérek, megbeszéljük a bébiszitterrel, hogy mi volt, hogy volt.
Szerda "pihenés".
Csütörtökre is hívnom kell a bébiszittert, mert az iskolában szülői értekezlet lesz és a Zuram persze nem ér haza, délután 5 órára.
Péntek délelőtt farsangi foglalkozás az óvodában. Megint jön a szitter, de csak Miksára vigyáz, hogy Olival kiélhessük magunkat as óvodában.
Szombat, óvodás farsang, amire még sütnöm is kell egy tálca süteményt. És a jelmezzel is kellene kezdenem valamit. Olivér nem szereti ha van a fején (arcán) valami, ezért álarcos dolog nem is jöhet szóba. Gondoltam, hogy teknős lesz :) Van neki zöld pulóver, zöld nadrág, egy zöld vájling vagy lavór a hátára és kész is. Jah, az arcát zöldre mázolom. Bár, most a Barni bedobta, hogy ő vámpír akar lenni, vajon erre Olivér miért fűz?? Utálom a farsangi jelmezesdit, gyerekként is utáltam, mert anyám sem volt egy nagy jelmezgyártó. De nem baj, majd túlélem :)
Valamelyik nap még fánkot is szeretnék sütni, mert azt viszont szeretem :)))
2013. január 19., szombat
Torkos Csütörtök
Soha életünkben nem voltunk még ezen a rendezvényen. De, most! Felbuzdulva azon, hogy a bébiszitterünknek csak a mi gyerekeink vannak és "mindig" ráér... Felhívtam, persze, menjünk csak! Igaz, hogy a Torkos Csütörtök nálunk péntekre esik:) Ahova megyünk, ott ez a rendezvény 3 napos és a Zuramnak a pénteki nap megfelelőbb. Izgulok:))
Vén hajó
Vén hajó
2013. január 16., szerda
Bébicsősz (még nem purcant ki)
Elég nehéz az életet szervezni, ha a nagyszülőktől távol él az ember. Jó, ha van valaki, akire lehet számítani, a férjen (feleségen) kívül. Már régebben álmodoztam(tunk) arról, hogy lesz egy bébiszitterünk és végre néhanapján el tudunk menni kettesben is valahova a Zurammal. Most égetőbbé vált a probléma (közeledik a tanfolyam kezdése, a Zuram meg nem mindig tud hazajönni időben) és kénytelen voltam a tettek mezejére lépni. Bár az anyagi vonzata nem tölt el boldogsággal, de ha egyszer muszáj...
Én személy szerint azt vallom, hogy a legjobb ebben a státuszban, ha valakit ajánlanak az embernek. Talán ezért is húzódott eddig ez a dolog, mert mindenki (akit ebben a faluban ismertem annyira, hogy bébiszitter után érdeklődjem nála) megvonogatta a vállát, hogy nem tud senkit. Most hirtelen akadt kettő ajánlás is. Tegnap elvoltunk óvoda után Olivérrel az egyik néninél. Referenciái jót sejtetnek. Volt neki újszülöttől kezdve, hiperaktív gyerekig minden, ápolt időseket is. Bölcsődében, kórház újszülött osztályán is dolgozott. Végül kiderült, hogy az ajánló személyen kívül, a fodrász csajszi, aki jár hozzánk, is ismeri, mert vele szemben lakik. Mindketten jókat mondtak róla. Nekem szimpatikus volt, Olivér pedig úgy beszélt vele, mintha rég ismerné.
Nagyjából megbeszéltük, hogy én mit kérek, ő meg, hogy mennyit kér. Egy gyerek esetén ötszáz, két gyerek (plusz a Barni, de őt nem számolja, mivel önellátó) ezer forint egy óra. Jövő héten kedd délután, főpróba! Remélem, hogy nem borul ki a 3 gyerekkel és remélem, hogy a fiúknak szimpatikus lesz. Akkor nyugodt szívvel hagyom rá őket, amikor muszáj.
Én személy szerint azt vallom, hogy a legjobb ebben a státuszban, ha valakit ajánlanak az embernek. Talán ezért is húzódott eddig ez a dolog, mert mindenki (akit ebben a faluban ismertem annyira, hogy bébiszitter után érdeklődjem nála) megvonogatta a vállát, hogy nem tud senkit. Most hirtelen akadt kettő ajánlás is. Tegnap elvoltunk óvoda után Olivérrel az egyik néninél. Referenciái jót sejtetnek. Volt neki újszülöttől kezdve, hiperaktív gyerekig minden, ápolt időseket is. Bölcsődében, kórház újszülött osztályán is dolgozott. Végül kiderült, hogy az ajánló személyen kívül, a fodrász csajszi, aki jár hozzánk, is ismeri, mert vele szemben lakik. Mindketten jókat mondtak róla. Nekem szimpatikus volt, Olivér pedig úgy beszélt vele, mintha rég ismerné.
Nagyjából megbeszéltük, hogy én mit kérek, ő meg, hogy mennyit kér. Egy gyerek esetén ötszáz, két gyerek (plusz a Barni, de őt nem számolja, mivel önellátó) ezer forint egy óra. Jövő héten kedd délután, főpróba! Remélem, hogy nem borul ki a 3 gyerekkel és remélem, hogy a fiúknak szimpatikus lesz. Akkor nyugodt szívvel hagyom rá őket, amikor muszáj.
Kulcsszó
Adventi koszorú papírzsebkendőből. Ez alapján talált valaki a blogra. Öregszem, mert én nem emlékszem, hogy írtam volna ilyenről, de még adventi koszorúról sem!:)
2013. január 15., kedd
Morgások
Jelentkeztünk a Zurammal a támogatott nyelvtanfolyamra. De már az első napokban beteltek a januári helyek. Viszont ő nem nagyon akar várni, mert kell a tárgyalási szintű német neki, akármikor.. Így, még decemberben jelentkeztem (mások is ügyintéznek a férjük helyett??:PP) az egyik nyelviskolába a nevében. Vártam pár napot, csak nem küldtek semmit. Felhívtam őket. "ó, igen, látják, nem tudja miért nem küldték a jelentkezési lapot és a csekket, de intézkednek." Vártunk. Felhívták az iskolából, hogy még mindig menne-e? Persze, basszus! Jó, akkor küldik a papírokat. Vártunk. Két ünnep között megint felhívtam őket, hogy mi van? "Sajnos nincs az a kolléganő, aki a netes jelentkezésekkel foglalkozik, majd január 2-án lesz, ő meg nem látja, hogy milyen stádiumban van az ügy." Oké, akkor január. Az első héten végre megjött a papír a tennivalókkal, a csekk, amit be kell fizetni és majd vinni. Befizettem, kitöltöttem, a Zuram aláírta és tegnap készült a suliba. Reggel, ugye szép nagy hó kerekedett, kicsit kaotikus volt errefelé is a közlekedés. Délután 5-kor kezdődött a tanfolyam, de már 4 előtt elindult, hogy legyen idő parkolni, meg elintézni a könyvvásárlást, papírmunkát. Este 9-ig tartott volna a dolog.
Itthon épp vacsora után vagyunk, gyerekek a szobában játszanak én a konyhában, valamit kerestem a gépen, amikor valaki kopog az ablakon. Nézem, hát a Zuram!
Kiderült, hogy majd csak 28-án indul a 14-re meghirdetett tanfolyam, mert nem jött össze a létszám! Hát a jó életbe, akkor nem lehet felhívni az embert, hogy ugyan már, ne bumlizz be feleslegesen, mert nem lesz óra???? Minek kérnek telefonszámot? Az ember fizet egy csomó pénzt, nekik szolgáltatni kellene, de ilyen trehányul? Főleg azért bosszantó, mert lett volna még munkája bent, de a kitérő után, már nem volt kedve visszamenni.
Ma reggel meg, megint felidegesített, hogy az óvoda előtt, nem képesek a parkolóban eltakarítani a havat. Az az önkormányzat területe. Minket lehet kötelezni a hótakarításra, ők meg tojnak rá. Van gondnok, vagy küldjenek egy közmunkást! Álljunk oda úgy, ahogy tudunk. Amúgy is borzalom a parkolás, mert mindenki összevissza áll oda, keresztbe, hogy több autó elférjen, de akkor meg semmit nem látni, amikor ki szeretne állni onnan az ember. Nem egyszer majdnem baleset is lett a dologból. Pesten ilyenért, hogy nem a felfestésnek megfelelően állnak a parkolóban az autók, igencsak szép összegre büntetik az embert..
Itthon épp vacsora után vagyunk, gyerekek a szobában játszanak én a konyhában, valamit kerestem a gépen, amikor valaki kopog az ablakon. Nézem, hát a Zuram!
Kiderült, hogy majd csak 28-án indul a 14-re meghirdetett tanfolyam, mert nem jött össze a létszám! Hát a jó életbe, akkor nem lehet felhívni az embert, hogy ugyan már, ne bumlizz be feleslegesen, mert nem lesz óra???? Minek kérnek telefonszámot? Az ember fizet egy csomó pénzt, nekik szolgáltatni kellene, de ilyen trehányul? Főleg azért bosszantó, mert lett volna még munkája bent, de a kitérő után, már nem volt kedve visszamenni.
Ma reggel meg, megint felidegesített, hogy az óvoda előtt, nem képesek a parkolóban eltakarítani a havat. Az az önkormányzat területe. Minket lehet kötelezni a hótakarításra, ők meg tojnak rá. Van gondnok, vagy küldjenek egy közmunkást! Álljunk oda úgy, ahogy tudunk. Amúgy is borzalom a parkolás, mert mindenki összevissza áll oda, keresztbe, hogy több autó elférjen, de akkor meg semmit nem látni, amikor ki szeretne állni onnan az ember. Nem egyszer majdnem baleset is lett a dologból. Pesten ilyenért, hogy nem a felfestésnek megfelelően állnak a parkolóban az autók, igencsak szép összegre büntetik az embert..
Szabaduló művész
Minden kisgyereknél eljön az a nap, amikor már kimászik a kiságyból vagy feléri az ajtókilincset és ajtót nyit, egyedül.
Pénteken bevásárolni készültünk. Már csak ketten voltunk itthon, Miksa és én. Szépen betettem a kiságyba, beraktam neki egy doboznyi(!!!) játékot, megbeszéltem vele, hogy én most felöltözöm, stb. és már megyünk is. Rá már csak az overál és a cipő kellett.
Kimegyek a fürdőbe, elintézem a dolgaim, majd tükörképemnek szólok, hogy na, akkor indulhatunk is. Fordulok meg, hogy megyek ki az ajtón, erre betipeg a képbe egy 14 hónapos, nagy vigyorogva és az egyik hajráfomat lengetve. Én meg teljesen elképedve kérdem tőle, te meg, hogy kerülsz ide, bakker,bakker!!! Ő meg csak vigyorgott tovább! Aztán be is villant, hogy hogyan lehetséges a dolog. Felkapom, megyünk a szobába és tényleg! A doboz, amiben a játékokat betettem, fel volt fordítva és a kiságy sarkába tolta. Arra ráállt, majd kimászott a polcos szekrényre, onnan nem tudom melyik verziót választotta, hogy lejusson a földre. Vagy lemászott a polcokon (az durva) vagy a szekrényke másik felén rámászott az ágyra és úgy le.
Már régebben is kivettem a dobozt, ha betettem neki játékot, most valahogy nem jutott eszembe, de ezentúl jobban oda kell figyeljek erre a kis szökevényre. Nagyon találékony ő is:) Amióta Olivér jár, azóta pl. a kerti kiskapu zárva van kulccsal, mert a riglit azt simán kiakasztotta és indult az utcára. A konyhába vezető ajtót pedig anno, kulcsra kellett zárni, ha azt akartam, hogy ne önállósítsa magát kint.
Miksa a kilincsek után is nyúlkál már, még pár centi, ha lábújhegyen áll és eléri...
Most születtek.....
Pénteken bevásárolni készültünk. Már csak ketten voltunk itthon, Miksa és én. Szépen betettem a kiságyba, beraktam neki egy doboznyi(!!!) játékot, megbeszéltem vele, hogy én most felöltözöm, stb. és már megyünk is. Rá már csak az overál és a cipő kellett.
Kimegyek a fürdőbe, elintézem a dolgaim, majd tükörképemnek szólok, hogy na, akkor indulhatunk is. Fordulok meg, hogy megyek ki az ajtón, erre betipeg a képbe egy 14 hónapos, nagy vigyorogva és az egyik hajráfomat lengetve. Én meg teljesen elképedve kérdem tőle, te meg, hogy kerülsz ide, bakker,bakker!!! Ő meg csak vigyorgott tovább! Aztán be is villant, hogy hogyan lehetséges a dolog. Felkapom, megyünk a szobába és tényleg! A doboz, amiben a játékokat betettem, fel volt fordítva és a kiságy sarkába tolta. Arra ráállt, majd kimászott a polcos szekrényre, onnan nem tudom melyik verziót választotta, hogy lejusson a földre. Vagy lemászott a polcokon (az durva) vagy a szekrényke másik felén rámászott az ágyra és úgy le.
Már régebben is kivettem a dobozt, ha betettem neki játékot, most valahogy nem jutott eszembe, de ezentúl jobban oda kell figyeljek erre a kis szökevényre. Nagyon találékony ő is:) Amióta Olivér jár, azóta pl. a kerti kiskapu zárva van kulccsal, mert a riglit azt simán kiakasztotta és indult az utcára. A konyhába vezető ajtót pedig anno, kulcsra kellett zárni, ha azt akartam, hogy ne önállósítsa magát kint.
Miksa a kilincsek után is nyúlkál már, még pár centi, ha lábújhegyen áll és eléri...
Most születtek.....
2013. január 11., péntek
Olivér száj
Barnival állandó bunki építésben vannak. Ez azzal a csodás dologgal jár, hogy általában összeszedik az összes takarót, paplant, párnát (amit aztán a játék végeztével ott is hagynak, majd valaki összeszedi) és az emeletes ágyat felhasználva bunkiznak. Ilyen alkalmakkor szokott felkiáltani Oli, hogy nézd anya, milyen klassz búhóhelyünk van:))))
Régi szomszéd nénink, amikor Barni cseperedni kezdett és valami huncutságot csinált, mindig ezt mondta neki: irgum-burgum vasfazék. Ez imigyen hangzik Olivérnél: ijgum-bujgum vavazék:)))
Ül este a vécén, én teszek-veszek a konyhában. Hatalmasakat pupizik és utána mindig kuncog. Majd az egyik után vidáman felkiált: anya, köhögött a fenekem!:))
Ma reggel, (miért is ne, 4 nap óvoda után) megint köhög és folyik az orra. Már éjjel is felébredt rá és beköltözött mellém, így Miksa mellett ő is fel-fel kelt(et engem is). Az első ébredés után, bekészítettem egy csomó papír zsebkendőt, mégsem volt, amikor kellett volna és kissé ingerülten kerestem. Reggel aztán meséli az apjának, hogy : anyának mondtam, hogy ki kell fújni az ojjomat és ejje felhábojodott!
A következőt pedig Barni mondta anno, nem is, mert énekelte: Elvesztettem zsebkendőmet, szivott anyám érte... A Zurammal könnyesre röhögtük magunkat:)))
Régi szomszéd nénink, amikor Barni cseperedni kezdett és valami huncutságot csinált, mindig ezt mondta neki: irgum-burgum vasfazék. Ez imigyen hangzik Olivérnél: ijgum-bujgum vavazék:)))
Ül este a vécén, én teszek-veszek a konyhában. Hatalmasakat pupizik és utána mindig kuncog. Majd az egyik után vidáman felkiált: anya, köhögött a fenekem!:))
Ma reggel, (miért is ne, 4 nap óvoda után) megint köhög és folyik az orra. Már éjjel is felébredt rá és beköltözött mellém, így Miksa mellett ő is fel-fel kelt(et engem is). Az első ébredés után, bekészítettem egy csomó papír zsebkendőt, mégsem volt, amikor kellett volna és kissé ingerülten kerestem. Reggel aztán meséli az apjának, hogy : anyának mondtam, hogy ki kell fújni az ojjomat és ejje felhábojodott!
A következőt pedig Barni mondta anno, nem is, mert énekelte: Elvesztettem zsebkendőmet, szivott anyám érte... A Zurammal könnyesre röhögtük magunkat:)))
2013. január 10., csütörtök
Az első napok
Olivér november óta itthon volt, nem nagyon akartam óvodába vinni, a nem múló köhögésével és az orrfolyásával. December közepén, mire tényleg minden tünet elmúlt, már nem akartam vinni, hogy ne hozzon haza semmit. Ennek ellenére, szegény Miksám, mégis végig beteg volt az ünnepek alatt. De szerencsére ez már a múlt!
Olivér hétfőn megkezdte az óvodát. Annak ellenére, hogy már várta, mégsem működik egyelőre úgy a dolog, ahogy előtte. Nincs sírás, meg nincs "nem akarok menni", de nem láttam rajta a lelkesedést, talán tegnap először. Az óvónéni is szólt, hogy olyan kis visszahúzódó lett, meg panaszkodott, hogy fáj a lába, amikor körben énekeltek, táncoltak volna. Mondjuk ezt itthon is csinálja (nem is tudom, hogy kitől hallja a gyerek, hogy itt fáj, meg ott fáj...), ha valamit nem akar megcsinálni. Pl. össze kellene pakolni vagy segíteni valamit, akkor mindjárt elkezd neki fájni a keze vagy a lába... Aztán, ha már a dolog megoldódott nélküle, érdekes módon a fájás is megszűnik. Remélem, hogy visszarázódik a mindennapokba! A másik meg, hogy olyan, mint egy kis majom, amit hall mondja ő is. Ilyeneket, hogy "Mikszaaaaaa, megfájdul tőled a fejem!" meg "anya, te dög vagy!" "nekem szemmit szem lehet csinájni" "Bajni, nem hajjod, mennyé tanúni!!". Az egyik este ez a mondat hagyta el a száját: "Jófa**t se játok". A nagypapák is elég szabad szájúak, meg néha mi is. Nagyon vigyázni kell a szavainkra! :)
Barni nem volt ilyen kis majmolós. Neki az egyik legjobb beszólása a következő volt, amikor ketten jöttünk életünkben először kocsival, vissza Pécsről Pestre és a Váci úton megkérdezte tőlem, hogy hol járunk, de mielőtt még válaszolhattam volna, megválaszolta ő: "fingom sincs" :D
Miksa pedig éli az 14 hónaposok vidám életét. Most van abban a korban, hogy mindenre felmászik, pakol, rámol. Legújabb szórakozása, hogy kipécézett magának egy cserepes virágot és nincs olyan nap, hogy több alkalommal meg ne próbálja lelökni a helyéről, Hétfőn, csak 2szer takarítottam össze és ültettem vissza szegényt. Most már résen vagyok és ha látom arrafelé oldalazni, akkor ugrom és irgum-burgumozok. Persze ezen ő jókat derül. Szépen vagyunk, már most kiröhög:) Kapta karácsonyra a nagy dömpert, na az kész életveszély. Belemászik, majd fel is áll benne és tapsol (és vigyorog), hogy én is tapsoljam meg, milyen ügyes. Engem meg a szívbaj kerülget. Nappal, ha nem tudom mindig szemmel tartani, a dömper a kiságyban pihen, nehogy belemásszon egyedül. Arra is rájött, ha beletérdel, de csak az egyik lábával, akkor a másikkal hajtani tudja magát. Nagyon tetszik neki!:) Természetesen, ha a nagyobbak itthon vannak, akkor már mennek a harcok is, mert Miksának is mi más kellene, mint az , amivel a másik játszik. Tegnap délután, a déli szieszta után nem sokkal, nyűgös lett. Mindig csak a nagyok szobájába akart menni, meg mutogatott a bejárati ajtóra és hisztizett. Kereste a fiúkat! Aztán amikor meglátta az ablakban, hogy jön a Barni, tiszta boldog volt és akkor meg azért nyüfögött, hogy jöjjön már be. Volt is nagy összeborulás:) Esténként, mindig bemászik a Barni ölébe, fürdés után és odabújik. Vagy birkóznak a szőnyegen. Csak arra vár, hogy a Barni a szőnyegre feküdjön, ő meg rámászik és viháncolnak közben! Tegnap kicsi a rakást játszottak hárman, nem kis hangzavar volt:) Aztán most már érdekli minden, pl. az arcomon odabök a számra vagy az orromra és "felszólít", hogy mondjam mi az. De a lakásban is mindennel ezt játsszuk most. Az óra és az orra hasonlósága okoz egy kis gubancot, mert az "apa orra" mondatra, a falon lévő órára mutat:D Nagyon kis érdeklődő. A bólogató jánossága, kicsit átesett a ló túloldalára, mert szinte mindenre képes bólogatni, még arra is, ha azt mondjuk neki, hogy "csíkos a víziló? vagy eszel szöget?" Így fenntartással kezelendő, hogy bólogat:) Nagy kópé, már most.
Barni is megpróbál visszazökkenni a suliba, de azért látszik, hogy már negyedikes, egyre jobban nem füllik hozzá a foga. A tanulással egyelőre nincs gond, csak ne kéne magába az iskolába elmenni:) A foci lelkesedés még tart, de meccsekre nem nagyon szeret járni. Azt tisztán látom, hogy belőle igazi sportoló nem lesz, csak hobbiszintű. Nem a verseny érdekli, hanem csak a játék maga. Szerintem a karatét is azért hagyta abba, mert ott is már versenyekre kellett volna járni, neki meg tökéletesen elég volt, hogy edzésen ott van, de mást nem akart. Annyira nem is erőltetem, nem mindenki lesz nagy sportoló. Mozogjon, mert jólesik neki és kész.
Amennyire össze tudnak veszni Olivérrel, annyira ragaszkodnak is a másikhoz. Este sokszor együtt alszanak. Igaz, hogy ilyenkor tovább tart elaludniuk, mert fontos susmorognivalót találnak, de üsse kavics:)
3 fiú, nagy zaj, rendetlenség, de nem cserélném őket el semmire!
Olivér hétfőn megkezdte az óvodát. Annak ellenére, hogy már várta, mégsem működik egyelőre úgy a dolog, ahogy előtte. Nincs sírás, meg nincs "nem akarok menni", de nem láttam rajta a lelkesedést, talán tegnap először. Az óvónéni is szólt, hogy olyan kis visszahúzódó lett, meg panaszkodott, hogy fáj a lába, amikor körben énekeltek, táncoltak volna. Mondjuk ezt itthon is csinálja (nem is tudom, hogy kitől hallja a gyerek, hogy itt fáj, meg ott fáj...), ha valamit nem akar megcsinálni. Pl. össze kellene pakolni vagy segíteni valamit, akkor mindjárt elkezd neki fájni a keze vagy a lába... Aztán, ha már a dolog megoldódott nélküle, érdekes módon a fájás is megszűnik. Remélem, hogy visszarázódik a mindennapokba! A másik meg, hogy olyan, mint egy kis majom, amit hall mondja ő is. Ilyeneket, hogy "Mikszaaaaaa, megfájdul tőled a fejem!" meg "anya, te dög vagy!" "nekem szemmit szem lehet csinájni" "Bajni, nem hajjod, mennyé tanúni!!". Az egyik este ez a mondat hagyta el a száját: "Jófa**t se játok". A nagypapák is elég szabad szájúak, meg néha mi is. Nagyon vigyázni kell a szavainkra! :)
Barni nem volt ilyen kis majmolós. Neki az egyik legjobb beszólása a következő volt, amikor ketten jöttünk életünkben először kocsival, vissza Pécsről Pestre és a Váci úton megkérdezte tőlem, hogy hol járunk, de mielőtt még válaszolhattam volna, megválaszolta ő: "fingom sincs" :D
Miksa pedig éli az 14 hónaposok vidám életét. Most van abban a korban, hogy mindenre felmászik, pakol, rámol. Legújabb szórakozása, hogy kipécézett magának egy cserepes virágot és nincs olyan nap, hogy több alkalommal meg ne próbálja lelökni a helyéről, Hétfőn, csak 2szer takarítottam össze és ültettem vissza szegényt. Most már résen vagyok és ha látom arrafelé oldalazni, akkor ugrom és irgum-burgumozok. Persze ezen ő jókat derül. Szépen vagyunk, már most kiröhög:) Kapta karácsonyra a nagy dömpert, na az kész életveszély. Belemászik, majd fel is áll benne és tapsol (és vigyorog), hogy én is tapsoljam meg, milyen ügyes. Engem meg a szívbaj kerülget. Nappal, ha nem tudom mindig szemmel tartani, a dömper a kiságyban pihen, nehogy belemásszon egyedül. Arra is rájött, ha beletérdel, de csak az egyik lábával, akkor a másikkal hajtani tudja magát. Nagyon tetszik neki!:) Természetesen, ha a nagyobbak itthon vannak, akkor már mennek a harcok is, mert Miksának is mi más kellene, mint az , amivel a másik játszik. Tegnap délután, a déli szieszta után nem sokkal, nyűgös lett. Mindig csak a nagyok szobájába akart menni, meg mutogatott a bejárati ajtóra és hisztizett. Kereste a fiúkat! Aztán amikor meglátta az ablakban, hogy jön a Barni, tiszta boldog volt és akkor meg azért nyüfögött, hogy jöjjön már be. Volt is nagy összeborulás:) Esténként, mindig bemászik a Barni ölébe, fürdés után és odabújik. Vagy birkóznak a szőnyegen. Csak arra vár, hogy a Barni a szőnyegre feküdjön, ő meg rámászik és viháncolnak közben! Tegnap kicsi a rakást játszottak hárman, nem kis hangzavar volt:) Aztán most már érdekli minden, pl. az arcomon odabök a számra vagy az orromra és "felszólít", hogy mondjam mi az. De a lakásban is mindennel ezt játsszuk most. Az óra és az orra hasonlósága okoz egy kis gubancot, mert az "apa orra" mondatra, a falon lévő órára mutat:D Nagyon kis érdeklődő. A bólogató jánossága, kicsit átesett a ló túloldalára, mert szinte mindenre képes bólogatni, még arra is, ha azt mondjuk neki, hogy "csíkos a víziló? vagy eszel szöget?" Így fenntartással kezelendő, hogy bólogat:) Nagy kópé, már most.
Barni is megpróbál visszazökkenni a suliba, de azért látszik, hogy már negyedikes, egyre jobban nem füllik hozzá a foga. A tanulással egyelőre nincs gond, csak ne kéne magába az iskolába elmenni:) A foci lelkesedés még tart, de meccsekre nem nagyon szeret járni. Azt tisztán látom, hogy belőle igazi sportoló nem lesz, csak hobbiszintű. Nem a verseny érdekli, hanem csak a játék maga. Szerintem a karatét is azért hagyta abba, mert ott is már versenyekre kellett volna járni, neki meg tökéletesen elég volt, hogy edzésen ott van, de mást nem akart. Annyira nem is erőltetem, nem mindenki lesz nagy sportoló. Mozogjon, mert jólesik neki és kész.
Amennyire össze tudnak veszni Olivérrel, annyira ragaszkodnak is a másikhoz. Este sokszor együtt alszanak. Igaz, hogy ilyenkor tovább tart elaludniuk, mert fontos susmorognivalót találnak, de üsse kavics:)
3 fiú, nagy zaj, rendetlenség, de nem cserélném őket el semmire!
2013. január 8., kedd
2013. január 6., vasárnap
A Zuram telelt
Ez az éve, nem volt egy sétagalopp, főleg a Zuramnak nem. Már kezdődött a hajrá, 2011 utolsó negyedévében. Egybe folytak a napok a munkahelyén, hét közben ritkán jött haza 8 előtt, beutazta egész Magyarországot. Sokszor szorították határidők, amiket nem mindig ő szabott meg. A felelősség nagy, meló sok, mellé itt a család is, akikkel sokkal kevesebb idő jut, bármire is.
Érzi ő is, hogy ez nem jó, de a mókuskerékből nincs nagyon kiszállás. És akkor jött a kórházasdi. Amikor majdhogy nem eszméletlenül szállítják a váci kórházba, ahol kora délutántól éjjel 11-ig ülök, hogy lássam végre jobban van. Aztán egy hét kóter a semmiért, mert nem tudják megállapítani mi is volt a baja. Először influenza gyanús, aztán gennyes agyhártyagyulladásra is gondolnak, de végül egyik sem igazolódik be. Ott, akkor eldönti, lazít a munkán. Meg változtat, eljár sportolni, korábban jön haza... Ne fogadjatok rá, hogy ez mennyire lett így!
Szeptemberben megint látszik, hogy az utolsó pár hónap 2012-ben is igen húzós lesz. Előadások egymás hátán, amire a szakmai cikket meg kell írni (anyagot gyűjteni, prezit készíteni), tárgyalások, hogy eladja a műszereket, monitorozó rendszereket. Néha azért látjuk, de a hétvégék ugyanolyanok, mint a hétköznapok, én a gyerekekkel, ő dolgozik. Egyre nő a feszültség. Már az nem is érdekel, hogy itthon minden munka elmarad. De jó lenne, ha le tudna ülni a gyerekekhez játszani és ki tudna kapcsolni. De nem lehet! Ekkor döntöm el, meglepem, hisz van még a Szép kártyán pénz, foglalok a két ünnepre neki szállást itt, és elküldöm majd telelni. Hogy miért egyedül küldtem? Két oka van, az egyik, hogy senki sem volt abban az időszakban, aki a 3 gyerekre tudott volna vigyázni. A másik, hogy tudtam, neki arra van szüksége, hogy 4 napig azt csináljon, amit ő akar. Ha egész nap a szobában akar aludni, akkor azt teszi és senki (én:D) nem fogja nyaggatni, hogy de menjünk már ide, meg oda, fürödjünk, együnk, késő van, keljen már fel, hogy tud egész nap aludni, blabla.
December 27-én, így útra kelt, hogy 4 napot mindenféle gyerek(és asszony)zaj nélkül töltsön. A hely tetszett neki, szép a hotel, udvarias a kiszolgáló személyzet. Végül is, jól érezte magát, bár azt mondta, azért legközelebb elhívja magával egy haverját, mert így még se csocsózni, se bowlingozni nem tudott senkivel:D Viszont bucira aludta a fejét, nem nagyon ment pancsolni, mert szerinte sokan voltak. Viszont egyszer rávette magát és elment sétálni, meg megnézte a környéket:) Jókat evett és többet aludt, mint itthon, ahol a munka miatt későn fekszik és a gyerekek miatt viszont korán kel.
Jövőre, akarom mondani idén, tervben van, nekem is egy barátnős kiruccanás. De most szeretnénk elmenni ketten is, ahogy tavaly előtt is egyszer már sikerült eljutnunk kettesben pár napra, kikapcsolódni. Na és persze a gyerekekkel is szeretnénk, még ha az nem is nagy pihenés nekünk, de annál nagyobb élmény:)
Érzi ő is, hogy ez nem jó, de a mókuskerékből nincs nagyon kiszállás. És akkor jött a kórházasdi. Amikor majdhogy nem eszméletlenül szállítják a váci kórházba, ahol kora délutántól éjjel 11-ig ülök, hogy lássam végre jobban van. Aztán egy hét kóter a semmiért, mert nem tudják megállapítani mi is volt a baja. Először influenza gyanús, aztán gennyes agyhártyagyulladásra is gondolnak, de végül egyik sem igazolódik be. Ott, akkor eldönti, lazít a munkán. Meg változtat, eljár sportolni, korábban jön haza... Ne fogadjatok rá, hogy ez mennyire lett így!
Szeptemberben megint látszik, hogy az utolsó pár hónap 2012-ben is igen húzós lesz. Előadások egymás hátán, amire a szakmai cikket meg kell írni (anyagot gyűjteni, prezit készíteni), tárgyalások, hogy eladja a műszereket, monitorozó rendszereket. Néha azért látjuk, de a hétvégék ugyanolyanok, mint a hétköznapok, én a gyerekekkel, ő dolgozik. Egyre nő a feszültség. Már az nem is érdekel, hogy itthon minden munka elmarad. De jó lenne, ha le tudna ülni a gyerekekhez játszani és ki tudna kapcsolni. De nem lehet! Ekkor döntöm el, meglepem, hisz van még a Szép kártyán pénz, foglalok a két ünnepre neki szállást itt, és elküldöm majd telelni. Hogy miért egyedül küldtem? Két oka van, az egyik, hogy senki sem volt abban az időszakban, aki a 3 gyerekre tudott volna vigyázni. A másik, hogy tudtam, neki arra van szüksége, hogy 4 napig azt csináljon, amit ő akar. Ha egész nap a szobában akar aludni, akkor azt teszi és senki (én:D) nem fogja nyaggatni, hogy de menjünk már ide, meg oda, fürödjünk, együnk, késő van, keljen már fel, hogy tud egész nap aludni, blabla.
December 27-én, így útra kelt, hogy 4 napot mindenféle gyerek(és asszony)zaj nélkül töltsön. A hely tetszett neki, szép a hotel, udvarias a kiszolgáló személyzet. Végül is, jól érezte magát, bár azt mondta, azért legközelebb elhívja magával egy haverját, mert így még se csocsózni, se bowlingozni nem tudott senkivel:D Viszont bucira aludta a fejét, nem nagyon ment pancsolni, mert szerinte sokan voltak. Viszont egyszer rávette magát és elment sétálni, meg megnézte a környéket:) Jókat evett és többet aludt, mint itthon, ahol a munka miatt későn fekszik és a gyerekek miatt viszont korán kel.
Jövőre, akarom mondani idén, tervben van, nekem is egy barátnős kiruccanás. De most szeretnénk elmenni ketten is, ahogy tavaly előtt is egyszer már sikerült eljutnunk kettesben pár napra, kikapcsolódni. Na és persze a gyerekekkel is szeretnénk, még ha az nem is nagy pihenés nekünk, de annál nagyobb élmény:)
10
Karácsony és szilveszter közé nekünk, még egy szülinapozás is került. Azt hiszem, minden szülő számára, akinek gyermeke valamely ünnepen vagy annak közelében született, ez nagy kihívás. Mert ugye, ne olvasszuk egybe, legyen meg a külön varázsa. Barni most már elég nagy (brühü, hova lett az én szófogadó kisfiam:D) elfogadja, ha nem minden úgy alakul, ahogy elképzelte.
Apuékkal együtt végül is, 26-án megköszöntöttük, hogy mindenki ihasson az egészségére. 27-én a napján ugyanis, a Zuram is elutazott és apuék is hazamentek. Idén nem csináltunk nagy bulizást, még a tortázást is eltoltuk 30-ra, amikor anyósomék jöttek fel, annyira el voltunk telve a karácsonyi habzsidőzsivel. Érdekes módon, már tavaly sem akart magának szülinapi bulit tartani, ahova meghívja a kis barátait. Idén sem esett róla szó. Csak egy kisfiút akartunk áthívni itt alvós buliba, de végül Miksa betegeskedése, nyűgössége miatt ez is elmaradt, de pótolni fogjuk.
Barninak nem is a tortázások, hanem a közös élmények tetszenek jobban. Egy mozi az apjával, az sokkal jobb buli:) Persze előtte valamit esznek is, közben meg rágcsálnak, minden kívánság kielégítve! Jó lenne egyszer, hárman elmenni. Talán most sikerül egy megfelelő bébiszittert találni, akivel nyugodt szívvel rábízhatom a kicsiket.
Azért ettünk finomat, énekeltünk (hehe) és jókat nevettünk. Van még pár évünk, amíg nem ciki itthon ünnepelni a családdal...
És, hogy milyen is ez a 10 éves kiskamasz?
Minden, a kezdő kiskamaszokra jellemző jegy megtalálható benne. Néha a holdra lőném, annyira értetlen vagy visszabeszél, olyan stílusban, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Máskor meg, bújik, angyali üzemmódba vált, önként havat lapátol, játszik a tesókkal. Nem is kívánhatnék mást, csak még sokáig legyen ilyen dilis kis-nagy fiam :)
Apuékkal együtt végül is, 26-án megköszöntöttük, hogy mindenki ihasson az egészségére. 27-én a napján ugyanis, a Zuram is elutazott és apuék is hazamentek. Idén nem csináltunk nagy bulizást, még a tortázást is eltoltuk 30-ra, amikor anyósomék jöttek fel, annyira el voltunk telve a karácsonyi habzsidőzsivel. Érdekes módon, már tavaly sem akart magának szülinapi bulit tartani, ahova meghívja a kis barátait. Idén sem esett róla szó. Csak egy kisfiút akartunk áthívni itt alvós buliba, de végül Miksa betegeskedése, nyűgössége miatt ez is elmaradt, de pótolni fogjuk.
Barninak nem is a tortázások, hanem a közös élmények tetszenek jobban. Egy mozi az apjával, az sokkal jobb buli:) Persze előtte valamit esznek is, közben meg rágcsálnak, minden kívánság kielégítve! Jó lenne egyszer, hárman elmenni. Talán most sikerül egy megfelelő bébiszittert találni, akivel nyugodt szívvel rábízhatom a kicsiket.
Azért ettünk finomat, énekeltünk (hehe) és jókat nevettünk. Van még pár évünk, amíg nem ciki itthon ünnepelni a családdal...
És, hogy milyen is ez a 10 éves kiskamasz?
Minden, a kezdő kiskamaszokra jellemző jegy megtalálható benne. Néha a holdra lőném, annyira értetlen vagy visszabeszél, olyan stílusban, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Máskor meg, bújik, angyali üzemmódba vált, önként havat lapátol, játszik a tesókkal. Nem is kívánhatnék mást, csak még sokáig legyen ilyen dilis kis-nagy fiam :)
2013. január 3., csütörtök
Közérdekű nyelvet tanulni vágyók számára
Elindult egy TÁMOP 2.1.2 elnevezésű projekt, amelyen belül nyelvi és informatikai képzésre lehet jelentkezni. Amit fizetni kell, az a tanfolyam költségének 5%-a!!!!
Bővebb információ:
http://www.tudasodajovod.hu/web/guest/a-projekt-bemutatasa
Itt lehet jelentkezni is!
Én már tegnap éjjel megtettem, akkor már majdnem 72 ezren regisztráltak be, 100 ezer a limit!
Hajrá:))))))
Bővebb információ:
http://www.tudasodajovod.hu/web/guest/a-projekt-bemutatasa
Itt lehet jelentkezni is!
Én már tegnap éjjel megtettem, akkor már majdnem 72 ezren regisztráltak be, 100 ezer a limit!
Hajrá:))))))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)