2014. március 27., csütörtök

Visszatekintő

Csak azért, hogy fel tudjam venni a fonalat...

A tavalyi évünk vagyis jobban mondva az év utolsó pár hónapja nem úgy sikerült, ahogy mi azt terveztük.

Először ugye örültünk, hogy érkezik a negyedik gyermekünk, de aztán hamar szomorúságba fordult a dolog. 

Aztán jött az újabb hideg zuhany, november végén majd 6 év után és vitatható körülmények között elbocsájtották a Zuram.

Igazából ott álltunk decemberben, egy havi keresettel. Annyi mákunk volt, hogy pont összejött maszek melókból egy kis pénz. Így tudtuk, hogy februárban már kell, hogy legyen munkahelye, mert márciusra még elegendő a pénzünk.

Nem kívánom senkinek (amellett, hogy tudom, nem vagyunk egyedi eset, sem a munkahely elvesztésben, se abban, hogy nincs nagyobb összegű félretett pénzünk) azt a pár hónapot, főleg a decembert.

Ennek ellenére szép volt a karácsonyunk, itt voltak apukámék ismét, sőt anyósék is valahogy megoldották, hogy feljöjjenek, ha már mindkét gyerekük és az összes unoka itt él. Volt kártyázás, mozizás, evés-ivás, beszélgetés.

Aztán jöttek a szürke hétköznapok, rohanás az idővel, CV-k küldözgetése, interjúk... Voltak nem csendes napjaink, amikor jól egymásnak ugrottunk, nem mindig apróságokon. Ilyenkor nagy hátrány az is, hogy az egyikünk  kicsit lazábban kezeli a problémás helyzeteket, nem látja annyira tragikusan a dolgot és próbálja optimistán felfogni a történéseket és pozitívan állni a helyzethez, míg a másikunk mindjárt a kardjába dől, mély letargiába esik és a legsötétebb jövőkép lebeg a szeme előtt. Baromi fárasztó, nap mint nap lelket önteni a másikba, persze minden realitás nélkül, de tudva, ha te feladod, akkor vége mindennek. Ezért veszekszel, dorgálsz, ölelsz, biztatsz, csak egy dolgot nem teszel nyíltan, nem sírsz. Az marad magadnak, csendben, mikor senki sem lát, amikor a másik valahol a dolgát intézi. Nem tudhatja, hogy néha te is elveszted a reményt, hogy aztán megrázd magad, újra megtaláld azt és mire a másik hazaér, már semmi nem maradjon a remény vesztettségből. Volt, hogy nem beszéltünk egymással egy délelőtt, csak kerülgettünk egymást, de aztán mindig történt valami és újra beszélgettünk. Nagyon nehéz volt! De elmúlt, most jöhet az új cél :)

Külön köszönet Csillának, aki nem volt rest és próbált lelket önteni belém, nem különben Gyuszinak aki a Zuramat látta el tanácsokkal, valamint Verdének, aki sebtében kreált egy német nyelvű önéletrajzot!

Lett munkahely februárban, de a Zuramnak más tervei vannak, amiért tesz is, de nem tudjuk, hogy mennyit kell itt töltenie. Alap esetben nem lenne rossz a hely, de .....

Igen, ez az elbocsájtás volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, ami túlcsordult. Eldöntöttük, hogy amint lehetőség van rá, bizony elhagyjuk kis hazánkat. A mikor még nem ismert, a hova az behatárolt, hogy majdan hazajövünk-e, az még képlékeny.

Volt jó kis lehetőség Angliában, de végül nem jött össze, sosem fog kiderülni a pontos oka, de gyanítjuk, hogy ezeknél az állásoknál gond, ha még nem vagy a célországban, csak most költöznél ki. Hallottuk sok helyről, hogy itthonról szinte lehetetlen ( nem teljesen) állást kapni, sokkal jobb, ha valaki kimegy és ott pályázik mondjuk Angliában az ottani állásokra. Nekünk ez az út egyelőre nem járható, de van olyan helyzet, amiben kénytelen az ember meglépni bizonyos dolgokat.

Pl. már 2 éve gondolkodott a váltáson a Zuram, de mindig volt valami, ami miatt nem lépte meg, hát ez megoldódott tavaly év végén...

Szóval, most van munkahely, keressük, kutatjuk a további lehetőségeket.

Nem vetettük el a család bővülését sem, az előbbiek ellenére sem. (tudom, bolondok vagyunk), de az sok dolog függvénye, főleg, hogy nem vagyok egy mai csirke :)

Az idei évünk csupa betegségből áll ki. Januárt indítottam megint fülészeti problémákkal, aztán szinte folyamatosan taknyol-köhög, valaki a családból. Jelenleg én vagyok dögrováson, de rendesen...

De most már csak azért is minden jóra fordul!! :)

13 megjegyzés:

  1. Minden jót kívánok Nektek!!találjátok meg a számításaitokat! Biztosan nem lesz könnyű, de kitartást és minden helyre áll! Ha kit lesztek meglátod a negyedik gyerek gondolata már természetes lesz:). soksok szerencsét!!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszi Timi! :)
    Azért egy talit most már illő lenne összehoznunk, hogy "közel" költöztetek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az nagyo jó lenne, még mielőtt leléptek:-), mi minden jóban benne vagyunk:-).

      Törlés
    2. Az a lelépés nem megy olyan gyorsan...
      Mindenképpen :)
      Lehetne valahol félúton? :P

      Törlés
    3. és valami gyereklekötő helyen:-D

      Törlés
    4. Mindenképpen :)

      Törlés
  3. Huhhh, hát ti is beleléptetek... :-(
    Remélem, most már minden jó lesz! Sok-sok erőt, kitartást! S tényleg, legyen meg, amit szeretnétek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi is nagyon reméljük! Egy cipőben járunk..

      Törlés
    2. Zé már dolgozik, bejelentett munka. Én is, bár kevesebb pénz és egyelőre nem tudnak bejelenteni. :-)

      Törlés
    3. Ja, úgy igen, tudom :) Akkor úgy mondom, jártatok (és huss, ne is jöjön vissza!)

      Törlés
  4. Kitarast és ne adjatokat fel. Amikor becsukodik egy ablak egy ajto kinyilik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így állunk hozzá, de most igen nehéz. Mondjuk ahogy olvasom, ti sem unatkoztok :)

      Törlés
  5. akkor ha jól veszem ki, már van a férjednek állása? de nem mentettek még el külföldre? Igen lehet célszerűbb az adott helyről pályázni bár ez se feltétlen igaz, igazából már nagyon telített mindenhol minden szakma...szóval nem könnyű és nagyon idegörlő amíg az ember nem tudja merre az arra és keres-keres és semmi. Remélem azért már megoldódott!

    VálaszTörlés