Minden kisgyereknél eljön az a nap, amikor már kimászik a kiságyból vagy feléri az ajtókilincset és ajtót nyit, egyedül.
Pénteken bevásárolni készültünk. Már csak ketten voltunk itthon, Miksa és én. Szépen betettem a kiságyba, beraktam neki egy doboznyi(!!!) játékot, megbeszéltem vele, hogy én most felöltözöm, stb. és már megyünk is. Rá már csak az overál és a cipő kellett.
Kimegyek a fürdőbe, elintézem a dolgaim, majd tükörképemnek szólok, hogy na, akkor indulhatunk is. Fordulok meg, hogy megyek ki az ajtón, erre betipeg a képbe egy 14 hónapos, nagy vigyorogva és az egyik hajráfomat lengetve. Én meg teljesen elképedve kérdem tőle, te meg, hogy kerülsz ide, bakker,bakker!!! Ő meg csak vigyorgott tovább! Aztán be is villant, hogy hogyan lehetséges a dolog. Felkapom, megyünk a szobába és tényleg! A doboz, amiben a játékokat betettem, fel volt fordítva és a kiságy sarkába tolta. Arra ráállt, majd kimászott a polcos szekrényre, onnan nem tudom melyik verziót választotta, hogy lejusson a földre. Vagy lemászott a polcokon (az durva) vagy a szekrényke másik felén rámászott az ágyra és úgy le.
Már régebben is kivettem a dobozt, ha betettem neki játékot, most valahogy nem jutott eszembe, de ezentúl jobban oda kell figyeljek erre a kis szökevényre. Nagyon találékony ő is:) Amióta Olivér jár, azóta pl. a kerti kiskapu zárva van kulccsal, mert a riglit azt simán kiakasztotta és indult az utcára. A konyhába vezető ajtót pedig anno, kulcsra kellett zárni, ha azt akartam, hogy ne önállósítsa magát kint.
Miksa a kilincsek után is nyúlkál már, még pár centi, ha lábújhegyen áll és eléri...
Most születtek.....
Hát igen :) Nálunk dettó ez van... az ajtón nekünk szemmagasságban van egy biztonsági zár olyan belül csak elfordítós, azzal is bezárva... Mégis volt, hogy arra lettem figyelmes, hogy Marci hangja valahonnan visszhangosan jön... (konyhában voltam, nem láttam) hát a kis Drágám odatolt egy széket addig ügyeskedett amíg kinyitotta és kiment a lépcsőházba... Na azóta a hevederzárat is zárom és a kulcsok olyan magasságban vannak, hogy nekem is nyújtózni kell érte...
VálaszTörlésDe mit is csodálkozom, én is meglógtam otthonról anno, mert valaki nyitva hagyta az utcára nyíló nagy vaskos kaput:D Apám meg csak sétált utánam, amíg a két utcával feljebb lakó pótnagyszülőkhöz be nem értem, mert attól félt, hogy ha elkezd szaladni, akkor én is és kirohanok az útra.. Állítólag szépen megvártam az autókat és úgy mentem át az úttesten:) No és az Uram is megszökött, kétszer:D
VálaszTörlés