Azt kívánom nektek

a 2013-as évre, hogy mindenből legyen annyi, amennyi elég!:))

Kecsóék

Az ünnepek

Egyáltalán nem mondhatom, hogy unatkoztunk volna, ebben a pár napban. Volt itt minden, olyan is, amit szívesen kihagytam volna. De ugye, tökéletes az nincs..

Apukámék 23-án érkeztek. Azon melegében neki is ugrottak a kocsonya készítésnek. Én ezt mindig nagyon várom, mert itthon rajtam kívül senki nem eszi, magamnak meg hülyeség lenne készíteni. Mivel apuék pont ebédre futottak be és utána a kisebbek aludni tértek, mindjárt el is száguldoztunk a Zurammal kettecskén:) Először nem romantikázni mentünk, hanem az aznap szétesett bakancs helyett újat venni. Majd a belvárosba mentünk, mert pótanyám azzal engedett minket el, hogy ráérünk!

A Váci utcát céloztuk meg, én egy kis sült gesztenye reményében. A gesztenye meg is lett, igaz először kiakadtam az árán, de aztán megbékéltem vele, hisz évek óta nem ettem ilyen finomságot. Kicsit sétáltunk még, vettük a gyerkőcöknek nyalánkságokat. Ekkor már jól átfáztunk, ezért a Zuram kapott forró teát én meg elkortyolgattam egy nagyon finom forralt vörösbort. Utána siettünk haza. Otthon megnyugtattak minket, hogy senkivel nem volt gond. Annak ellenére, hogy:

Miksa hetekkel ezelőtt, elkezdte növeszteni a rágófogait,  először a bal felsőt és a jobb alsót láttam. Ebből a komboból a bal felső brutálisnak nézett ki, hisz ahol kitörni készült a fog, lett egy lifegő ínydarab. Nem tetszett, de nem gondoltam rosszra. Pár nap múlva látom ám, hogy a jobb felső is ugyanígy áll. Azon, hogy éjjel nem túl jól aludtunk, már egyáltalán nem csodálkoztam. Karácsony előtt pár nappal Miksa szájába lesve, látom, hogy a bal alsó is nemsokára áttöri a fogínyt. 22-én belázasodott és ez kitartott egészen 27-ig, addig Nurofen szirup és Germicid C kúp a barátunk. Amikor láztalan, jön-megy, mosolyog, mindenkit az ujja köré csavar. Ha lázas, mindenért pityereg, ölben jól elvan, cumit nem ereszti szájából. Egyik nap ráadásnak, beveri a száját a kiságy szélébe. Felreped két helyen. Másnapra a szájába nézve elszörnyedek, szinte eltűntek a már kint lévő kis fogai, annyira bedurrant a fogínye, amely ráadásul kékes-vöröses színben játszott, brámi hozzáért, vérzett. Alig eszik, tápszeren él, szerintem sokszor éhes. Még tovább nézelődve, a rágófogak helyén, mintha aftás lenne a fogíny. Remek! Gyors netezés, homeós bogyók felírása, a Zuram szalajtása az ügyeletes gyógyszertárba, karácsony másnapján. Persze amit kéne, azt nem kap, csak chamomilla bogyókat és glicerines borax oldatot, de reménykedem benne, az is elég lesz. Egészen 28-ig tartott ez a remény. Akkor (miután apuék 27-én hazamentek, a Zuram meg jól megérdemelt és általam kitalált wellness napjait töltötte) elmentem a váci Tescoba és végre a gyógyszertárba kaptam natrium chloratum-ot és mercurius solubilis hahnemanni-t, ami kifejezetten ilyen gyulladt fogínyre van. A gyógyszerész azt mondta, hogy pár alkalom után látszik majd a javulás. Aznap is kétszer kapott Miksa belőlük és másnap reggelre eltűnt a csúnya szín a fogínyéről, bár még duzzadt volt. A borzalmas szájszaga is csökkent. Most már elég szép az ínye, de még sajnos a szája széle sokszor felreped, nehezen gyógyul, ez nagyon fáj neki. De remélem most már ez is javulni fog, szebb, mint volt, de az igazitól még messze van. Nos, ez a rész, amit kihagytam volna az idei karácsonyból!

24-én reggel a szokásos körök, majd apukám és a Zuram nekiestek pár elvégzendő illetve befejezendő munkának. Apukám az a fajta férfi, aki nem tud tétlenül megülni. Mindig kell valami munka neki nálunk, különben szétunja magát és kötözködik:) Pótanyám közben eltakarította a reggeli romjait (jól megérdemelt kocsonya:D) és feltette a halászlének valót. Mellé még krumplisaláta és sült hal, rántott hús dukált:) Mivel nem akartunk 25-én a konyhában állni, aznap elkészült a vörösboros marhapörkölt is. A nokedlit nagyon szeretjük, csak az elkészítése macera nekem, a sok mosogatnivalóval, de szerencsére találtam olyan előre elkészített és nem fagyasztott nokedlit, ami tökéletesnek bizonyult, az már készen a hűtőbe lapult, másnap csak ki kellett főzni. Aztán kis csúszással a fenyőfa is a talpba került, de sajnálatos módon addigra Miksa pont elaludt, így nem tudtam díszíteni. Aztán ebéd, majd Olivér is ágyba került. Miksa ébredése után, gyorsan nekiláttam a díszítésnek. Olivér, gyanítom az izgalomtól, nem aludt túl sokat. Apukám, minden kérés ellenére, elindult vele sétálni, hiába mondtam, hogy ráér akkor menni vele, ha kész a fa. Persze, mire Olivér fázni kezdett, addigra még sehol nem tartottunk a fával, nemhogy az ajándékok alácsempészésével. Barni már nagyfiú, ő tisztába van a dolgokkal, de eljátssza Olinak, hogy az angyalkák hozzák az ajándékokat, Miksa pedig még nem fog fel belőle semmit:) Barni és Olivér a másik szobában rostokoltak, míg mi felnőttek, már kissé idegesen próbáltuk elrendezni az ajándékokat, amik kocsi csomagtartóból és innen-onnan kerültek elő. Apukámék voltak a fuvarosok, minden más családtag velük küldte fel az ajándékokat, így elég tetemes mennyiség landolt a fa alatt. Idén sem lett abból semmi, hogy majd minden nap rakunk a fa alá valamit, hogy ne egyszerre legyen dömping. Talán majd jövőre! Olivér már elég türelmetlen volt, mindenáron be akart menni a szobába, de gyorsan a konyhába tereltünk mindenkit a vacsorához, mert az ajándékok csak aztán jöhettek. Szálka mentesen túlestünk a halvacsorán, majd következett az ajándékozás. 

Olivér nagyon örült a kis konyhájának ( jó választás volt, azóta a konyhai eszközeim maradnak az én konyhámban!), de nagy siker volt a fa vonatszett is. Barni már nagy, így ő játékot kapott a psp-jébe, meg nagyon gyűjti ezeket a focis kártyákat, úgyhogy kapott egy rakattal és a barátnőméktől megkapta élete első mobilját.(nagyon örült, mikor egyik nap, mozi után, őt hívtam fel:D) Ezen túl, csupa hasznos dolgot, nagy állatos mamuszt, foci cipőket. Miksánál nagy siker egy hatalmas dömper, nagyon szereti, nem csak tologatni, hanem csak üldögél benne vagy a nagyobbak tologatják körbe a szobában, egyelőre. Tetszik neki a kis bébitaxi is, ügyesen dudál vele, meg telefonál, egyedül ráül, leszáll róla, de még hajtani nem tudja. Az is meglesz majd:) Kaptak még könyveket, társast. Én nagyon jó kislány voltam az idén (vagy a Zuram unta, hogy osztozkodni kell velem a PC-n:D), mert életemben először kaptam egy laptopot:) A Zuram egy új órának örülhetett, meg PC játéknak.

25-26-án tunyultunk, családilag. Egyik délután kettesben a Zurammal moziba mentünk. A film közepes volt, de nagyon jó volt kettesben lenni:) Kávéztunk, sütiztünk, sétáltunk!

27-én végre sikerült elérni apu öccsének a fiát Németországban. Évek óta semmit nem tudtunk róluk, ez egy hosszú történet. Remélem, hogy most sikerül újra a kapcsolatot felvenni és meg is tartani. Kicsinyke probléma, hogy Denis nem beszél sem magyarul, sem angolul, én se angolul, se németül (juj, a tudatlan én) a Zuram meg az angolt keni, a németet meg csak dünnyögi. Ezeken a hiányosságainkon segítenek az idei nyelvtanfolyamok. Hehe, 2013 sem fogunk unatkozni:)

Jó volt, hamar elment, de az is jó volt, amikor ismét kiürült a ház és maradt a kis családunk itthon. Pontosabban, én a 3 gyerekkel, de ez már egy másik sztori!

Miért?

Miért kell, kérdezik sokan, olvasom blogokon is, ennyi tehetségkutató verseny ebben a kis országban? Mindenféle negatív jelzőkkel illetve azokat, akik jelentkeznek rá, akik nézik. Nem tudom, lehet, hogy savanyú a szőlő?

Nem érdekelnek összeesküvés elméletek a szavazásról (soha nem szavaztunk), egyszerűen érdekel, hogy milyen kincsek vannak még mindig elrejtve előlünk. Nem utolsó sorban engem kikapcsol, szórakoztat egy ilyen műsor, azzal együtt, hogy van amikor bosszant egy-egy előadó. De ez nem mindig csak az ő hibája.

Úgyhogy utáljanak érte vagy ítéljenek el, de én igenis szeretem ezeket a műsorokat.

Mostani kedvencem a már meglévők mellé:

Dalolj Dénes, szálljon a hangod és érjen el a szívekhez!

Karácsony pillanatképekben

Áldott, békés karácsonyt!

Vissza az emberekhez

A Zuram biztatására, jelentkeztem egy digitális fotótanfolyam, ami februárban indul. Teljesen fel vagyok pörögve:) Imádom a gyerekeim, szeretek itthon dolgozni, mert ugye ez is munka, valamennyire?:)
A munkahelyre bejárás, hogy egy belőlem mindent kisajtolni akaró főnököm legyen, igen kevés pénzért, baromira nem hiányzik. Viszont én mindig társasági lény voltam és most eléggé be vagyok szűkülve. Ahol lakunk, nem alakult ki nagyon kapcsolat másokkal. Igazából csak egy szomszéddal, velük nagyon. De ez nem elég...

Nagyon örülök neki, hogy februártól kicsit kitágul a világ. Hogy hetente lesz egy nap, amikor pár órát nem otthon leszek, új emberek, új érzések vesznek majd körül. Nagyon remélem, hogy sokat tudok majd tanulni és azt később kamatoztatni! Ha úgy alakul, akkor ez által majd, a családi kasszához is tenni valamicskét, ha nem is egetverő összegeket. Olyan időbeosztásban, ahogy nekünk jó:)

Minden esetre a lelkemnek és a közérzetemnek azt hiszem, nagyon jót fog tenni!! 

Pár név az oktatók közül:

Martin Szipál - hollywoodi portré fotografus
Kőhalmi Péter - fotóriporter
Jung Zseni - fotóművész
Nagy Gy. György - természetfotós

Izgalmasan hangzik:)))))
 

Bólogató János

Olivér száj

A konyhában teát készítek, Olivér jön ki, kezében egy használaton kívüli mobil.
Azt mondja nekem: Anya éppen most hívott a pini!
Kérdem: kicsoda?
Mire ő: az egy nő........(itt gondolkodik, majd azt mondja) nem tudom, mit mondtam...

Tegnap este kértem, hogy ha már egyedül nem pakol össze, akkor segítsen nekem.
Erre ő: fáj a kezem (és tapogatja), nem tudok pakojni.
Én: aham...
Mire ő: érthető vagyok?

:))))

Az árfolyam gátja - frissítés

Csak gyorsan, majd holnap részletesen.

Azok, akik türlemi idős konstrukciót választottak a devizalapú hitelüknél és MÉG NEM törlesztenek tőkét, azok vegyék igénybe!

Illetve azok, akik törlesztenek ugyan tőkét, de annyira az elején járnak (monjuk kb. öt éve), hogy a havi törlesztőjükben a kamat dominál, azok is!

Ha még nem tették meg!

Szóval, mi nemrég tettük meg. Hogy miért csak most? Mert igen csak hiányosak az információk. Láttam ismerősnek kikalkulált törlesztőket, ami a türelmi idő lejárta után, a visszaemelkedett részlethez még pár tízezret hozzátett. Valahogy ehhez nem volt kedvünk. Mindenhol harsogták, hogy így lenyeli a bank meg az állam a kamatot, meg milyen nagyon jó ez, csak a tőke után generálódik. Akinek kevés idő van vissza a hitelből és már nagyobb rész tőkét törleszt, annak nem éri meg kérni, mert sok gyűlik a gyűjtőszámlán majd neki.

Egy dolog nem esett le nekünk, hogy mi egy deka tőkét nem törlesztünk, még öt évig, mivel (a legszarabb...) változatot, az életbiztosítással kombinált hitelt választottuk anno. Így most ez azért jól jött, mert nekünk ezen okból nem keletkezik a gyűjtőszámlán semmi. Havi szinten mi csak kamatot törlesztünk a banknak, az árfolyamgátnál annak a kamatát pedig felesben lenyelik az állammal.

Ha lejár az öt év, akkor meg lehet, hogy felmondjuk az életbiztis dolgot, mert megtehetjük és átfordul az egész normál hitelbe. De ez a jövő zenéje. Ki tudja mi lesz 5 év múlva?

Annyit még, ha a hitelfelvételkor még mindig ugyanúgy működik a banki hitelezés, mint előtte, hogy csak akkor kapsz hitelt, ha az ingatlan ára legalább 60 %-ban a kezedben van, akkor ma nem lennénk ilyen helyzetben. Ugyanis nem vettünk volna házat, sőt, semmit sem! De az akkori albérlet áránál, havi 20 ezerrel többet fizetni egy "sajátért", akkor nem látszott rossznak. 

Most már tanultunk belőle....   

Egyveleg

Szegény Olivérem, lemaradt az adventi kézműveskedésről, anyával való díszek készítéséről. Még jó, hogy nem reklámoztam neki, hogy lesz ilyen, így nincs mit hiányolnia. De a héten jön a Mikulás is, viszont én így köhögve nem akarom bevinni. Sőt, már mondtam a Zuramnak, hogy talán egy hetet fog járni, mert 17-én már nem viszem, nehogy összeszedjen valamit karácsonyra. Ne attól legyen emlékezetes, hogy végig betegeskedtük. Ráadásul nagyon várja apukámékat, hogy jöjjenek. Meg 14-én jönnek a barátnőmék is, egy utolsó roham bevásárlás ügyben, meg kicsit jó együtt lenni, ha nem is pont karácsonykor. Olyan mint egy kis majom, mindent utánoz, amit hall tőlünk, így nagyon oda kell figyelni a szánkra:D

Miksa szép csendben megtanult járni:) Ő a legkorábbi, mindegyik kicsit később indult el egyedül. Most már jobbára két lábon közlekedik, ha lecsüccsen, akkor kapaszkodva feláll és megy tovább. Ha nincs mibe kapaszkodni, na akkor azért négykézlábazik, de csak amíg valamiben meg nem tud kapaszkodni. A hiszti nála is elő-elő bukkan. Már tudja, hogy visítani kell, ha pl. az Olivér nem ad oda neki valami játékot. Nagyon figyeli a két nagyobbat, mintha jól a fejébe akarná vésni, hogy azok miket csinálnak. Látom már előre, hogy ő lesz a legkomiszabb, legfurfangosabb kis lókötő:) Hát igen, kettőtől tanulja a hülyeséget. Most nőtt ki a nyolcadik foga, de már áttört a jobb alsó rágó fog, a bal felső is majdnem. Ismét "jó" éjszakáink vannak. Pedig már kezdte átaludni! Járásban az első, alvásban az utolsó az én kis drágaságom:)

Amúgy, jó is, hogy mind a két kicsi itthon van, jobban összeszoknak Olivérrel, mert korban azért ők vannak közel egymáshoz. Olivér általában mindent magának akar. Kisajátította Barni régi kisautóit is, most minden az övé.. Hányszor hallom, "de Miksa, az nem a tied, menj játszál mással". Persze ha a Barni mondja neki ugyanezt, akkor ordít.Szépen el tudnak játszani, ha akarnak. Persze ha nem, akkor visítás, kiabálás, sírás és egyebek.

Igaz ez a két nagyobb viszonyára is. Hol nyúzzák egymást, mindenféle hangokkal kísérve, hol pedig mint az angyalok játszanak együtt. Legtöbbször a hangerővel van bajunk, néha a stílussal. De kinövik, ugye???

Barnival túl sok gond nincs. Eddig szépen alakulnak a jegyek, magatartással sincs gond az iskolában. De amit itthon művel, az sokszor kiveri a biztosítékot. Lusta, trehány, visszabeszél, kiabál, mindenen felháborodik, megsértődik. Ha kérem valamire, jóóóóóóóóóó, mindjárt! Majd 15 perc múlva is ugyanott tartunk. Magától eszébe nem jutna, hogy az eldobált gönceit a lakás különböző pontjairól összeszedje. Ha szólok, megyek anya, de még a nap végén sincs semmi elrakva. Tiszta Pató Pál.. Mindemellett, hogy ha valamit szeret, akkor azt kitartóan csinálja, mint pl. most a foci. Edzője szerint jól is megy neki. 

Azért soha rosszabb ne legyen:)

Monnyon le!

Hogy finoman fogalmazzak, most már a puttonyom tele a sok betegeskedéssel. De komolyan! Olivér két héttel ezelőtt szerdán volt utoljára óvodába és még mindig nem tökéletes, köhög, szép hurutosan. Miksa akkor szombaton csatlakozott hozzá, szintén zenész. Miután már egy-egy üveg köhögéscsillapítót lenyeltek, kínomban lándzsás útifű teát itatok velük, borzalmas íze van, de muszáj. Igaz, a méz és némi citrom segít rajta, de nem a legjobb. Próbáltunk inhalálni, kamillával. Valamicskét már javulnak.

3 napja fáj(t) a torkom, hála a homeovoxnak az már eltűnt, de ma már valami "cucc" van a torkomban, ami még nem akar kijönni. Tetőzés a napokban várható.

A Zuram járt a legrosszabbul. Ráadásul engem okol. Történt, hogy szerdán reggel mondja, 3 napja be van dugulva a füle és fáj. Én meg azt mondtam neki, hogy akkor meló előtt guruljon el Vácra a rendelőbe és nézesse meg, biztos kimossák. Na, hát ő bizony arra nem ér rá. Elment dolgozni. 1 óra múlva írja, hogy elmegy megnézi magának a kistarcsai kórházat. Gondoltam, hogy ott nem nagyon fognak neki örülni, mert nem oda tartozik, csak a munkahelyéhez az volt a legközelebb. Később írja, hogy kimosták neki, most jobb. De az orvos lecseszte, mert a jobb füle fel van sértve. Persze, aki fülpálcikával turkál benne, ahelyett elmenne dokihoz...

Este hazajön, gyerekeket letesszük aludni, dumálnunk, tévézünk. Ideültem a géphez, gondoltam írok valamit elhanyagolt blogomba. Mire suttogva ordít, hogy azonnal menjek oda. El nem tudtam képzelni mi a baja. Hát, elkezdett vérezni a füle, de elég rendesen. Vattánk persze nincs, papírzsebkendőt próbál valamennyire a hallójárathoz szorítani. Ekkor javaslom először, hogy akkor talán fáradjon el Vácra, az ügyeletre. Bolond vagyok, majd ezért elmegy, majd eláll. De csak nem akar. Aztán mondom neki, ha még 15 perc múlva is így van, márpedig elmegy, nehogy nekem reggelre valami gáz legyen. 10 órakor nagy durrogva, hogy belebeszélem a hülyeséget, elmegy. Persze nincs fül-orr-gégész éjjel, vérzéscsillapítós gézzel tamponálják és megkérik, reggel fáradjon be a fülészetre.

Reggelre csodálatosan néz ki a füle, csupa alvadt vér, de legalább már nem vérzik. Elmegy a fülészetre. Hazajön, nem csináltak vele semmit, mert ha kitakarítják, félő, hogy megint felszakad a hámréteg. Egy hét múlva menjen vissza.

Csütörtökön kell mennie, de már sík ideg. Alvadt vér van a fülében, nem hall rendesen, viszket, zúg. Kicsit hisztis a drágám.

És szerinte erről én tehetek, mert elküldtem a fülészetre, addig legalább nem vérzett, csak fájt, meg be volt dugulva. 

Szóval, idénre ha kérhetem, már több sz*rt nem kérek!

Szavazás végeredménye

Kérem, a helyes összeget SENKI nem találta el!

Előbb a sztori:)

Én őméltóságom elkövetett egy hibát, a múlt szerdán. Kitaláltam, hogy miután a gyerekeket elhelyeztük különböző intézményekben, ugojunk el vásárolni az IKEA-ba. Csak épp azt nem néztem meg, hogy mikor nyit...  Hát, kiraktuk a gyerekeket, egyiket suliba, másikat óvodába. Majd be a Zuram cégéhez, ott egy kocsira váltván az Örs vezér téri IKEA-ba hajtottunk. Aztán ott szembesültünk, azzal, ami halvány gyanúként már élt bennem, hogy az biza csak 10 órakor nyit. Mi meg fél 9.kor voltunk ott..

Mit is csináljunk, ha már útnak indultunk és a Zuram sem fog mostanában reggel ráérni (este meg pláne). Javasolta, hogy ugorjunk ki a Maglódi Auchanba. Na, ott még úgysem jártunk:) Egyébként, minden Auchanba más a választék, bár alapban van egy közel azonos árukészlet. Na, autózgatunk, látom ám, hogy Kistarcsánál járunk. Mondom a Zuramnak, ide is beugorhatunk! Ekkor már lekanyarodtunk az M0 felé, de még nagy sutyiban visszajöttünk.

Így lett IKEA-ból Auchan...

És ott találtuk Miksának "A" járgányt. Mikor levetettem a Zurammal, csak kíváncsi voltam az árára, mert ezeket nem épp olcsón szokták dobálni. Elvittem az áruleolvasóhoz, majd összehúzott szemmel néztem az eredményt. Lehúztam mégegyszer, ugyanannyi. Az ott tébláboló eladót megkérdeztem, hogy biztos jó árat mutat-e a leolvasó. Ő meg megvonta a vállát és közölte, hogy biztos annyi az ára, amennyit mutat. Hát, jó, mondtam és vigyorogva mentem a Zuramhoz. Megmondtam az árát. Erre ő azt mondta, hogy tuti elnéztem egy nullát. Kezébe nyomta a járgányt és elküldtem, nézze meg ő is. Visszajött, hogy tényleg annyi! És annyit jegyzett még meg, hogy akkor vegyünk belőle mindjárt kettőt:) Van hozzá kulcsocska, el lehet "indítani", különféle hangokat ad és villog:D

Nos az ára: kettőezer forint! Azt nem tudom, hogy miért Micimackós a megnevezése, de miután a pénztárnál sem akadtunk fent a túl olcsó bébitaxival, már nem is érdekel:)

Íme:

Pál Dénes és Agárdi Szilvia - PÁRBAJ - The Voice Hungary

Nincs mit mondanom... Libabőr és könnyek:)

Na, most ha mégegyszer eltűnik a videó akkor mérges leszek!

Betegségek

Mióta Olivér óvodába jár, azóta rendszeresen beteg. Ez a legtöbb kisgyermekes család részére nem újdonság, nekem se az, mert Barninál már egyszer lezongoráztuk. Viszont ő nem volt ilyen sűrűn beteg. Még alig tér vissza Olivér az óvodába, máris köhögve jön haza. Hiába nem viszem én óvodába, amikor beteg és kúrálom ki, ha ugyebár más szülők a kruppos, köhögős, taknyos gyereket meg beviszik. Azon nem vagyok kiakadva, akik dolgoznak, mert tisztában vagyok a mai helyzetekkel. De az, aki otthon van és nem jár el dolgozni, ilyen-olyan okból, az vajon miért viszi a látszólag is beteg gyerekét? Mert így kényelmesebb neki? Hát, köszi!

Olivérnek mindige yg trauma, ha nem mehet óvodába, mert nagyon szereti. Örül, hogy egész nap gyerekekkel van krülvéve és mindeféle klassz dolgokat játszhatnak. Én ehhez kevés voltam már rég, itthon. Lévén nem vagyok egy nagy, leülünk és autózunk, meg hasonlók. A társasjáték az máááás:)

Hála az égnek, a dokink sem egy nagy antibiotikum felíró, eddig Olivér nem is kapott. Homeopátiázunk. Viszont ez sokszor macerás, mert nem szopogatja a cuccot, hanem szétrágja és lenyeli, Miksa meg teában kapja, de így meg nem biztos, hogy annyira hatékony... Viszont valamit tenni kell, hogy ne minden két hetet betegen töltsék. Regisztráltam a Bükki Füvesember egyesületébe és rendeltem tőle teákat. Persze, ezt megvehetném simán a gyógyszertárban is, valószínűleg olcsóbban is, de a plusz, hogy el lehet menni a különféle rendezvényeire, stb.

Ha csak a légúti betegségeknek mondunk búcsút így a télre, már az is nyeremény!:)

Gyuri bácsi

Gyors kreatív

Elküldtem a Zuramnak is ezt a képet. Megcsodálta, hogy milyen szép, de hogyan csináltam, hogy piros lett a levele?
Mondanom sem kell, hogy a Mikulásvirágot nem én csináltam, de ami alatta van...:)

Még tökéletesíteni kell a technikát, de már haladok!

Szavazzatok!

Oldalt találtok egy kérdést, kérlek szavazzatok!:)

Restanciák

Voltunk mi, még októberben négy napot otthon.

Ami volt benne:
Szülinapozások, vásározás, főzés, gyerekezés, nagy beszélgetések.

A 18. szülinap

Október 25-én az én nagyobbik keresztlányom, nagykorúvá vált. Ennek örömre és egy kis szerencsével, aznap le is tudtunk utazni, hogy egyszer legalább a napján ünnepeljünk. Minderről azonban az ünnepelt mit sem sejtett és azon a héten állandóan nyafogott a jóédesnek, hogy ő nem is akarja megünnepelni, mert milyen gáz már, hogy senki nem lesz ott, csak ők négyen. Teljesen el volt szontyolódva. Közben persze a jóédes már szerveszkedett, meghívta két gyerekkori barátját, a nagyszülőket, nagynénit és még egy baráti párt. Tényleg tök véletlenül a Zuram nem tudott a következő hétfőre szabit kivenni, hanem csak 26-án péntekre, így még mi is ott lehettünk.

Csütörtökön kalandos volt a napunk (ez 25.-e), ugye a Zuram dolgozik, Barni suliban, Olivér és Miksa itthon velem, hogy időben tudjunk indulni és legkésőbb fél kettőkor elinduljunk, mert 3/4 5-re Pécsváradon kell lennünk. Mondanom sem kell, hogy aznap semmi nem jött össze.

Miksát nem tettem le délelőtt aludni, merthogy majd alszik a kocsiban, úgyis fél egy felé indunlunk itthonról, a Zuramért. Délelőtt pakoltam, hajat mostam és idegeskedtem, hogy csak nem leszek kész időben, mert még hajat is kellene vasalni, hogy ne bosziként nézzek ki. Mikor is a szobába toppanék és levert a víz, vérnyomásom kétezer lett. Ugyanis az én drága Olivérem, levarázsolta a Kansas-ből kapott Helloween-i csomagunkat és az abban található, szőrős pók elkészítéséhez való, FEKETE csillámport szétszórta a nappaliban a nemrég vásárolt új szőnyegen, valamint sikeresen kinyomott pár pöttynyi FEKETE festéket is mellé, amit szét is kenődött, miután belelépett. Én akkor azt hittem, hogy minimum (ahogy másnál olvastam) felrúgom a holdra. Ekkor a sírás kerülgetett és csak azt hajtogattam, hogy soha nem érünk le...

Valamennyire felporszívóztam a cuccot, persze a csillámport olyan könnyű eltüntetni, gyorsan megsikáltam a festéket, szerencsére kijött a szőnyegből. Olivér messzire elkerült, miután hajat leordibálósan kiosztottam. Ezek után hívott a barátnőm, akinek annyit leheltem a telefonba mikor felvettem, hogy diliház:)) Kicsit megnyugtatott, hogy ő is kicsit szét van hullva és mekkora stressz egy ilyen meglepit végrahajtani.

Közben elkészültem nagy nehezen, még időben is voltam, de Barni sehol. Pedig írtam neki kikérőt, hogy engedjék haza rögtön tanítás után. A percek csak peregtek és egyre idegesebb voltam. Miksa már bömbölt, olyan álmos volt szegény. Már mindent bepakoltam a kocsiba, a kicsik is bent ültek. Végre beesett Barni is, mint kiderült én emlékeztem rosszul és aznap nem négy, hanem öt órája volt.

Elindultunk. Még ki sem értünk a faluból, hiányérzetem lett. Ránézek Olivérre, kezében nincs semmi, pedig Miksa kajás cumisüvegét neki adtam, hogy hozza. Kiderült otthon hagyta az asztalon. Fordulás, vissza. Közben sms a Zuramtól, hogy hol vagyunk. Hívom, hogy még csak most indultunk, mindenzt fél kettőkor, amikor már a cégétől kellett volna elindulni... Megnyugtat, hogy majd száguldunk a pályán, minden oké lesz.

Beérünk, helycsere, ő vezet. Csodák csodája, tényleg leérünk időben, pont 3/4 5-re. Pedig előtt Bonyhádon még töketlenkedtünk egy sort. Bementem a Lidl-be, hogy veszek ott 2*9 szálas rózsacsokrot, meg a tökinek bébikaját. Persze virág nincs, csak krizántén, klassz. Út mentén üzletház, berongyolok, nincs vágott virágja. Tescoba át, riasztom a Zuram, hogy kocsikázzon át, visszafelé már nem futnék ennyit... Virágoshoz be, van rózsa? van. mennyi? 480. ááááááá. Mindegy, akkor lesz egy szál, masnival, azért 18 szál horror lenne. Utólag már leesett, hogy akár be is mehettem volna, mert a tescoban is vannak ilyen előre gyártott több szálas csokrok:(

Végül beestünk a csárdába. Épp elöttünk érkeztek a nagyszülők és más barátok. Telefon a barátnőmnek, hogy minden dokkolt, indulhatnak. Bent lufikat fújunk és izgatottan lessük, mikor jönnek és jaj, csak a Viki észre ne vegye az autók közül azokat, amikkel már nem lehetett fedezékbe állni.

Végül megérkeznek. Vikit tuszkolják előre, mondván, hogy az ünnepelt menjen előre. Azt az arcot sosem fogom elfelejteni. Először meglepődik, majd a Boldog szülinap éneklése közben, már könnybelábad a szeme.

Mégis csak emlékezetes szülinapja lett, olyan, amire vágyott!:)

Kóstoló

Fiatal felnőtt

Csajok

Miután jól végeztük dolgunk, eszem-iszom, beszélgetés és aztán 8 felé szétszéledt a banda. Mi persze még otthon náluk, folytattuk az ünneplést. Aprócska probléma volt csupán, hogy a fiatalságnak másnap még suli volt:)))

Jó kis nap volt, rohanással, agymenéssel, örömmel!

Miksa 1 éves

Születéskor

Egy évesen

Apa segít elfújni a gyertyát:)

Ősökkel

A tesókkal és "unokatesókkal"

Nagyszüleimmel

Amikor ...

Amikor kedv van, idő nincs, mikor idő van, kedv nincs.

Így állok én most az írással:(

De jövök, mert van mit mondanom:)))

Helloween Kansas módra

Ma meglepetés csomag (vagyis a gyerekeknek az lesz:D) érkezett a messzi Kansas-ből, Nucaéktól. Egy kis édesség őrület, amerikai módra:))) Remélem, megkínálnak a fiúk, mert nagyon kíváncsi vagyok az ízekre! Soha nem lehet tudni, hogy édeset vagy sósat fogok érezni:D

A "háziállatot" megpróbáljuk együttesen összerakni!

Nagyon köszönjük!!:)

Sétálunk, sétálunk

Miksa, ha tehetné, egész nap a kezembe kapaszkodva sétálna. Mit sétál, rohan! Soha nem értettem, hogy nem zsibbad el a kis kezük, amikor olyan sokáig felfelé nyújtózkodva kapaszkodnak az én kezembe... 

Éééééés, tegnap a Zuram nagy kiabálására rohanok be a szobába, merthogy a Miksa kérem szépen, pár lépést egyedül megtesz! Igaz, először nekem nem akarta megmutatni a magánszámát, gondolta nem cirkuszos ló:) De aztán csak elcsíptem egy ilyen lépegetősdit! Mint egy kis majom, kezei a magasban (valahogy egyensúlyózni kell:D), vigyor az arcán és lépeget. Még nem sokat, de hát nem lóverseny ez!

Azt hiszem, vége a jó világnak:D A nagyobbak attól kezdve, hogy pár lépést megtettek, rohamosan önnállósodtak és hipp-hopp azt vettem észre, hogy futnak:) 

Igaz, a többiek kicsit később tették mindezt.

Miksa ügyeskedései

Angyalom, úgy nő mint, a gomba:) Sokszor csak lesek, hogy már nem is baba, hanem kész kisfiú! Nagyon aktív gyerkőc. Pedig mindenki azt mondja rá, milyen nyugodt baba. Az tény, hogy ha bárhova megyünk, nyugodtan elvan. Nézelődik, akár a babakocsiban, akár kézben. Nem szokott nyüglődni. Ez azért jó, mert így sok helyre el tudunk menni együtt és elég, Olivér (néha) beütő hisztijeit kezelni.

Játszótéren

Neki mindegy, hogy autóval megyünk valahova, vagy biciklivel esetleg babakocsival. De azt már látom, hogy amint egyedül elindul, ő sem lesz nagy babakocsis, ahogy Olivér sem volt az. 

Amellett, hogy már régóta felállt és bútor mellett vagy a kezünkbe kapszkodva sétál, legújabb tudománya, az ágyról le és felmászás. Elég régóta próbáltam rávenni, hogy az ágyról úgy próbáljon lemászni, hogy hasra fordul és letolat. Úgy nézett ki egy darabig, hogy ez nem hatja meg. Fejjel előre, meg ahogy esett, úgy próbálta. Na, de siker koronázza fáradozásomat! Egy hete kb. látom ám, hogy megy az ágy széle felé, négykézláb. Odaérve megáll, próbál a szélének háttal kerülni és a lábait letolni az ágy szélén.A bibi csak az, hogy mindezt négykézláb, nem fekszik le hasra és az egyik lába mindig fennakadt és ha nem kapom el, akkor leborul. Megpróbáltam azt, hogy ha irányba van, akkor lesegítem hasra. Végre leesett neki! Most már nagyon ügyesen hasra fordul és letolat. Igaz, van hogy nem a széle felé van a lába és elevez egy darabig a másik irányba, de sebaj:)))

Már egyre többet áll kapaszkodás nélkül! Nagyon édes, ahogy fenékre tottyan vagy letenyerel, ha elfáradt.

Ráül amire tud és lovacskázik rajta:) Persze általában egy idő után leborul, amikor elveszti az egyensúlyát. 

Pakolni a legjobb

Másik hajmeresztő mutatvány kérem, hogy ha talál valamit, amire fel tud állni, akkor felmászik az ágyra vagy a fotelbe! Lehet az a porszívó, ami az ágy mellett maradt vagy üres és felfordított játék doboz vagy épp a lábtámasz a fotelhez. Résen kell lennem, mert nem az a baj, hogy felmászik, hanem nagy örömködésében nem figyel és a másik oldalon meg lepottyan. Mindeközben pedig hatalmasakat szokott vigyorogni. Olyan huncut képe van, hogy meg kell enni:) Egyik nap, a felfordított doboz segítségével, bemászott a polcos szekrény második fakkjába!

Na, most hogy megyek le?

Ha a gyerekszobába viszem és az ajtóba behúzom a kiságyat, hogy ne tudjon kijönni, amíg vasalok, már nem jó megoldás. Ugyanis átmászik a kiságy alatt:D

Az ágy alatt:)

Nagyon szeret kukucsolósat játszani!

Hol a baba?

Elbújtam

Ami még nagyon meglepett (annak ellenére, hogy Barni is ilyen idősen már pötyögött), hogy próbál beszélni. Olivér később kezdte, egy éves is elmúlt már talán.

Miksa szavai:
ana - anya
apa - apa ( a p betűt csak leheli:D)
dede vagy deje - gyere
ágyá - adjál
te és de - ezeknek szerintem nincs még jelentése, csak tetszik neki

No és persze sok halandzsa, meg jajgatás, rikoltozás:)

2 hét az óvodában

Sikerült Olivérnek két teljes hete az óvodában eltöltenie. Mára Miksával együtt, megint folyik az orruk. Remek lesz ez a félév...

Töretlenül szeret óvodába menni, nagyon lelkes! Hála az égnek az ottalvással sem lett semmi gond, pedig ettől tartottam. Szépen eszik, azt hiszem jobban, mint itthon. De ez igaz a nagyfiamra is, ő is otthon nem evett rendesen, de az óvodába igen!

Vannak már kis barátai, úgy, mint Böööbiiiiiii (:D), Vijág, Nojel, Benedek, Heceg Gegely. Őket emlegeti a legtöbbet. Biztos másokkal is játszik, csak nem annyit. Nem szereti a verekedős gyerekeket, messzire elkerüli őket. Imádja az óvónéniket és a dadusokat. Délután mindig puszival köszön el tőlük! Az óvónénik is szeretik, már az első héten dicsérték, hogy milyen ügyes, mintha mindig is óvis lett volna:) Hát, maradjon ez így!

Elég vicces dolgok szoktak történni, mire délután megyek érte. Pl. rendszeresen elkeverednek ruhadarabok, pedig a jelet én belerajzolom a ruháiba. Viszont alvás után, ha felöltöznek, többször megesett, hogy a melletük lévő kisgyerek nadrágját veszik fel. Aztán amikor megyünk értük, csereberélhetünk. Az a legjobb az egészben, amikor mindkét gyerek váltig állítja, a másik nadrágjáról ami rajta van, hogy az az övé!!:) De van, hogy az udvari játék után, egyszerűen más szekrényébe pakolnak be. Hiába, még meg kell szokni a helyet.

Többször előfordult már, hogy amikor mentem érte, közölte, hogy ő még kimegy (azzal a kb. 3 gyerekkel, aki még fél 4-kor!!!! a csoportban van) a többiekkel az udvarra játszani. Gondoltam, hogy megyek érte később, de mi van, ha 10 perccel később már csak ő lenne egyedül és megijedne, hogy nem megyek érte? Azért én fél 4-kor ott vagyok. Tapasztaltam Pesten is, hogy rengeteg gyereket hazavisznek délben, vagy nagyon korán. Én meg égtem mindig (meg sajnáltam a gyereket is), hogy eleinte épp csak zárásra (fél 6) beestem, mert úgy dolgoztam. Később már 5-re odaértem, de akkor is... Szóval, néha úgy érzem, mintha senki nem dolgozna és ráérne a gyereket hamar hazavinni az óviból:)

Volt fényképezkedés bent, arról sajnos lemaradtunk, mert Olivér beteg volt. Pedig olyan szép emlékek az ilyen képek..

Élvezem, hogy élvezi az óvodát!

Baráti találkozó és múzeum (foglalás) látogatás

Szombaton végre valahára, sikerült egyeztetni Pannáékkal és találkoztunk. Sajnos a harmadik fél, Virágék, megint lemaradtak, de reméljük mihamarabb pótolva lesz!

Pannáék a felajánlott lehetőségek közül végül, a Közlekedési múzeumot választották. Mi sem voltunk még (szégyen ide vagy oda) és jó ötletnek tűnt. 

Reggel elindultunk, a Városligetnél parkoltunk, kicsit messzebb a múzeumtól (a Zuram szerint miattam:P), de szerintem pont jól esett egy kis séta, olyan szép idő volt. Épp megérkeztünk a bejárat elé, amikor a kocsikat nézve, mintha ismerős arcokat látnék. Pannáék voltak:) Nagy örömködés után, befelé terelgettük a bandát. Hamar kiderült számunkra, hogy bizony ez a mai nap, nem a beszélgetésekről fog szólni! Nem is tudom, miért gondoltuk, hogy a gyerekeink majd jólnevelten, kettesével, egymás kezét fogva végigmennek a múzeumon, miközben mi, amellett, hogy megnézzük a kiállításokat még jókat beszélgetünk is...:DD

Az elején még együtt próbált lenni a banda, de aztán szétszóródtunk. Marci sérelmezte, hogy szabadságában korlátozza az anyukája, ezért ennek többször hangot is adott. De nem lehetett haragudni rá, mert egy tünemény és később még több mosolyt is kaptam tőle, sőt megette a felkínált banánt, de ezt majd később. Szóval, próbáltunk nézelődni és beszélgetni, gyereket felügyelni. A két nagy hamar egymásra talált, egyiket sem kell félteni! Nagyon tetszett nekik a működő csőposta, amit többször használtak is. Ebből lett egy kis levelezés, amit rohangálás és viháncolás követett. Nagyon édesek voltak:) Olivért a Zuram felügyelte jobbára, Zolinak pedig Zozi jutott. A kicsik meg az anyjuknak. Olivér és Zozi  is szívesen kereste egymás társaságát. Azt hiszem egy kötetlenebb helyen, nagyon jól eljátszottak volnaegymással. Tovább nézelődve lett egy kis keveredés, mert mi vártunk egy helyen a múzeumban, ráadásul Zsuzsi is velünk maradt, míg Pannáék meg őt keresték, teljesen máshol. Végül azért mindenki meglett és az összevont szemöldökök is kisimultak. Azért nagyjából sikerült megnézni a kiállításokat. Zoli mindjárt az elején megjegyezte, hogy legközelebb csak mi csajok találkozunk, mert nem sokat fogunk tudni beszélgetni.. Hát, nagyban igaza lett. De együtt lenni is jó volt, még akkor is, ha kicsit káosz volt.

A múzeum után, gyorssegélyként, az éhen halni készülő gyerektársaságnak felajánlottam banánokat, amiket kivétel nélkül mind elpusztitottak. Aztán együtt elsétáltunk a PECSA-hoz. Halvány fogalmam nem volt, hogy hol van, ez a régen a rádióban meg a tévében emlegetett bulihelyszín (vidéki lévén). Szegény, nagyon le van rottyanva, legalábbis kivülről. Viszont a benne működő étterem, nagyon jó! Pecsa melegszendvicset evett a többség és nagyon ízletes volt. A Zuram nem lehet meg leves nélkül, hát ő azt is evett, mi pedig Miksával hekket, mert a halat szereti:) Várakozás és evés közben azért végre sikerült beszélgetni is. A gyerekek is jól viselkedtek. Amúgy sem voltak rosszak, csak elevenek és ha nem kellett volna kordában tartani őket (mondjuk egy villanypásztorral körülvett helyen:P), akkor meg angyalok lettek volna! Desszertként mi kávéztunk, a gyerekek pedig fagyiztak.

Elindultunk hazafelé, de előtte még megejtettük az össznépi fényképezést. Mivel senkinek a kezébe nem mertük adni a fényképezőgépeket, így egy valaki mindig hiányzott a képről. De majd egyszer...:)

Autóra fel!

Séta

Törpök

Az egyik kedvenc képem:)

Ugyanolyan a pulóvered- mondta Zozi Olivérnek

Hazaérvén meg jól kidőlt a banda:) Várjuk az újabb talákozót!