Azt hiszem megmaradunk

Tegnap nem nagyon szálltam ki az ágyból. 

Az még hagyján, hogy kint 35 fok feletti volt a hőmérséklet, de nálam bent is egész nap 37,5 és 38 fok volt, csoda, hogy nem tudtam felkelni? Hol rázott a hideg és betakaróztam, hol melegem volt és kitakaróztam. Közben valaki ült a tüdőmön, majd hányásig köhögtem, mire valami felszakadt. Ritka vacak érzés.  A gyerekek szerencsére kevésbé sínylik meg a betegségüket. Talán az étvágyuk nem az igazi, bár erről a meleg is tehet. Estére, mivel hasznavehetetlen voltam, a lakás úgy nézet ki, mint ha szélvihar söpört volna végig rajta. Mondjuk, annyira nem tudott érdekelni. Legalább azt mutatta, hogy a gyerekek jól vannak.

Szerencsére estére hatott az ACC és végre felszabadultabban lélegeztem. A kínzó fejfájásomnak is véget vetettem addigra az utolsó szem Dolgittal. Este csak az döntött kétségbe esésbe, amikor felfedeztem (este 10-kor), hogy kifogyott az orrspray. Patakokban ömlött rólam a víz éjjel, Miksa is többször felsírt, ami amúgy már nem szokása. De, ma már végre jobban vagyok! :)

A legrosszabb ma, hogy nem érzem semminek sem az ízét, sem az illatát. És ezzel agyon is van csapva az evés szépsége (na meg a főzésé is). Most legalább fogyózom..

Tartozás

És minden nap, ott lebeg előttem, hogy meg kellene végre írnom Almának azt a levelet, amit hetek óta meg kellett volna.

Valamint, Csibikének is szándékomban áll egy kis feltöltő email írnom.

De, hogy mikor???

Tőmondatokban

Barni, Miksa és persze én (aki egyben a legjobban szenved) köhögünk, orrot folyatunk vagy éppen a dugulásával küzdünk, torkot fájlalunk. 35 fokban...

Ettől eltekintve jól vagyunk, belecsaptunk a nyári szünetbe!

Pár hét múlva szerintem esedékes lesz nekem, egy idegosztályra történő beutalás :))))

Voltunk strandolni, Ráckevén és Gödön is, nagyon élveztük!

Miksa nagyon szépen mondja, hogy "nem" és a fejét is rázza hozzá, az igen továbbra is "hu" álnéven fut, a többi szó is még csak nekem felismerhető:)

Olivér és Barni néha nem öli egymást és el tudnak együtt is játszani.

A Zuram 3 napos kiküldetésben van, aztán 2 hét múlva 4 naposon. Szép az élet!

Megjöttek Nucáék Kansasből és ha minden jól megy, a jövő héten találkozunk is. Nagyon vár/om/juk!

Hétvégén megünnepeltük Olivér 4. születésnapját, nagyon jól sikerült (talán bővebben is jut időm írni róla).

Egyszóval, élünk, csak az idő kevés, mint mindig:(