2012. október 29., hétfő

Amikor ...

Amikor kedv van, idő nincs, mikor idő van, kedv nincs.

Így állok én most az írással:(

De jövök, mert van mit mondanom:)))

2012. október 24., szerda

Helloween Kansas módra

Ma meglepetés csomag (vagyis a gyerekeknek az lesz:D) érkezett a messzi Kansas-ből, Nucaéktól. Egy kis édesség őrület, amerikai módra:))) Remélem, megkínálnak a fiúk, mert nagyon kíváncsi vagyok az ízekre! Soha nem lehet tudni, hogy édeset vagy sósat fogok érezni:D

A "háziállatot" megpróbáljuk együttesen összerakni!



Nagyon köszönjük!!:)

2012. október 17., szerda

Van nekem egy macskám (még) tudod-e?

Az a nagy helyzet, hogy én világ életemben kutyabolond voltam. Nem utáltam a macskákat, mert ha valahova mentem és ott volt, akkor hagytam, hogy jöjjön, dörgölőzzön meg ilyesmi, de eszembe sem jutott, hogy otthon nekem legyen.

Aztán amikor ideköltöztünk, azt gondoltam, hogy hát azért falun a kutya mellett, kell macska is, mert milyen ház az, ahol nincs? Halkan megjegyzem, nyugodt...

Az egyik kolléganőméknél épp akkor születtek kiscicák, amikor én ezt kitaláltam. El is hoztunk egyet később, egy cirmosat épp, mint Anyuséknál (és a hozzáállásom is épp olyan:D) Eleinte nem is volt baj, kicsi volt, cuki. Játszott, evett, rendeltetésének megfelelően használta az almot.

Aztán jöttek a kis dolgai, mint általában a cicáknak:) Csak mi épp nem voltunk felkészülve. A kaparófának jó volt neki, a fenyő ágyunk lába, szerencsére nem a külső négy, hanem ami középen alátámasztja az egészet. Ahova lehetett bebújt és az ott található ruhanemű, ágynemű az mind letisztogathatatlanul szőrös lett. Elkezdte, hogy nem csak az alomba pisilt, hanem állandó jelleggel a fürdőszoba szőnyegre, meg a mosógépre tett törülközőkre. Ekkor már "kicsit" haragudtam.

És várandós lettem. Amíg meg nem született Olivér, bent volt velünk a házban. Előfordult, hogy többször bevadult és olyankor mindegy volt, hogy épp simogatni akarod, megharapott. Valahogy nem tetszett ez a hozzáállás és féltünk, hogy a babát is megkarmolja vagy megharapja. Száműztük a ház másik részébe. Persze tudom, nem jó megoldás. De kidobni nem akartuk, macskát elajándékozni meg...

Végül tavaly megint visszakerült, tavasszal. Sajnos nem épp a legjobbkor, mert nyáron meg felújításba kezdtünk. Én a gyerekekkel haza mentem, apjuk maradt a házban, a macskával és a sok bútorral meg mindennel egyetlen szobába összezsúfolva. Na, itt kitett magáért a cica. Hiába volt az alom, odapisilt és kakált bárhova, de a legjobb hely az volt, amit nem láttál.. Újabb száműzetés. Közben egyre érik a gondolat, hogy ivartalanítjuk és akkor nem kell bent tartani, max. estére jön be. Tavaly megszületett Miksa is. Ezért maradt a száműzetésben. Sok mérgeskedést okozott, de nem érztük, hogy ez jó lenne így. Újra megfontoltuk, hogy visszakerüljön.

Éééééééééés, végre hétfőn elvittem és megműtötték. Még pont jókor, mert a méhe el volt már változva és nagyon beteg lett volna nemsokára. Azok a macskák, amelyek fogmzásgátlót szednek azok így járnak. Csak nem minden állatorvos mondja el. Úgyhogy, a legjobb a macsekokat mindjárt fiatalon, amint lehet, ivartalanítani. 15 ezerben fájt. Pluszz amiket vettem még neki most, ide a házba. Igen, megint visszakerült.



Most aklimatizálódik mindenki. Egyelőre a gyerekek alig hagyják élni, állandóan dédelgetnék, persze nem lehet, mert friss a  sebe. Elég jól megvagyunk. Állandóan ül az ajtóban és ki akar menni, pedig nem kinti macska. Vettem neki egy macska vécét, rendes fedettett, aminek van ilyen lifegő ajtaja is. Na , anélkül jól használja, de tegnap feltettem az ajtót és ma reggelre a legnagyobb virágom földjére kakilt, gondolom fél az ajtótól és nem ment be, mert most leszedtem és azóta használta is. Kapott cicafüvet, új önetetőt, még az itató hiányzik. És kapott egy klassz ülőkét kaparófával, amit még nem használt. Egyelőre nem látom, hogy bútoron élezné a körmét. Ma már nyugodtabban viselkedik, kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban. 

Kapott egy utolsó esélyt, ha nem válik be, akkor itt a vége, részünkről...


2012. október 14., vasárnap

Sétálunk, sétálunk

Miksa, ha tehetné, egész nap a kezembe kapaszkodva sétálna. Mit sétál, rohan! Soha nem értettem, hogy nem zsibbad el a kis kezük, amikor olyan sokáig felfelé nyújtózkodva kapaszkodnak az én kezembe... 

Éééééés, tegnap a Zuram nagy kiabálására rohanok be a szobába, merthogy a Miksa kérem szépen, pár lépést egyedül megtesz! Igaz, először nekem nem akarta megmutatni a magánszámát, gondolta nem cirkuszos ló:) De aztán csak elcsíptem egy ilyen lépegetősdit! Mint egy kis majom, kezei a magasban (valahogy egyensúlyózni kell:D), vigyor az arcán és lépeget. Még nem sokat, de hát nem lóverseny ez!

Azt hiszem, vége a jó világnak:D A nagyobbak attól kezdve, hogy pár lépést megtettek, rohamosan önnállósodtak és hipp-hopp azt vettem észre, hogy futnak:) 

Igaz, a többiek kicsit később tették mindezt.

2012. október 12., péntek

Miksa ügyeskedései

Angyalom, úgy nő mint, a gomba:) Sokszor csak lesek, hogy már nem is baba, hanem kész kisfiú! Nagyon aktív gyerkőc. Pedig mindenki azt mondja rá, milyen nyugodt baba. Az tény, hogy ha bárhova megyünk, nyugodtan elvan. Nézelődik, akár a babakocsiban, akár kézben. Nem szokott nyüglődni. Ez azért jó, mert így sok helyre el tudunk menni együtt és elég, Olivér (néha) beütő hisztijeit kezelni.

Játszótéren
Neki mindegy, hogy autóval megyünk valahova, vagy biciklivel esetleg babakocsival. De azt már látom, hogy amint egyedül elindul, ő sem lesz nagy babakocsis, ahogy Olivér sem volt az. 

Amellett, hogy már régóta felállt és bútor mellett vagy a kezünkbe kapszkodva sétál, legújabb tudománya, az ágyról le és felmászás. Elég régóta próbáltam rávenni, hogy az ágyról úgy próbáljon lemászni, hogy hasra fordul és letolat. Úgy nézett ki egy darabig, hogy ez nem hatja meg. Fejjel előre, meg ahogy esett, úgy próbálta. Na, de siker koronázza fáradozásomat! Egy hete kb. látom ám, hogy megy az ágy széle felé, négykézláb. Odaérve megáll, próbál a szélének háttal kerülni és a lábait letolni az ágy szélén.A bibi csak az, hogy mindezt négykézláb, nem fekszik le hasra és az egyik lába mindig fennakadt és ha nem kapom el, akkor leborul. Megpróbáltam azt, hogy ha irányba van, akkor lesegítem hasra. Végre leesett neki! Most már nagyon ügyesen hasra fordul és letolat. Igaz, van hogy nem a széle felé van a lába és elevez egy darabig a másik irányba, de sebaj:)))

Már egyre többet áll kapaszkodás nélkül! Nagyon édes, ahogy fenékre tottyan vagy letenyerel, ha elfáradt.

Ráül amire tud és lovacskázik rajta:) Persze általában egy idő után leborul, amikor elveszti az egyensúlyát. 

Pakolni a legjobb
Másik hajmeresztő mutatvány kérem, hogy ha talál valamit, amire fel tud állni, akkor felmászik az ágyra vagy a fotelbe! Lehet az a porszívó, ami az ágy mellett maradt vagy üres és felfordított játék doboz vagy épp a lábtámasz a fotelhez. Résen kell lennem, mert nem az a baj, hogy felmászik, hanem nagy örömködésében nem figyel és a másik oldalon meg lepottyan. Mindeközben pedig hatalmasakat szokott vigyorogni. Olyan huncut képe van, hogy meg kell enni:) Egyik nap, a felfordított doboz segítségével, bemászott a polcos szekrény második fakkjába!


Na, most hogy megyek le?
Ha a gyerekszobába viszem és az ajtóba behúzom a kiságyat, hogy ne tudjon kijönni, amíg vasalok, már nem jó megoldás. Ugyanis átmászik a kiságy alatt:D

Az ágy alatt:)




Nagyon szeret kukucsolósat játszani!

Hol a baba?
Elbújtam
Ami még nagyon meglepett (annak ellenére, hogy Barni is ilyen idősen már pötyögött), hogy próbál beszélni. Olivér később kezdte, egy éves is elmúlt már talán.

Miksa szavai:
ana - anya
apa - apa ( a p betűt csak leheli:D)
dede vagy deje - gyere
ágyá - adjál
te és de - ezeknek szerintem nincs még jelentése, csak tetszik neki

No és persze sok halandzsa, meg jajgatás, rikoltozás:)

2 hét az óvodában

Sikerült Olivérnek két teljes hete az óvodában eltöltenie. Mára Miksával együtt, megint folyik az orruk. Remek lesz ez a félév...

Töretlenül szeret óvodába menni, nagyon lelkes! Hála az égnek az ottalvással sem lett semmi gond, pedig ettől tartottam. Szépen eszik, azt hiszem jobban, mint itthon. De ez igaz a nagyfiamra is, ő is otthon nem evett rendesen, de az óvodába igen!

Vannak már kis barátai, úgy, mint Böööbiiiiiii (:D), Vijág, Nojel, Benedek, Heceg Gegely. Őket emlegeti a legtöbbet. Biztos másokkal is játszik, csak nem annyit. Nem szereti a verekedős gyerekeket, messzire elkerüli őket. Imádja az óvónéniket és a dadusokat. Délután mindig puszival köszön el tőlük! Az óvónénik is szeretik, már az első héten dicsérték, hogy milyen ügyes, mintha mindig is óvis lett volna:) Hát, maradjon ez így!

Elég vicces dolgok szoktak történni, mire délután megyek érte. Pl. rendszeresen elkeverednek ruhadarabok, pedig a jelet én belerajzolom a ruháiba. Viszont alvás után, ha felöltöznek, többször megesett, hogy a melletük lévő kisgyerek nadrágját veszik fel. Aztán amikor megyünk értük, csereberélhetünk. Az a legjobb az egészben, amikor mindkét gyerek váltig állítja, a másik nadrágjáról ami rajta van, hogy az az övé!!:) De van, hogy az udvari játék után, egyszerűen más szekrényébe pakolnak be. Hiába, még meg kell szokni a helyet.

Többször előfordult már, hogy amikor mentem érte, közölte, hogy ő még kimegy (azzal a kb. 3 gyerekkel, aki még fél 4-kor!!!! a csoportban van) a többiekkel az udvarra játszani. Gondoltam, hogy megyek érte később, de mi van, ha 10 perccel később már csak ő lenne egyedül és megijedne, hogy nem megyek érte? Azért én fél 4-kor ott vagyok. Tapasztaltam Pesten is, hogy rengeteg gyereket hazavisznek délben, vagy nagyon korán. Én meg égtem mindig (meg sajnáltam a gyereket is), hogy eleinte épp csak zárásra (fél 6) beestem, mert úgy dolgoztam. Később már 5-re odaértem, de akkor is... Szóval, néha úgy érzem, mintha senki nem dolgozna és ráérne a gyereket hamar hazavinni az óviból:)

Volt fényképezkedés bent, arról sajnos lemaradtunk, mert Olivér beteg volt. Pedig olyan szép emlékek az ilyen képek..

Élvezem, hogy élvezi az óvodát!

2012. október 10., szerda

Baráti találkozó és múzeum (foglalás) látogatás

Szombaton végre valahára, sikerült egyeztetni Pannáékkal és találkoztunk. Sajnos a harmadik fél, Virágék, megint lemaradtak, de reméljük mihamarabb pótolva lesz!

Pannáék a felajánlott lehetőségek közül végül, a Közlekedési múzeumot választották. Mi sem voltunk még (szégyen ide vagy oda) és jó ötletnek tűnt. 

Reggel elindultunk, a Városligetnél parkoltunk, kicsit messzebb a múzeumtól (a Zuram szerint miattam:P), de szerintem pont jól esett egy kis séta, olyan szép idő volt. Épp megérkeztünk a bejárat elé, amikor a kocsikat nézve, mintha ismerős arcokat látnék. Pannáék voltak:) Nagy örömködés után, befelé terelgettük a bandát. Hamar kiderült számunkra, hogy bizony ez a mai nap, nem a beszélgetésekről fog szólni! Nem is tudom, miért gondoltuk, hogy a gyerekeink majd jólnevelten, kettesével, egymás kezét fogva végigmennek a múzeumon, miközben mi, amellett, hogy megnézzük a kiállításokat még jókat beszélgetünk is...:DD

Az elején még együtt próbált lenni a banda, de aztán szétszóródtunk. Marci sérelmezte, hogy szabadságában korlátozza az anyukája, ezért ennek többször hangot is adott. De nem lehetett haragudni rá, mert egy tünemény és később még több mosolyt is kaptam tőle, sőt megette a felkínált banánt, de ezt majd később. Szóval, próbáltunk nézelődni és beszélgetni, gyereket felügyelni. A két nagy hamar egymásra talált, egyiket sem kell félteni! Nagyon tetszett nekik a működő csőposta, amit többször használtak is. Ebből lett egy kis levelezés, amit rohangálás és viháncolás követett. Nagyon édesek voltak:) Olivért a Zuram felügyelte jobbára, Zolinak pedig Zozi jutott. A kicsik meg az anyjuknak. Olivér és Zozi  is szívesen kereste egymás társaságát. Azt hiszem egy kötetlenebb helyen, nagyon jól eljátszottak volnaegymással. Tovább nézelődve lett egy kis keveredés, mert mi vártunk egy helyen a múzeumban, ráadásul Zsuzsi is velünk maradt, míg Pannáék meg őt keresték, teljesen máshol. Végül azért mindenki meglett és az összevont szemöldökök is kisimultak. Azért nagyjából sikerült megnézni a kiállításokat. Zoli mindjárt az elején megjegyezte, hogy legközelebb csak mi csajok találkozunk, mert nem sokat fogunk tudni beszélgetni.. Hát, nagyban igaza lett. De együtt lenni is jó volt, még akkor is, ha kicsit káosz volt.

A múzeum után, gyorssegélyként, az éhen halni készülő gyerektársaságnak felajánlottam banánokat, amiket kivétel nélkül mind elpusztitottak. Aztán együtt elsétáltunk a PECSA-hoz. Halvány fogalmam nem volt, hogy hol van, ez a régen a rádióban meg a tévében emlegetett bulihelyszín (vidéki lévén). Szegény, nagyon le van rottyanva, legalábbis kivülről. Viszont a benne működő étterem, nagyon jó! Pecsa melegszendvicset evett a többség és nagyon ízletes volt. A Zuram nem lehet meg leves nélkül, hát ő azt is evett, mi pedig Miksával hekket, mert a halat szereti:) Várakozás és evés közben azért végre sikerült beszélgetni is. A gyerekek is jól viselkedtek. Amúgy sem voltak rosszak, csak elevenek és ha nem kellett volna kordában tartani őket (mondjuk egy villanypásztorral körülvett helyen:P), akkor meg angyalok lettek volna! Desszertként mi kávéztunk, a gyerekek pedig fagyiztak.

Elindultunk hazafelé, de előtte még megejtettük az össznépi fényképezést. Mivel senkinek a kezébe nem mertük adni a fényképezőgépeket, így egy valaki mindig hiányzott a képről. De majd egyszer...:)
Autóra fel!
Séta
Törpök
Az egyik kedvenc képem:)
Ugyanolyan a pulóvered- mondta Zozi Olivérnek

Hazaérvén meg jól kidőlt a banda:) Várjuk az újabb talákozót!

2012. október 9., kedd

Kire ütött ez a gyerek??

Bárhova megyünk, bolt, kirándulás, stb... soha még nem volt olyan, hogy ne csodálták volna meg Miksa hajszerkezetét. Olyan sem volt még, hogy ránk nézve, azt ne kérdezték volna, hogy kinek van ilyen haja?:D
Valaki titkol valamit a családban? Négerfej:D

Cuncika:)

2012. október 7., vasárnap

Gyors képes

Csipet-csapat, Pannaa-ék és mi (nélkülem:P)

"ikrek" pedig nem is beszéltünk össze, az öltözésnél:)

2012. október 4., csütörtök

Jókedvünk tele!

 Becarás:) És ahogy egymásra néznek a kezdéskor!!!

Tánc!:)

5d hibakód avagy a vörös nő néha szőke

Kaptam én tavaly egy Samsung motyógépet. Életemben először előltöltös gépem van, de nagyon megszerettem. 

Az utóbbi időben többször megállt az édeske mosás közben, és az 5d feliratot villogtatta felém. A kisokosban ilyen hibaleírást nem találtam, az utasítás az volt, hogy hívjam ebben az esetben a szervízt. Hát, annyira nem akaródzott... Nyomtam neki egy szünetet, majd újra indít gombot és azután már végig csinálta a programot. De tegnap csak nem hagyott a kisördög, felhívtam a Samsungot. 

Hát, öööö, hogy is mondjam... Szóval, a hibakód a túl sok habot jelzi a gépben, vagyis több mosószert öntöttem bele a kelleténél:) Így jár az, aki lusta megkeresni a mosószer adagolóját és csak találomra önti a cuccot a gépbe:D A megoldás az volt, hogy a habos mosás után, mosószer nélkül kellett kimosni bármit, mert így kiürült belőle a sok hab. 

Nah, azóta megkerestem a mérőedénykém, úgyhogy ilyen többet nem, lesz:PP

2012. október 3., szerda

Juhé a ligetben nagyszerű...

Vagyis egy kicsit mellette:) Reszkess Közlekedési Múzeum! Szombaton végre összejön a blogos baráti találkozó, Pannaa-ékkal. 4 felnőtt és 6 gyerek!! Hmmmm, finom lesz:))

2012. október 1., hétfő

Fogas kérdés

Olivér egy időben úgy gondolta, hogy mindenkinek kukija van. Mondtuk neki, hogy csak a fiúknak van.

Erre tegnap este, kiment vécére, megvártam, majd én is elvégeztem a kisdolgom. Ő is megvárt. Miután végeztem, elmerengve rámnéz és azt kérdezi: Anya, neked nincs kukid, akkor hogy pisiltél az előbb?:)))

Egészségügy borzadály

Kicsit több mint két hete, Olivér ismét beteg lett. "Csodálatosan " köhögött és folyt az orra rendesen. Pénteken nem is ment már óviba, hanem a dokinál kötöttünk ki. Megvizsgálta, tüdejének, torkának nincs baja, hétfőn mehet óvódába. Na ja, gondoltam már akkor is magamban. Nem is vittem hétfőn, de akkor a héten sem, hanem végig szedte amit kellett és itthon tartottam, mert nem hogy szebben, hanem egyre csúnyábban köhögött. 

Becsatlakozott mellé betegnek Miksa is. Így a következő pénteken ismét a dokinál voltunk, immár mindkettővel. Dokinő helyeselte, hogy nem vittem a gyereket közösségbe ( de ha lelkiismeretlen vagyok, vagy melóznom kellett volna, akkor az ő javaslatára vihettem volna..), újabb egy hét otthon. Akkor kapták a gyógyszertári kevert cuccot meg gyógynövényes szirupot. Aztán a napjaink az orrszívás és homeopátiázás körül teltek. 

Pénteken ismét vissza a dokihoz, Olivérrel minden oké. Mikor vizsgálta, nagyon ügyes volt. Megkérdezte a dokinőt, hogy a fülébe is belenéz megint?:) Miksát is megvizsgálta, amikor is a fülében egy dudort vett észre, nekem is mutatja. Egy sárga búb volt. Nem tudta mire vélni, szerinte előtte az nem volt ott (Jó mi? tőlem kérdezgette, hogy én se láttam, mert szerinte az nem volt ott...). Megpróbálta kiszedni, nem ment, Miksa kicsit sivalkodott közben. Hagyta is, beutalt minket a fül-orr-gégére. Ráírta a papírra, hogy diagnózis: jóindulatú daganat!!! Jól kiakadtam. Mert én úgy gondoltam, hogy az a sárga gümecs, egy gennyzacskó. A gyerek fülében első ránézésre nem is látszott semmi, csak ha a kis fülét kicsit kihúzta az ember, akkor jelent meg a kis gumó. Egész hétvégén nézegettem, hogy nem lesz-e nagyobb. Sík ideg voltam. Őszintén, megnéztem a netet is. Rátaláltam arra, hogy a külső fülben előfordulhat tályog (vagy furunkulus). Én erre szavaztam. Vasárnap délután a zacskó kifakadt, de később látszott, hogy megint feltelik.

 Ma mentünk a fülészetre. Kész kabaré volt. Mire odaértünk, Miksa útközben összekakálta magát, de úgy, hogy a body a nadrág és a pulóvere is csupa kaka volt. Hurrá.... Szerencsére egy kisnaci (Olivéré, kissé nagy volt, de ez van) volt a kocsiban, a pulóver meg annyira nem volt gáz, így peluscsere és átöltözés után, időre beestünk a fülészetre. Kár volt! Az egyik orvos épp elment operálni, a másik meg még nem jött ki a műtőből. 11-re volt időpontunk, 12-kor hívtak be bennünket, addigra Miksa nyűgös lett. Ennek ellenére nagyon jól viselkedett, nem sírt, csak nem tetszett neki, hogy lefogom. Érdekelte a szembesütős lámpa:D meg a doki fején az a valami:) A doki mit mond? A gyerek fülében kiürülő furunkulus van! Tetrán kenőccsel kell kenegetni, aztán csütörtökön megint megnézi. Reméljük, hogy gond nélkül eltűnik és nem is jön elő többet. Annyit kérdeztem, hogy a betegség miatt lett-e, de azt mondta nem. A dobhártyája épp és ez a lényeg:) 

Csak azt nem értem, hogy a nem éppen fiatal dokinőnk, hogy nézte ezt daganatnak?