2014. november 19., szerda

Frankfurtban jártam (hosszú lesz!!)

Már nyár óta izgatottan készültem az október végére, mert az őszi szünetben kiutaztam a Zuramhoz. Jó előre megvettünk a repülőjegyeket, így aránylag normális áron utazhattam a Luthansa-val. Németországba nagyon ritka a fapados, Frankfurtban nem is engedik leszállni őket, csak egy 120 kilométerre lévő reptéren és akkor megette a fene a kicsit olcsóbb repjegyet...

Tulajdonképpen abszolút nem féltem magától a repüléstől, annál jobban, hogy majd a német reptéren mi lesz velem, ha valaki mond valamit és nem értem, hogy mit kellene csinálnom...

Mindent jó előre leszerveztem. Megvolt az egyik parkolóba a helyem, ahova elvihettem az autót, a barátnőmmel és nagyszülőkkel le volt beszélve, mikor hol lesznek a gyerekek. A gyerekeknek 23-tól nem kellett iskolába, óvodába menni. Leautóztam velük Pécsre, egy éjszakát lent töltöttem. Ebbe az egy délután+egy délelőttbe belefért, hogy elvigyem a keresztlányom kozmetikába, beugorjak anyósékhoz, felpakoljak apáméknál (befőttek,szörp, mert hazafelé nem fért nekik az autóba), majd haza kellett érjek délután 5-re, mert jött a fodrász, hogy belőjje a séróm, végül is apjukhoz megyek 5 napra, szinte nászútra és végre kettesben lehetünk :) Ahhoz, hogy hazaérjek időre, 1 órakor el kellett volna indulnom és akkor kényelmesen megvagyok. Na, vajon mikor sikerült elstartolnom??? Kettőkor.... Apám sopánkodott, hogy hát így nem fogok én hazaérni, meg szakad az eső ( miért is ne akkor...), ne menjek gyorsan. Én az autópályán sem szoktam száguldozni, 110-120 körül megyek. Hát, most kipróbáltam a 130-135 kilométeres sebességet is. Nem volt semmi gond, csak mire befordultam volna a faluba, maradt 30 kilométerre benzin a kocsiba, amikor "normál" sebességen még egy negyed tanknyi szokott maradni. Na, erről ennyit, a továbbiakban is 110-120 kilométeres sebességgel fogok közlekedni. Még gyorsan tankoltam és a fodrász előtt 5 perccel haza is értem.

Miután a lehetőségekhez képest megszépültem, még elvágtáztam ennivalóért, meg mikor ment volna szét a zuhanycső, mint akkor, szóval azt venni. Korán aludni mentem, hogy másnap kipihent legyek. Másnap időben indultam, számítva arra, hogy ki tudja mekkora forgalom lesz (persze, mivel hagytam rá időt, nulla forgalom volt...), meg hogyan találok oda a parkoló plázába, meg mikor visznek fel a reptérre. Nagyon klassz dolog ez a parkolósdi. Mivel nem volt aki kivigyen, meg hazahozzon (vagyis nem akartam ezzel fárasztani a szomszédaim), a taxit túl drágának ítéltem (oda-vissza 20 ezer!), kerestem más megoldást. Így találtam rájuk. 5 napra fizettem a tárolásért 5 ezer forintot. Reggel odamentem, elintéztük a papírt, beálltam ahova kellett, majd ők kisbusszal kivittek a reptérre. A kapott papíron rajta volt a számuk, amit visszafelé leszálláskor fel kellett hívjak és akkor jöttek értem/tünk. Miután kiértem a reptérre, feladtam a csomagom, Itthon ezzel még nem volt gond :) Aztán szépen átsétáltam az ellenőrzéshez. Magyarországon, ha magas szárú cipőt vagy csizmát viselsz, ilyenkor le kell venni (majd megütött a guta, mert ez egy fűzős magas szárú cipő volt:D). Minden rendben volt, bent voltam a várónál, de volt több, mint egy órám. Ittam egy kapucsínót és a Zurammal cseteltem :) 

Aztán eljött a beszállás ideje is, véletlenül az én üléssoromba, pont 2 magyar fiatalemberke került, úgyhogy a repülés hamar eltelt, mert végig dumáltuk az utat a mellettem ülővel. Csak azt vettem észre, hogy huppantunk egyet, majd kapaszkodnom kellett, hogy ne fejeljem le az előttem lévő ülést :D

Utána pár nagymamával, akik jöttek németbe a gyerekeikhez és unokáikhoz, felkutattuk a csomagkiadást és utána már csak ki kellett mennem, ahol a Zuram és a volt osztálytársam várt, aki taxis :)

Bár én hozzá vagyok szokva a napi szintű vezetéshez, meg országon belüli autózáshoz, autópályához, de azért a német nem kutya! Sokan vannak, sok sáv, stb... Szóval, lesz mibe belerázódnom. (és ez csak egy dolog:D)

Hazaérve nem sokat pihentünk, azonnal elindultunk bevásárolni, hogy ha már itt vagyok, valami főtt (és nem félkész) kaját együnk. Végül kaja csak estére lett, délután megelégedtünk szendviccsel. Bementünk Offenbach belvárosába (gyalog.. nem szokta a cigány a szántást...), sétáltunk egyet, aztán haza. Ettünk, aztán készülődtünk az esti magyar buliba. Gyalog (a fene) elmentünk a Sbahn-hoz, majd mentünk vele egy jó darabig. Aztán mikor leszálltunk, tanácstalanok voltunk, hogy jobbra vagy balra induljunk el. Persze nem jó fele mentünk, ezért kicsit kerültünk, majd a Majnán egy hídon átsétálva elértünk a célhoz. A buli jó lett volna ( ez volt az első próba buli a csoportban), ha nem csak mi ketten megyünk, hanem legalább ismerünk pár embert még a társaságból. Mindenki kisebb nagyobb társasággal érkezett vagy már ismerték egymást másik buliból. Kicsit magányosan üldögéltünk kettecskén, mivel a Zuram nem szeret táncolni én meg másokhoz csak úgy nem mennék oda. Pár emberrel, akit tudtam, hogy ki, pl. a dj, meg a pultos csaj és a szervező srác, azokkal beszéltem pár szót, de ugye ők ott dolgoztak, nem értek rá minket istápolni.
Ha még egyszer mennénk így, tuti előtte már ismerkednénk másokkal, hogy együtt mehessünk.

Hazafelé vettük az irányt, persze jó sok gyaloglás várt ránk, mert ez a helyecske még véletlenül sem esik tömegközlekedés közelébe... Úton hazafelé két magyar csoporttal is találkoztunk, akik nagyon örültek, hogy hallották, magyarok vagyunk, mert pont azt a bulit keresték, ahonnan mi eljöttünk, csak nem találtak oda. Az egyik csoport, két párocska volt és az egyik hölgy nagyon kedves volt, mert mondta, hogy most már őket ismerjük, menjünk vissza velük bulizni, de akkor nekem minden vágyam már csak az volt, hogy vízszintesben legyek az ágyamban :) Remélem odataláltak :))))

Mikor leszálltunk az Sbahn-ról és még 5 percet kellett gyalog menni, akkor már úgy fájtak a térdeim, hogy legszívesebben leültem volna és nem mozdultam volna egy tapodtat sem... Mondtam a Zuramnak, hogy most nem kéne becsöngetni sehova heccből, mert nem tudnék elrohanni. De aztán mondtam neki, hogy végül is meg lehet csinálni, csak én lefekszem ott a földre és ha kijön valaki, kiabálok, hogy ott szalad az a szemét engem is fellökött.... A Zuram azt mondta, bolond vagyok :)

Másnap későn keltünk, megmozdulni sem volt kedvem. De 11-kor már jött értünk Péter, mentünk hozzájuk ebédre meg traccspartizni. Megbeszéltük a további napokat, amiben nekik a számomra nagy szerepük jutott.

Hétfőn délelőtt a Zurammal elmentünk pár apróságot vásárolni, délután pedig Péterékkel kimentünk az IKEA-ba, hogy cipős szekrényt, fotelt meg ilyesmiket vegyünk. Már késő este volt amit nekiálltunk összerakni, de már olyan fáradtak voltunk, hogy hamar abba is hagytuk.

Kedden nem sok időnk volt már együtt, mert a Zuramnak még dél előtt ki kellett mennie a reptérre és elrepült Svájcba, tárgyalni illetve másnap előadni. Én meg ott maradtam nagy Németországban egyedül. :)  Szerencsére ott is ősz szünet volt, így Péter kisebbik lányával elmentünk csavarogni és beszereztem a gyerekeknek édességet, próbálva olyat venni, ami itthon nincs. Na, vettem olyan karácsonyi kenyeret, amit a németek imádnak. Hát, többet nem kell vennem, ugyanis az édesszájú gyerekeimnek sem ízlik.. :) Beültünk egy kávézóba, ott viszont finom süteményt is ettünk. Este hazadobtak a Zuram lakásába, ahol még nekiálltam kidekorálni a falat, mindenfélével, amiket vettünk. Felkerült a függöny is az ablakra, pár kép és dísz a falra, ajtóra. Úgyhogy most már otthonosabban érzi magát a drágám. Vettem neki két virágot, amik nem igényelnek nagy ellátást :)))

Szerda délelőtt még lustiztam egy kicsit, aztán Péter jött értem, mert csak fél napot dolgozott, pizzát csinált náluk, játszottunk a lányával Wii-n (másnap a jobb kezem alig bírtam emelni az izomláztól), aztán estefelé elindultunk a reptérre. Jött velünk a két lánya is (akik nagyon jól beszélnek németül), hogy ne legyen gond a csomagfeladásnál. A Zuram gépe 8-kor szállt le elvileg, írtam neki, hol vagyunk és ha tud jöjjön oda, hogy még mielőtt nekem be kell szállni, (20.40-kor) még egy gyors ölelésre odaérjen. 20.10-kor írta, hogy most vette fel a csomagját és rohan át a reptéren (bazi nagy!!), hogy a beszállókapuhoz érjen. Szegény jól leizzadt azért, hogy egy búcsúcsókot válthassunk. De így ő is megnyugodott, hogy a csomagot rendben feladtam, megvan a beszállókártyám. Elbúcsúztunk és ők elmentek és meg elindultam beszállni.

Szerencsére köszönésen kívül, senki nem akart velem beszélgetni :) Hazafelé NEM kellett levennem a magas szárú cipőmet. Most nem volt szerencsém, két angol került mellém a gépen, így olvasgattam hazafelé és lassabban is ment az idő. Kicsit dobálta a gépet hazafelé a szél, meg nem volt túl jó idő, mire hazaértem. Rendben leszálltunk, kivadásztam a csomagom, aztán hívtam a parkolósokat, mert ugye, hogy fizetni kell 5 perc után bent, így kint várakoznak. Pár perc múlva ott is voltak értünk, mert rajtam kívül még két pasi jött ezzel a járattal. Itthon olyan hideg volt éjjel 11-kor, hogy az autó ablakai le voltak fagyva. Lekapargattam, aztán útnak indultam hazafelé. Persze a Zuram nem bírta, ki, már hívott 3/4 12-kor, hogy mi van már, nem értem még haza?? :) Éjfélre otthon voltam, farkaséhesen :D

Nagyon jó, csak rövid volt. Tulajdonképpen Frankfurtból vagy a városból nem sokat láttam, de most nem is ez volt a lényeg. Lesz arra időm, bőven!


2014. október 3., péntek

Suhangyalok

Egy kéréssel fordulok felétek.

Egy nagyon kedves régi kolléganőm maratont fut, egy jó ügyért. Minden egyes kilométerét meg lehet "venni".

Hajlamosak vagyunk, csak a magunk bajával törődni, de világban nagyon sokan vannak, akik nálunk sanyarúbb helyzetben vannak, önhibájukon kívül. Én most úgy döntöttem, hogy tudok nélkülözni egy kis pénzt.

A feladat oroszlánrészét Mónika teljesíti, fut helyettünk. Segítsünk neki abban, hogy a vállalt teljesítése ne csak álom maradjon, hanem váljon valóra!

Támogassátok Mónikát! Mert adni jó és egy mosoly mindent megér!

Suhangyalok

A befizetés lehet teljesen anonim is.....

2014. október 2., csütörtök

Nagy találkozások - Csilla

Kicsit sűrű volt a nyár (mikor nem???), előre örültem, hogy idén is bővül azoknak a blogos ismerősöknek a tábora, akit személyesen is megismerhettem!

Csillával szinte az utolsó pillanatig egyeztettünk, szerencsére semmi nem jött közbe és le tudtam utazni hozzá a Balatonra. Előtte való nap autóztunk haza Szombathelyről, úgyhogy az a hetem sok autózással telt :D

Aznap amikor találkoztunk Csillával, már reggel tűkön ültem :) Időben indultam el, nem akartam késni, ha véletlenül elkeverednék Siófokon, sosem lehet tudni nálam! Persze gond nélkül leértem, volt egy órám a találkozásig, úgyhogy bevetettem magam a Tesco-ba és nem hiába, mert sikerült Barninak egy jó kis farmert vennem, jó áron. Elütöttem a maradék időt, aztán beevickéltem Csillák szálláshelyére. Tiszta Hollywood volt, kapu ki, sorompó fel, kétszer és már parkolhattam is. Kicsit aggódtam, hogy kifele is kiengedjenek...

Bementem, szóltam a recepción kit keresek. Hívták a szobájukat, nem voltak fent. Nem is volt gond, leültem, hogy majd megvárom a hallban, 5 perc volt a találkozásig. Amint leültem, ismerős arc sétált be a látóterembe, Csilla! Épp akkor végeztek az ebéddel, így a kávézó felé menet találkoztam a család férfiúi tagjaival is :) Leültünk beszélgetni. Aztán csak beszéltünk, beszéltünk, míg este 7 nem lett és muszáj volt mindenkinek a dolgára indulni. Rájuk várt a vacsora, rám pedig egy másfél óra vezetés, amit lehet végig mosolyogva tettem meg :D

Teljesen ilyen volt a találkozásunk: Csilla

:)

2014. szeptember 26., péntek

Egy éve

Ezen a napon szembesültem azzal, amivel egy család sem szeretne, akik babára vágynak.

Már nem gondolok rá minden nap, fájni sem fáj úgy...

De mégis végig kíséri majd az életem.

Akkor is, ha teljesülne a kívánságunk és újra babát várnék. De erre, várni kell és az idő nem áll meg....

2014. szeptember 20., szombat

Én ezt nem hiszem el!

Kedden ugye lebetegedett Miksa. A többiek szépen jártak, ahova kell. Pénteken fél egykor hívnak az óvodából, hogy Olinak 39 fokos láza van, fájlalja a hasát is. Remek... Csak azt nem tudom, hogy mire vártak, mert odaértemkor kiderült, hogy ebéd előtt is mondta, hogy nagyon fáj a hasa és nem érzi jól magát, ennek ellenére megebédeltették és csak utána mértek neki lázat. Az orvos meg pont fél egyig rendelt...

Na, elmentünk Oliért, hazahoztuk. Nagyon sírt, hogy fáj a feje és aludni akar. Belenéztem a szájában, tiszta piros búbos a torka. Frankó... Kiadagolom a nurofent, beveszi, adom neki a strepsils-t is. Mondja bemegy pisilni, de abban a pillanatban sugárba hányja a konyhát. Szegény annyira megrémül ettől és nem is értette a dolgot. Végig, míg bent szenvedett, azzal volt elfoglalva, hogy de most miért történik ez vele, angyalom. Próbáltam nyugtatni, miközben takarítottam, hogy ne aggódjon. Utána kicsit jobban lett, mivel elmúlt a gyomorfájása. Újra megkapta a nurofent és elment aludni.

Én már akkor tisztában voltam vele, hogy nem ússzuk meg ennyivel, de azért még reménykedtem!

Szombaton reggel, mikor kibotorkáltam a konyhába, Barnikám elhaló hangon kiszólt a fürdőből, hogy nagyon fáj a hasa és hányingere van. Szóval, nem sokat kellett várni a teljes lerobbanásig...

Ő járt a legrosszabbul. Délig húzta, addig csak láza volt, délelőtt elmúlt a hasfájása. Kis ropit evett, meg ivott. Délben aztán kirakta a taccsot, először. Után még meg is nyugodott, hogy jobban van. Délután evett egy kis kekszet. Nem sokkal később megint hulla fehér lett, elkezdett fájni a feje meg a hasa, újból hányt. Megmértem a lázát, majdnem negyven fok volt. Hurrá!!! Kapott lázcsillapítót és ment a fürdőkádba hűlni. Szegény, először a meleg vízben is fázott, később meg melege lett. Szerencsére amikor kijött, csak 38 fok volt a láza. Még a színe is jobb lett a gyereknek. Egy óra múlva csak 37,5, majd még később csak 37 fokos volt. Ő a héten kapott oltást, lehet ez is közrejátszott abban, hogy ennyire kiütötte a dolog.

Olika láztalan volt ma már, csak kis hőemelkedése volt. Igazi diétázós hétvégénk van, mivel ketten a betegség miatt nem tudnak enni, a  Miksa meg újabban Olit utánozza, ha az befejezi az evést, ő is eltolja magától a kaját és nem hajlandó tovább enni. Én ettem rendesen, ki tudja lesz-e böjtje..

Szerencsére Miksa már jól van! Igaz, ő nem hányt egyszer sem. De lehet, nem is ugyanazt a vírust kapták el.

Remélem az éjszaka eseménytelenül fog telni, valamint, hogy a Miksa nem esik vissza illetve én nem fogok kidőlni!

Most kb. ezt gondolom: k@#&%+!!!

2014. szeptember 16., kedd

Beszoktatás

Hát, eljött ez is.... Nem is olyan rég született, ma már az óvoda köveit koptatja!

Tegnap kezdtük el Miksával a beszoktatást az óvodába. Mindössze egy órát töltöttünk bent,vagyis kint, mert az udvaron játszottak. Nem mondanám, hogy rajtam lógott volna... Lelkesen kereste meg eljövetel előtt az öltözőben a jelét, a pöttyös piros labdát:)

Ma már reggel nyolcra mentünk, teljes izgalomban volt, hogy  nem csak Oli marad ott az óvodában. Még alig öltözött át, amikor már húzott az ajtó felé, hogy ő most oda bemegy és épít a többiekkel. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy ő is jól veszi az akadályt. De azért nagyon fura is, hogy már ő is kikerült a védőszárnyaim alól, többet lesz nélkülem, mint velem. Másfél órát volt bent, tízórai után hazahoztam. Holnap már fél tizenegyig marad. -t volna....

Hát, lehet a sors fintora, de a hétre ma be is fejeztük a beszoktatást.

Ebéd után a szokásos meseolvasás. Gyanús volt, hogy önként akar aludni menni és olyan fáradtnak is tűnt. Ébredéskor nyűgös, meleg. Kicsit vártam, hátha csak kimelegedett a takaró alatt. De nem. 38,1 a hőmérséklete, ami ugyan nem túl magas, de mégis láz. Óvoda, él két napot :)

Elmentünk Oliért az óvodába és onnan a dokihoz. Vírusos torokgyulladása van, mint 2 hete a Barninak. Most ez a "módi". Hétfőn már mehet, ha nem lesz lázas és más baja nem jön elő.

Nem pontosan így értettem, hogy többet lehetne velem :)

2014. szeptember 10., szerda

Ígéret

Minden héten írok! Mert annyira lemaradok...

És most szorítsatok, hogy be is tartsam :D

Ismét Kansas

Jóóóóól bevált szokásunkhoz híven, idén is sikerült Nuca-val és a gyerekeivel találkozni, amikor hazalátogattak Gödre. Még az időjárás is velünk volt, mert szép időt fogtunk ki. A hiba csak abban volt, hogy Miksa akkor épp beteg volt, ezért őt nem vittem magammal, csak Olivért. Ennek igazán Zselyki örült, mert kisajátították egymást. Zalánka annyira nem kedvelte a dolgot, mert harmadikként csak lobogott a két fiatal után és jobb híján, Nuca szoknyájába kapaszkodott.

Mi szokás szerint csak beszéltünk és beszéltünk, mintha tavaly nem hagytuk volna abba és nem is telt volna el egy év, azóta! Kaptam egy Nuca által készített szépséges fülbevalót, amit nagy becsben tartok :) Sétáltunk a Duna parton, játszótereztünk, fagyiztunk. Sajnos azt épp nem tudtam lencsevégre kapni, ahogy Zselyke és Olivér kézen fogva, nagy egyetértésben (persze minket elhagyva) tárgyalták a kis dolgaik. Édesek voltak!

Egy helyes kis szösszenet tőlük, amikor játszottak:
Olivér és Zselyke beköltöztek a favonatba. Nem tudom, hogy melyikük találta ki, hogy annak padlóját be kell teríteni homokkal, de a munkamegosztás hamar megvolt. Zselyke hordta vödörben a homokot Oli terítette. Egyszer csak Oli odaszól Zselykének: Asszony, hozz még egy vödörrel! És Zselyke jó asszonyhoz méltóan, rohant egy vödör homokért :D Öööööö, nem tudom Oli honnan is szedte ezt a mondatot....

A délután, mint ilyenkor mindig, hamar elrepült és megint egy évet kell várni, hogy traccspartit tarthassunk :( Nagyon remélem, hogy ezentúl is majd össze tudjuk szervezni a hazalátogatásokat, bár ugye majd lesznek nehezítő tényezők, de megoldjuk!

Köszönjük a szép délutánt, hogy időt szakítottatok ránk!









Verde másodszor :)

Közben jött a nyár, Verde meg kifestette a lakást, némi segítséggel. Tudtam, hogy megnézném. Aztán meg is hívott :) Gyorsan meg is ejtettük a festés mustrát, mielőtt mi melegebb (hol volt idén a nyár???) helyre mentünk volna.

Beüzemeltem a bébiszittert és egy vasárnap útra keltem, hogy meglátogassam Verdét és Diót. Egyik fiút sem vittem magammal, beszélgetni vágytunk, lelkizni, gyerekkel azt meg nem lehet.

NEM mentem a budai alsó rakparton, ezért elég hamar oda is értem. Verde otthona előtte sem volt csúnya, de a festés jól áll a lakásnak. Igaz, ha Verde merész lett volna, akkor ma a nappali egyik fala a blogjában látható piros színben tündökölne, amilyen a tv alatti polc lett. Az még ütősebb lenne, de így sem rossz! :) (jujj, ebbe most Verde bele fog kötni:D)

Különösebb nem történt, mint jól kidumáltuk magunkat, folytatván előző látogatás fonalát. Megszeretgettem Diót, bár ő inkább Verdéhez húzott, azt hiszem érezte, hogy gazdinál akkoriban túlfeszítette a húrt...

Megbeszéltük, hogy legközelebb Verde jön, talán költséghatékonyabb :D

Verde, ugye emlékszel, hétvégén ebéd meghívásod van!!!

2014. augusztus 23., szombat

Nagy találkozások - Verde 1 felvonás

Olvastam, olvasott.

Volt egy kérésem, tett egy felajánlást (amit azóta sem teljesített :P, de már okafogyottá vált a dolog)

Aztán kértem tőle valamit, pikk-pakk megcsinálta és még egy telefonszámot is kaptam tőle :) Itt is még egyszer köszi!

Zűrös, cseppet sem unalmas, néha depis napokról írt. Majd elszakadt nála a cérna. Úgy éreztem találkoznom kell vele, hogy kicsit kirángassam a gödörből. Felhívtam és a vonal túloldalán egy pityergő, a fájdalom által teljesen lenyomott hangjától kicsit megijedtem, mint aki mindent felad, olyan volt. 

Mondtam neki, hogy hétvégén meglátogatnám, mivel hét közben dolgozik. De akkor mondja, hogy képtelen bemenni másnap melózni, annyira kivan, menjek be hozzá délelőtt. Hát, de Miksa... Vigyem őt is, nem gond. Hát, jó!

Többször is ellenőriztem, hogyan jutok a kapott címre, ami hozzám hűen, kalandosra sikeredett. Miután ismét elkövettem azt a hibát, hogy a budai alsó rakparton akartam eljutni a célállomásig, szépen benne ülhettem a dugóban és nézhettem, hogy a pesti oldalon vígan autóznak, mások. Lőjjetek le, ha még egyszer ott megyek! Egyszer kétségbe estem, hogy hű meg ha, de itt vége az útnak és csak jobbra meg balra tudok menni, de elvileg nem itt kéne lennem és kifordultam jobbra, nézelődtem hol mehetek balra, amikor megláttam egy támpontot és tudtam, hogy mégis csak jó helyen vagyok :)

A végén még pontos is voltam :) Ahhoz képest, hogy előtte nap nagyon össze volt törve, jól összeszedte magát Verdém. Végül is, nem bőgtünk, sőt, röhögtünk is, amellett, hogy tök komoly dolgokról is beszéltünk. Úgy láttam, jól esett neki.. Az vicces volt, hogy ez a találkozás is úgy kezdődött, mintha ezer éve ismernénk egymást, felesleges köröket nem futottunk. Beszélgettünk, úgy, mint régi barátok. És csinált nekem kapszulás kávét, majd felsorolta a fél szekrényt, hogy milyen édesítő szerrel kérem :D 

Nagy találkozás volt még ugyanekkor, Dió és Miksa találkozása is, szerelem első látásra. Együtt ültek az asztal alatt, ropit rágcsálva (szerintem néha közösen ettek egy-egy szálat) vagy épp elszaladtak a szobába és örök homály marad, miről is beszélgettek, ők ketten!

Kétszer volt riadalom a látogatásunk alatt. Egyszer mikor tompa, sorozatos puffanásokat hallottunk a szobából, de sem sírás sem ugatás nem társult mellé. Egyszerre pattantunk fel a konyhában és rohantunk a szobába. Ahol is Miksa nagy buzgalommal pakolta és dobálta a könyveket a földre, Dió pedig végtelen nyugalommal ült és nézte a randalírozást. Szerencsére semmi törékeny nem került a földre. Ekkor még!

Visszapakoltunk, kimentünk mindannyian a konyhába, ahonnan persze a két kiskorú hamar meglépett. Nem is csodálom, amikor mi magasröptű dolgokat vitattunk meg... És akkor nagy csattanás, üvegcsörömpölés, majd bizonytalan (most sírjak vagy ne típusú) sírás hallatszott. Mondanom sem kell, két lépéssel a szobában voltunk. Miksa állt egy összetört lámpa mellett, Dió pedig olyan "nem én voltam" nézéssel ült, kicsit arrébb. Szerencsére sem Miksának, sem Diónak nem lett baja, sőt mi is sérülésmentesen takarítottuk el a romokat. Igen kellemetlenül éreztem magam, de Verde azt sem engedte meg, hogy kifizessem vagy másikat vegyek. Ez után a belépő után, nem csodálkoztam volna, ha többet nem akar velem találkozni, a lakása épsége miatt!

Miután megnyugodtunk és visszaállt a rend, még kicsit beszélgettünk, aztán Miksával hazafelé indultunk. Nem a budai alsó rakparton!!!

Örülök, hogy találkoztunk! De ez csak megerősítés, amúgy is tudod :P

2014. július 11., péntek

A Zuram hazalátogatott

A Zuram kapott egy hét szabit, amit végül egy magyarországi tárgyalással és visszafelé egy svájcival kombinált. Kedden délután érkezett meg, kimentünk érte a reptérre és onnan azonnal indultunk le Pécsre.
Persze az első benzinkútnál megálltunk, hogy mindenkit jól meg tudjon ölelgetni :)

Arra a hétre esett a születésnapom és a Zuram jól meg is lepett, persze előtte játszotta, hogy de ajándékra ne is számítsak, mert nem volt rá ideje, meg nem is biztos, hogy örülnék annak, amit venne, blablabla...  Az ajándékot így együtt vettük meg. Szerdán egész nap kettesben róttuk a város, ki-ki kávézott, sörözött. Fura is, meg jó is volt a gyerekek nélkül. Ritkán van ilyen alkalom, meg kell becsülni! Jó volt kettesben lenni és remélem, hogy majd Frankfurtban is sétálhatunk így idén :)

Szülinapom délelőttjén apukáméknál voltunk, ott hagytuk a kicsiket és Barnival hármasban elmentünk a Mecsextrém Parkba. Nekem egy kicsit csalódás volt, de csak mint felnőtt. Feleslegesen fizettük ki a fejenkénti 3300 Ft-ot, mivel mi a Zurammal csak a bobon mentünk, meg én egy trambulinon ugrabugráltam. Mert Barni először nem akart a kötélpályákra menni, de utána meg már nem volt rá idő, mert apukám ment dolgozni és haza kellett érni. Viszont a Barninak nagyon tetszett, sőt Olinak is tetszett volna, mert van nagy kalandvár, csúszdával, kötelekkel. Legközelebb én csak kísérőjegyet veszek magamnak :)

 Délutánra nem szabadott 17 óra utánra programot csinálnom, hogy megyünk valahova. Az én drágám szövetkezett a barátnőmmel! Kimentünk egy csárdába, ahol rózsaszirmokkal teleszórt asztal fogadott minket, amin még szívecskés gyertyák is voltak. Egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik. A Zuram annyira, hogy nem engem ültetett a pultnak háttal és így mindent láttam, amit nem kellett volna, a virágot és a meglepit. Az elején mondtam a Zuramnak, remélem tortát nem rendelt, mert én a kaja után egy falatot sem fogok tudni lenyelni. Mondanom sem kell, hogy rendelt, a kedvencemet, Dobos tortát. És a barátnőmmel egyetemben, nem átallottak rátetetni 41 szál gyertyát!!! :D Előszörre egy levegővel nem is sikerült elfújnom, de újra meggyújtották és akkor már elfújtam. A torta érintetlenül került vissza a dobozában, este ettünk belőle otthon illetve anyósékhoz átvitte a Zuram, ahol voltak a gyerekeke, hogy elfogyjon. Ott derült ki, hogy volt hozzá tűzijáték is, de azt az otthoni bulin fel is használtuk. Jó kis nap volt!

Pénteken otthon buliztunk, jó kis pálinkázás és sörözés közepette. Keresztlányom mondta, hogy mindig büszkén meséli, hogy mennyire "hülye" a keresztanyja, és milyen jókat lehet vele bulizni, stb... Hát, vidám egy csaj vagyok ( a Zuram szerint infantilis) mellettem nem lehet unatkozni!

Szombaton a Zuramon már látszott, hogy a munka bekúszott a fejébe, kicsit el is romlott a hangulat. Az agya már a munkán járt, volt is belőle kisebb vita. Vasárnap hazaindultunk, Barnit a keresztanyjánál hagyva, viszont az unokaöcsém kislányával kiegészülve. Hétfőn meg már munka, munka és munka. Kedden reggel pedig repülőre szállt és visszament.

Túl a fogászaton

Hétfő délután fél kettőre mentünk a doki nénihez. Kicsit féltem, mert ebben az időpontban pont aludni szoktak és általában Miksa ha bealszik és felkeltem, na akkor van hiszti. Ráadásul aznapra a Zuram (aki félig meddig szabin volt itthon, de erről később) kettőre megbeszélt egy tárgyalást a volt cégénél és nekem kellett bevinnem délre, hogy ebédeljen is valahol és én még átérjek Budakeszire. 

Aztán amennyire tartottam mindentől, annyira simán ment minden. Szegény Miksám egészen 3/4 1-ig ébren bírt maradni, akkor aludt el, mi meg 1 órakor parkoltunk le a fogorvosi rendelőnél. Pár perc múltán fel is ébredt, de csak egy kis nyekergés volt, aztán már érdeklődve figyelte, hol is vagyunk. Gyorsan elmentünk a boltba, mert a nagyon megitták az előre bekészített összes innivalójukat, aztán bementünk a doki nénihez.

Vittem a nagyoknak könyveket, puzzle-t, kirakós kockát, remélve, hogy ellesznek vele, amíg mi bent vagyunk. Pár mondta a családról, stb... aztán pattanhattunk is a székbe. Miksa először egyedül akart beleülni és engem a doki néni székébe vezényelt, de gyorsan meggondolta magát és mondta, hogy én is üljek oda vele. Kapott egy kis "előkét" és már doki néni kotorászott is a szájában. Nagyon ügyes volt Miksa végig, nem hisztizett, nem kalimpált a kezeivel (majdnem végig, egyszer unta meg, hogy sokáig nyitva kell tartani a száját) . Nem kellett fúrót használni, de jól kitisztította Zs. a fogat és betömte neki rendes fényre keményedő fehér cuccal. Este megnéztem, meg nem mondanám, hogy az a fog tömött. Az első fogait sajnos nem lehet macerálni, így marad a napi többször fogmosás, illetve mondta, hogy nagyon jó, hogy vettem a Tooth Mousse-t, ezzel kenem két naponta a fogait és mellé szedi a Schüssler sókból az 1-2-t. Reménykedünk benne, hogy nem fognak egy év alatt elfeketedni...

A két nagy nagyon édes volt, láttam egyszer, hogy leskelődnek az ajtóban :) De szép csendben elfoglalták magukat, egy hangjuk nem volt. Meg is dicsérte őket mindenki! Én pedig nagyon büszke voltam rájuk:)

Ezen is túl vagyunk...

2014. június 25., szerda

Heti hírmondó

Zajlik az élet nálunk is! A szünidő második hetében járunk, de izgalmak vannak bőven. 

Barninak megolt a bizonyítványosztás, ami nem tiszta ötös, de így is örülünk neki :) (megjegyzem, szerintem olyan gyerek nincs is aki mindenből ötös....) Megérdemelten tölti majd a nyarat a megígért helyeken. Egy hónapot a keresztanyjánál lesz, aztán bandázik az unokaöcsémékkel Szombathelyen és persze együtt is megyünk erre-arra. Meg kell, hogy dicsérjem is, mert sokat segít itthon nekem, mióta a Zuram elment. Pl. nem gondoltam volna, hogy dalolva takarítja ki a kutyakennelt..:)

Olikám a héten napközis úszótáborban van, ahogy tavaly is, csak, most nincs ott vele a bátyus. Ennek ellenére nagyon élvezi. Napi kétszer egy órát úsznak, a többi időt játékkal, kreatívkodással, no meg evéssel töltik. A héten már készítettek só-liszt gyurmából mécsestartót (amit kitettük száradni a verandára, erre a lökött macska félig megette), aztán dióhéjból kishajót, ma meg palackpostát készítettek és elengedték a Dunán. Holnap kagylókat fognak gyűjteni:) Ahogy látom, elég sokat fejlődött úszás ügyileg és már nem esik kétségbe, ha elfogy a levegő, de nincs még ott a medence vége. Tavaly a Balatonon is még a neki derékig érő vízben rá kellett adnom a karúszót, mert másképp nem volt hajlandó bemenni. Azt hiszem, most végig sértődne, ha ilyet ajánlanék neki! Estére persze hulla fáradt, mivel délután nem alszik Ezen a héten nem kell este altatni:D Mondjuk a fáradtságával arányosan emelkedik a hisztisségi mutató is, de oda se neki, majd kinövi. (remélem)

Miksának a múlt héten vettem egy csomag pelenkát. Most bontatlanul várja, hogy majd valakinek odaadjam. Ugyanis őkelme egyik napról a másikra elhagyta a pelenkát. Se nappal, se éjjel nincs pelusa. Ahogy ezzel indultunk, azt hittem hosszabb folyamat lesz. De ma már nem is engedi, hogy rátegyem a pelust. Voltunk így bevásárolni is, 3-4 órát simán kibírt, úgy is, hogy ivott közben. Nagy kérdés lesz számomra a jövő heti pécsi út, de majd ügyesek leszünk:) A beszélőkéje is nagyon megindult, olyanokat mond, hogy csak lesek! Jó lenne egy kamerát venni, mert hihetetlen miket művelnek ezek a csibészek! Sokszor olyan jókat nevetek a dumájukon, de mire leírnám, már nem emlékszem pontosan :( Az egyik nagyon édes dumája Miksának, hogy nem azt mondja, hogy pisilnie kel, hanem azt, hogy jön a pisi :D Meg, anya képzed ej. Vagy, anya dobom jabdát kezedbe, higyelj! Édes szavai: epejet, kakaóstiga, jokut, tújódudi, uboka, keesztanyu, pukka, pitoly, és még annyi, de annyi volna..

Ma reggel meg, egy veréb beleesett a kéményünkbe, én nem tudom hogy csinálta. Biztos nem tudott megkapaszkodni a bélésbe (gázkonvektor miatt bélelve van) és belecsúszott, mindez hat órakor. Úgy csörömpölt szegény, de ugye kijönni nem tudott. Mikor már felkeltek a gyerekek, megpróbáltam kiszabadítani, de hiába nyúltam be a tisztító nyíláson, a cső vége zárt, így csak a kéményből a tél folyamán lehullt iszonyú sok port szedtem ki, majdnem szilikózist kaptam... Aztán levettem a gázkonvektor csövét, hogy hátha addig valahogy fel tud kapaszkodni, de nem történt semmi. El is hallgatott, meg is nyugodott. Néha nekidurálta magát és zajongott. Sajnáltuk. Barnikám mondja egyszer csak, hogy nagyon ott verdes, legalábbis úgy hallja, ahol leszedtük a csövet. Összeeszkábált valami madzagos-botos szerkenytyűt, hogy azzal megpróbálja kiszedni, hátha belekapaszkodik. Én nem sok reményt fűztem hozzá. Aztán el keleltt mennem Oliért. Hazaérünk, jön Barni nagy vigyorogva, hogy kimentette a madara és azt ott ül a szobában a virágomon. Én meg mondta, hogy na persze. Bementem és a veréb tényleg ott ült a virágomon :D Szegény menekült volna kifele, repkedni kezdett, úgy nekiment az ablaknak, hogy megszédült. Végül is leszállt és hagyta magát megfogni, gondoltam innen már sima liba. Kivittem és útjára engedtem. Pechjére! Ugyanis a macskánk (én nem tudom, hogyan bír ilyen magasra ugrani) elkapta. Hiába próbáltuk elvenni tőle, nem engedte el, sőt még úgy morgott is, mint egy kutya! Úgyhogy, hiába volt a mentés, a vége így is az lett, hogy elpusztult :( van az a film, nem tudom mi a címe és nem is láttam, csak mesélték, hogy van egy csapat fiatal, akik lekésnek egy gépet, ami lezuhan, de utána mégis mindegyikük meghal. Az üzenet ugye, hogy a sorsot nem lehet elkerülni... Barnikám nagyon kiakadt a macskára és büntetésből nem adott neki vacsorát. Még az is eszembe jutott, hogy sok hűhó semmiért.

A Zuram közben körbe repkedi a fél világot. Múlt héten az USA-ba repült, először Everett-be, aztán át San José-ba. Voltak kirándulni San Francisco-ban, járt a Golden Gate hídnál is. Nem is kicsit vagyok ezért irigy, én sosem fogok oda eljutni :D Persze mellette kőkeményen tolják neki az információkat, van amiből helyben vizsga is van. A héten társul hozzájuk a főnöke is, szombaton pedig jön vissza Európába.
 Azért ő sem semmi, néha annyira lefárad, hogy agyilag zokni lesz. Történt a héten, hogy délután fél 5-kor kapok sms-t tőle, hogy lépjek be skype-ra (az náluk reggel fél 8 volt). Belépek, látom írt, hogy tiszte ideg, mert eltűnt a szemüvege és nemsokára indulnia kell és nem találja sehol. Pedig tegnap még rajta volt, stb... És hisztizik. Mondja nekem, hogy körbeviszi a laptopot, hátha én meglátom valahol!!!??? Itt tudtam, hogy már annyira stresszes, hogy gondolkodni sem tud. Mondta, hogy már járt a recepción is, mert előtte való nap átköltöztették egy másik szobába, hátha ott maradt. De közben mondja, hogy de este még biztos megvolt, mert észrevette volna, hogy nem látja a monitort. Meg mindig odateszi az ágy mellé az éjjeliszekrényre, de ott nincs. Mutatja, hogy széttúrta az egész szobát, bemegy a fürdőbe is. Kérdem tőle, nincs a kistáskájában? Nincs már megnézte, de megnézi még egyszer, persze nincs. Leül a gép elé, tiszta ideg. Mondom neki ha egyszer este lefekvés előtt megvolt, akkor nem szívódhat fel egy szobából. Kérem, hogy nézze meg, hogy nem csúszott-e be az ágynemű huzatában, mert abban konkrétan nem nézte, csak felforgatta az egészet. Pár pillanat múlva hallom a  "na bmeg" kiáltást. Na, ki találja ki, hol volt a szemüveg??? Én olyan jót röhögtem :)

A  végére tartogatom a számunkra legjobb hírt, kedden jön haza a Zuram egy hétre és már nagyon várjuk!


2014. június 18., szerda

Hogy jót is mondjak

Amikor beteg lett, akkor tájt kezdtük el, hogy elhagyjuk a pelust. Nem fűztem hozzá sok reményt, mert eddig a dolog nem nagyon érdekelte illetve beteg is volt. Mégis, elkezdett pelus nélkül üzemelni, néhány balesetet leszámítva egész ügyes volt. Jött, szólt, hogy "anya jön a pisi" és tartotta amíg bili vagy a wc közelébe nem kerültünk. A nagydolog többször csúszott be, mint a pisi :)

Aztán észrevettem, hogy a délutáni alvás után, száraz pelussal ébred. Persze rögtön mentünk bilizni. Majd reggelente is száraz volt a pelenka!

Most már csak éjjelre kap pelust (meg ha valahova megyünk kocsival), csak a biztonság kedvéért. Ügyesen megy egyedül is, elvégzi a dolgát és szól, ha készen van :)

Szeptemberben szobatisztán mehet óvodába :) Ügyes kisfiam!

Mondhatom, hogy túl vagyunk rajta

Ha baj van, akkor az jön csőstül. Vagy a baj nem jár egyedül?

Miksa kifogta az összes vírust szerintem, ami mostanában keringett a levegőben. Gyomorvírus, afták, láz, minden.

Szerencsére ez már a múlté!

Van más...

Fogas kérdés

Soha nem fogom magamnak megbocsátani, hogy tönkretettem a Miksa fogait. Hagytam, hogy kikövetlje magának hosszú ideig az éjszakai kakaózást....

Most volt ugye aftás a szája és akkor tüzetesebben belenéztem. Nem mintha nem én mosnám neki a fogait, de azért nem szoktam benne turkálni. Télen jött ki 4 rágófoga, akkor is nézegettem.

Ezért teljesen ledöbbentem, hogy ebből az egyik lyukas, nem is kicsit. Aztán megnéztem az egész fogsorát és igen, most már tudom, hogy az a fehér lemoshatatlan csík a fogon, az bizony a szuvasodás jele. Az első fogacskáin is látszik. Beszéltem a fogorvossal, a rágófogat megpróbálja betömni. Azért csak próbálja, mert ugye kérdés, Miksa mennyire működik együtt... Aztán az első fogakat nem lehet tömni, ott majd lecsiszolják a szuvas részt, hogy megelőzzék a további romlást. Rendeltem neki (és a többieknek is) egy bizonyos Tooth Mosusse nevű gélt, amivel ezek után kenni fogom a fogait illetve elkezdjük használni a Schüssler sókból a kettes számút. Remélem, hogy szinten tudjuk tartani a dolgokat fogváltásig.

Persze a szomszéd kontráz, hogy de az ő gyerekei is teáztak sokat, mégse... De ez engem nem boldogít.

Annyira, de annyira hülye vagyok....

2014. június 11., szerda

Most komolyan!!???

Mi ez a nyavalya, amitől minden nap egyszer jól belázasodik és elég nehezen megy le a láza??

A köztes időkben vígan van, igaz, ma estig nem volt hajlandó mást enni mint ropit, pufit, popcornt, almát. Ma estefelé, a nagyok medencéztek a szomszédban, sóváran nézte, ahogy a többi gyerek hancúrozik. Mondta is, hogy ő is szeretne a nagy vízben fürdeni, de hát nem lehet :( Angyalom minden hiszti nélkül tudomásul vette!

Viszont este evett főtt krumplit, amit egész nap hiába kínálgattam neki, sőt egy fél virslit is megevett.

Remélem nem lesz böjtje!

2014. június 10., kedd

Nehogy unatkozzunk...

A négy napos hétvégén hazamentem a gyerekekkel Pécsre. 

Vasárnap délutánra Miksa belázasodott, hányt. Mindezt persze már akkor, amikor érte mentem, anyós akkor mondta, hogy olyan fura a gyerek, én rögtön láttam, hogy lázas lehet, csak feküdt anyós kezében, megfogtam a fejét, tüzelt. Bementünk, adtam neki lázcsillapítót és át akartam venni anyóstól, alig ért a kezembe, amikor szegénykém lehányt, bele a pólómba, melltartómba. Tragikomikus helyzet volt .. 

Visszamentünk a barátnőmékhez, lefürdettem, evett egy kis krumplit és ivott, aztán elmentünk aludni. Szerencsére inni ivott végig, az nem jött ki belőle. Éjfélkor még egyszer rókát fogtunk, azóta szerencsére nem volt! Hétfőn jöttünk haza, pár szem sós pufit és kekszet volt hajlandó enni, estére 39 fokos láza lett. Hűtőfürdőbe tettem, amiből nem nagyon akart kiszállni. Szerencsére levitte 38 fok alá, aztán még rásegített a lázcsillapító. Az éjjel elég nyugalmasan telt, felébredt ugyan, de csak ivott én meg 4 óránként lázcsillapítót öntöttem bele. Reggel kicserélve ébredt, azt hittem túl vagyunk a nehezén. Az orvos délután rendelt, de nem érdemes az elején menni, mert mindig sokan vannak. Gondoltam 5 felé átmegyünk. Egész délelőtt jobban volt, játszott, nem volt levert, rágcsált pufit, zsemlét. És ivott! Se hányás nem volt, hasmenés meg egyáltalán nem. Délben jön, hogy ő aludna, már ez gyanús volt, fogom a fejét, megint melegebbnek éreztem. Levetkőztettem, ágyba bújunk, de csak fetreng, néha pityereg. Kérdem tőle mi fáj, mi a baj, de szegényem mindig csak azt hajtogatta, hogy nem tudom... Azért kisakkoztam, hogy a feje és a hasa fáj, ha felmegy a láza. Lázcsillapító, végre elalszik.

Délután a doki megállapítja, hogy vírus, kap a gyomrára gyógyszert, szerencsére innivalóba kell feloldani és normafloret. Most este lefekvés előtt panaszkodott, hogy megint fáj a hasa, de nem volt vészes és láza sem lett. Kapott nurofent és alszik.

Most már mondjon le a betegség!

2014. június 5., csütörtök

Kultúrsokk

Ebben szenved a Zuram. Tudtam, hogy lesz, na de, hogy ennyire durva???

3 hete van kint és teljesen el van anyátlanodva. Olyan, mintha panaszkodna állandóan, de szerinte csak tényeket közöl... Minden nap öntöm a lelket belé, ami persze nem ugyanaz, tudom én, de más megoldás nincs. Fárasztó, mindkettőnknek ez a különlét, de pénzügyileg nem lehetett másképp megoldani.

Össze kell kapnia magát és túlélni az első pár hónapot! Tanulni a szabályzatokat, hogy milyen rendszereket használnak, mi hogy működik, mivel-kihez lehet fordulni, stb... Kemény, kemény!

Én hiszem, hogy lesz ez jobb is :)

Szobatisztaság

Valahogy ezzel mindig úgy voltam, hogy nem erőltettem a gyerekeimnél a dolgot. Annak idején a Barni is, miután decemberben betöltötte a második évét, utána tavasszal kezdtük. Lekerült a pelus, amikor már nem 3 réteg ruha kellett rá, hanem csak egy kisnadrág vagy bugyi. Ment is minden a maga útján. Igaz, hogy a nagydolgot sokáig a pelusba intézte, de egyébként pelenka nélkül volt, csak akkor rá kellett adni, utána meg persze gyorsan levenni, mert zavarta :) A bilibe vagy vécébe nagydolgot azok után, hogy többszöri próbálkozásommal azt értem el, hogy inkább napokig nem kakilt, nem erőltettem. És lőn, egy nap arra mentem a bölcsibe, hogy a fiatalember önként és dalolva a vécébe végezte a nagydolgát is. Aztán ez egy darabig így ment, hogy a bölcsiben igen, otthon nem. Egy nap az is eljött, amikor reggel ő szólt, hogy akkor most ráülne a vécére...

Olivér kicsit idősebb volt, lévén ő nyári gyerek. Azon a tavaszon álltunk neki, amikor betöltötte a 3-at. Mire szeptemberbe kezdte az óvodát, teljesen szobatiszta lett. Persze eleinte voltak balesetek, de hamar belejött :) Nála nem volt különösebb trükközés a nagydologgal, eleinte bili, aztán vécé.

Most Miksám van soron. Ébredés után már automatikusan jön, hogy bili és teszi a dolgát. Napközben vagy szól vagy nem, többször én mondom neki, hogy menjünk, üljön rá és alkosson. Van, hogy szinte egész nap száraz a pelusa van, hogy nem. Van, hogy jön szólni, hogy pisilnie kell, van hogy nem. A kakilás szigorúan pelusba... Messzemenő következtetéseket nem vonok le a dologból, de nem is stresszelem magam rajta. Amint lehet rövidgatyóban lenni, akkortól nem kap pelust, aztán majd alakul. De azt mondta a vezető óvónő, hogy az sem gond, ha pelusos, az óvoda bővítésével zuhanyzó és pelenkázó is került a kicsik csoport szobájához. Megoldják.

Én bízom a fiamban, hogy addigra elfelejtjük a pelust :)

2014. május 31., szombat

Blogbarátok

Most már tényleg összekapom magam, mert nagyon le vagyok maradva a blogírással.

Nem írtam meg, hogy milyen klassz kis találkozásunk volt Verdével! Meg aztán azóta már Nucáékkal is találkoztam, bízám és nagyon jó volt, ismét!

Be kell szereznem egy kártyaolvasót, mert az egyik nem akar működni, a másikat meg a Zuram valahova elkutyulta. És Nucáékról mindenképpen képes beszámolót szeretnék, mert szelfiztünk is :P

És vár rám idén találkozó Timiékkel, Csilláékkal (és Verdével újabb:D), ez biztos!

És én szívesen találkoznék újra Pannaa-ékkal (nem fogod elhinni mit találtam egyik nap a táskámba, majd beszkennelem) és most már jó lenne összehozni azt a találkozót Virágékkal is, de ő még bőszen tanul.

Ágival is szívesen találkoznék :) És Editékkel, és Chansonnal és és ... tulajdonképpen aki a bloglistámon van, mindenkivel :D

Az első lakás Németországban

Jelentem, hogy megvan a Zuram első albérleti lakása Offenbachban! Kellemes meglepetés volt számára, mert ki van festve a lakás. (persze majd így is kell átadni, ha...) Nem túl nagy, összesen talán 22 nm, de neki egymagának, meg amennyit otthon lesz, bőven elég. Van egy kis előszoba, egy fürdő+wc és egy szoba, aminek az egyik sarka egy kis konyharész. A takarítással sem kell majd túl sokat bajlódnia :D

Képeket sajnos még nem tudok mutatni, de ha rávettem, hogy készítsen pár képet és el is juttatja nekem, akkor megmutatom!

Ami érdekes, hogy közvetítő volt ott a szerződést aláíratni, még sincs közvetítési díj. Egy havi bérleti díjat kértek tőle és 840 euró kauciót, de a kauciót is 3 hónap alatt vonják le a bankszámlájáról. A bérleti díj, plusz a rezsi 370 euró egy hónapban.

Ma este elhoztak egy ágyat meg matracot neki, mert egy fészbukos csoportban szabadulni szerettek volna tőle. Kell még neki egy dolgozóasztal, konyhaasztal+szék, szekrény, mikró, vasaló+állvány. Ezek fontosak. Hűtő szerencsére van benne és egy rezsó. Mondjuk sütni úgysem akart volna, azt hiszem :)

Most jön az, hogy újból el kell mennie a városházára átjelentkezni a régi (2 hetes:D) lakcímről az újra és ezt az új lakcímet megint mindenhol leadni, ahol kell...

Aztán vár rá még, hogy beköttesse a netet, mert az létfontosságú, addig visszajáró vendég lesz P.éknél, mert nem tud dolgozni.

6-án repül Lengyelországba az ottani partnerhez, 16-án pedig várja Amerika, ahonnan majd csak 28-án jön haza. Szééééép mozgalmas és izgalmas hónapja lesz!

2014. május 28., szerda

Információk másodkézből

Második hetét gyűri a Zuram Offenbach-ban. Egyelőre királyi körülmények között él, ugyanis van társasága, kap enni, elviszik várost nézni, vásárolni, stb... De ennek is egyszer vége lesz :P

Az első hét (sőt, már a kiérkezése előtti hetek lakás kereséssel teltek, de ez számunkra később derült ki, mert P. önszorgalomból már korábban nézett és pályázott itt lakásokra, a Zuram részére...) lakás nézéssel arra a jelentkezésekkel illetve ügyintézésekkel telt. Szombat este ért ki, ahol a kezdődő nátháját azonnal pálinkával kezdték el kezelni és nem is lett különösebben beteg! Vasárnap haditerveztek és már délután mentek lakást nézni.

Hétfőn a reggelt a városházán kezdték, hogy bejelentkezzen P.-ék lakcímére, mert ugye lakcím nélkül semmi mást nem tud elintézni. Ezért P. szinte mint egy hadvezér, még a kiutazás előtt felhívott és elmondta, hogy megbeszélték a házfelügyelővel, a Zuramat bejelenthetik átmenetileg az ő bérelt lakásukba és ott is lakhat amíg nem lesz neki sajátja. (megjegyzem ez bátor ötlet volt :D) Városháza után adóhivatal, majd ebéd után a bank került sorra, ahova P. szintén előrelátóan már előtte héten kért időpontot a Zuram számára. Később újabb lakásnézés. A héten elintéződött a kinti TB-be való bejelentkezés is. Szép hosszú neveik vannak bizonyos intézményeknek és kitöltendő papíroknak is :)

Az, hogy mi hogyan zajlott konkrétan, sajnos nem tudom, ezért írni sem tudok róla. Képtelenség minden napot átbeszélni skype-on vagy telefonon.

Pár érdekes sztorit is megosztott a Zuram. Pl. volt lakás, amit azért bukott el, mert :1. a határozatlan munkaidejű szerződésen belül fél év próbaidő van megadva ( és mi van, ha neki nem tetszik a munkahely és lelép, ő megint adhatja ki a lakást), 2. megmondta, hogy 1 év múlva jön utána a családja (és a főbérlő hosszútávra szeretné kiadni, nem akar egy év múlva mást keresni), 3. jelenleg is van bejelentett lakcíme, minek akar akkor lakást bérelni (????).

De a lényeg, hogy kapott tegnap egy szerződést egy lakásról, pénteken megy oda és írja alá. Erre azért vagyok nagggyon kíváncsi, mert ez egy lutri lakás. P. találta, kép alapján pályázott rá, sem ő, sem a Zuram nem látta még konkrétan. Háááááááát... de bízom benne, hogy azért nem egy koszfészek. A háznál magánál már jártak, nincs messze P.-éktől, nem rossz környék. Ha nagyon gáz, akkor úgysem veszi ki. Addig még nézelődnek.

Végre a héten a telefonja mellé megkapta a laptopját is illetve fénymásolót (sajnos szkenner nélkül, pedig az neki kell, így vehet egyet, de majd elszámolhatja), most gőzerővel tanul a cégen belüli dolgokról illetve szakmai tréningeken vesz rész, amellett, hogy már végzi a munkáját. Hab a tortán, hogy jelen helyzetben a tavaly őt kirúgó cég az ő kezei alatt van a wireless témában. Sőt, már kellett is nekik segíteni. El tudom képzelni az arcukat, amikor megkapták a hivatalos értesítést, hogy ki lesz az Észak és Nyugat Európai régió üzletfejlesztő menedzsere....

A következő pár hétben lakást pofoznak ki és a szükséges bútorokat veszik meg bele. Nem fognak unatkozni :D

Júniusban már látogatja a partnereket a régióban, elkezdődik a sok utazás. Június végén pedig Amerikába megy egy hét tréningre. Ha szerencsénk van, júliusban haza tud jönni. Addig van pár nap...

Ééééééééés tegnap megkapta az első fizetését :) (itt hó végén van fizetés)

A Zuram jól érzi magát kint, főleg, hogy azért van és lesz kire támaszkodni kint. Nem győzzük megköszöni a sok segítséget, amit kapunk P.-éktől. Az tisztán látszik, hogy nem haladna minden ilyen jól, ha nem segítenének!


2014. május 17., szombat

Egy ballagás margójára

A majdnem érett keresztlányom :)
A "nagyok"
Kamaszommal
A legjobb barátnővel!
:)
A ballagók lufi eregetése

Elindult a nagy kaland

Ma reggel 9 órakor a Zuram beszállt a Frankfurtba tartó buszba és elindult, mint előfutár egy másik élet felé.

Tegnap este fél 10-kor szállt le a gépe, fél 11-kor értünk haza, éjjel egyig beszélgetünk és 6-kor már ébren voltunk. Kicsit fáradt vagyok :)


2014. május 16., péntek

Miksa száj

Ül mellettem, valamit nézegetünk. Már 20x kérdezi ugyanazt és én éppen ennyiszer válaszolok. 21x már ingerültebben mondom ugyanazt. Mire ő így: Éééétem, étem!

Vacsora idő, persze az addig éhen halni akaró és fülemet rágó csemeték eltűnnek. A konyhaajtóból szólok hangosabban, hogy vacsora, mire egy cérnavékony hangot hallok: Jövök, jövök!

Megyünk bevásárolni, ez mindig a kettőnk dolga, szeretem úgy intézni, hogy a két nagyobb óvodában és iskolában van. Autózunk. Közeledünk a benzinkút felé, ahol többször tankoltunk. Megszólal mellettem: Anya, itt a tankoló.

Sokáig, ha bárkit kérdeztünk a családból tőle, hogy hol van, mindig következetesen azt mondta: Ement bóba!

Nagyon édes, ha keres valakit. Pl. felébred, kijön a napaliba és az ott található egyéntől megkérdezi: Anya hó van? De szokása az is, hogy délelőttönként, amikor csak ketten vagyunk, játék közben hirtelen megkérdezi: Oli hó van? Mire én: Hát hova vittük reggel? Mire ő: Obiba.

Néhány évvel ezelőtt nagyon jót derültünk, amikor a szomszédéknál hallottuk, hogy a nagypapát és a nagymamát is Feri mamának hívják az unokák, leegyszerűsítve. Na, most Miksánál is előfordul, hogy sorolja hova menjünk: Győző papa, Győző mama :D

Sokat beszél ő is (minő meglepő), de néha még én sem tudom mit mond, gyorsan is mondja, meg ugye bizonyos betűket más betűkkel helyettesít. Remélem még őszig alakulunk beszéd ügyileg..

Szeptemberben kezdi az óvodát!

2014. május 9., péntek

Ügyintézések tömkelege

Élünk ám, de annyi minden zúdult ránk, hogy győzzük kapkodni a fejünk.

Sok dolog nem egyértelmű az ügyintézésekkel kapcsolatosan (nem a német, hanem a magyar), ezért rengeteg időt elvesz az információk összegyűjtése.

A héten volt két nap a Zuram Hollandiában. Jövő héten München és Stuttgart, ahonnan pénteken jön haza. És szombaton meg tulajdonképpen költözik Offenbach-ba. Jó kis erőltetett menet...

Ígérem, jövök és írok :)

2014. április 24., csütörtök

Arany ember

Van nékem egy volt osztálytársam, aki a családjával kint él Frankfurtban. És ez az ember, mindenben a segítségünkre van. Utánanézett bérelhető lakásnak, így a Zuramnak ugyanabban a házban lesz lakása, mint nekik. Míg nem lesz meg a lakás, befogadják. Segítenek neki az ügyintézéseknél. Felajánlották, hogy elviszik bevásárolni, amíg nincs autója. Stb...

Nem tudok elég hálás lenni!

Gyerekek

Mostanában mindenféle okokból és egy nagy adag lustaságból is, alig írom a blogot. De most azon vagyok, hogy igenis megörökítse a velünk történő eseményeket. Mert olyan jó másokat is olvasni, ha kell bátorítani őket vagy velük együtt örülni, sőőőőt találkozni a blogot írókkal. :) No és persze magunknak is, hogy majd rácsodálkozhassunk, hogy jéééé meg jaaaaaa!

Szóval, van ez a kisember, ez a Miksa, aki már nem is olyan kisemberem,  mert két hét múlva beíratom az óvodába! A legkisebb is közintézménybe kerül. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Hova lettek az én kis babáim??? 

Miksa egy tünemény. Persze ő is tud hisztizni, sírva toporzékolni, de nagy átlagban meg kell zabálni. Sokat beszél most már, bár néha én is elég fura fejet vágok, ha nem értem mit is szeretne. Mindenben utánozza a nagyokat, szóval nem lesz egy sarokban ülő kisfiú ő sem :) Minden csíntevésben benne van, sőt! Előszeretettel mászik fel az emeletes ágyra és ha ez nem elég, fel is áll rajta, hogy aztán hasra vágja magát rajta, egyszóval hajmeresztő. És csak nevet rajtam! Csak úgy tud játszani, ha minden létező dobozból és szatyorból kiborítja a játékokat. Szokta is mondani, szétmutatva a szobában, hogy "kupi van". De így érzi jól magát. Összerámolni kevésbé hajlandó, ennek levét a nagyobbak isszák meg. Imád a Barnival birkózni, kergetőzni. Ők ketten jobban elvannak együtt. Miksa nagyon jól nyúzható, nevetgél, ha gyurmázzák, nevet ha kergetőznek, ritkán nyafog. Ő is nagy motor fan, szeret csúszdázni és homokozni. No és persze bandázni a nagyobbakkal :)

Olikám a kis középső. Elég nehéz helyzetben van. Most tényleg az van, hogy Oli "szendvics gyerek" lett. Mert Barnival nem jutnak közös nevezőre, bár tudnak együtt játszani, sok a vita, veszekedés és Oli szinte folyamatosan visít valamiért. Barni hatalmaskodni próbál felette, amit természetesen nem hagy, de sokszor már ok nélkül (dehogyis ok nélkül, rájött, hogy mindig a Barnit vesszük elő, ha ő sír vagy visít) csinálja a fesztivált. Barni nem kérhet tőle semmit vagy nem szólhat rá, mert azonnal visítva üvölt, hogy  "anyaaaaaaaaaaaaaa". Elég idegtépő tud lenni a nap végére. Miksával próbál kompenzálni, de ő is pont ugyanúgy reagálja le a dolgokat felé, mint ő Barnival. Szóval, akkor megy köztük a veszekedés. Ebben próbálok lavírozni, több kevesebb sikerrel. Az óvodában egy angyal, itthon tombolja ki magát, de inkább így legyen! Elég jól együtt lehet vele működni, bár vannak makacsabb napjai, amikor a nem és az úgyse szavak gyakoriak nála, de túléljük. Még mindig imádja az óvodát. egyre ügyesebben rajzol, most már itthon is leül magától, hogy rajzolgasson. Nagyon úgy néz ki, hogy bal kezes lesz, bár még nem alakult ki nála. A ceruzát nem is tudja szépen fogni a jobb kezében, rajzolni csak ballal, viszont az evőeszközöket úgy használja, mint mi. Na, majd eldől a következő évben.

Barni kamasz. Minden nyűgével és szépségével együtt. Visszabeszél, mindig mindent megmagyaráz, övé kell legyen az utolsó szó. Magától soha semmit nem csinál, ha kérünk tőle valamit, akkor attól függ, hogyan teljesít, hogy milyen kedve van. Sokat veszekszem vele. Kicsit a tanulásba is leeresztett, bár talán a jegyein nem fog látszani, de mondanom sem kell, minden fontosabb, mint a tanulás. Ja, amúgy, hogy mikor tanul, fogalmam sincs, nem nagyon szoktam látni... Egyre többet van a haverokkal, barátokkal. Amíg megbízható, addig mehet. Allergiás vagyok a késésre ( ó, annak idején én sem értettem soha, hogy mi a fenének kell anyáméknak kiakadni, ha kések 10-15 percet, MA MÁR TUDOM!!), ilyenkor egy darabig nem mehet sehova. Az internetet itthon nem nagyon használhatja, csak akkor ha én is itthon vagyok és csak bizonyos játékokat és bizonyos ideig. és bizony akkor is be kell fejeznie, ha bármennyire is nem tetszik neki, hogy csak keveset használhatja. Állandó ütközőpont, hogy neki okostelefon kell meg tablet. Nagyon sajnáljuk, de ebben nem engedünk, szerintünk neki még nem kell, hogy aztán állandóan azon játsszon. Amíg tudjuk behatároljuk a neten való lógást. Már több dolgot rá lehet bízni, nagyon jó gyerekfelügyelő például :)

Nagyon-nagyon meglátszik rajtuk és az egész családon az elmúlt évek rohanása. Hogy a Zuram az elmúlt 3 évben, szinte soha nem volt itthon hétvégén. Elmaradtak a közös családi programok, sokat voltam/mentem egyedül a gyerekekkel. Pl. Pécsen másfél éve nem járt!! Ez nagyon rossz volt neki is és nekünk is. Most persze még rosszabb lesz egy darabig, de reméljük, hogy aztán rendbe jönnek a dolgaink! :)