Azt kívánom nektek

a 2013-as évre, hogy mindenből legyen annyi, amennyi elég!:))

Kecsóék

Az ünnepek

Egyáltalán nem mondhatom, hogy unatkoztunk volna, ebben a pár napban. Volt itt minden, olyan is, amit szívesen kihagytam volna. De ugye, tökéletes az nincs..

Apukámék 23-án érkeztek. Azon melegében neki is ugrottak a kocsonya készítésnek. Én ezt mindig nagyon várom, mert itthon rajtam kívül senki nem eszi, magamnak meg hülyeség lenne készíteni. Mivel apuék pont ebédre futottak be és utána a kisebbek aludni tértek, mindjárt el is száguldoztunk a Zurammal kettecskén:) Először nem romantikázni mentünk, hanem az aznap szétesett bakancs helyett újat venni. Majd a belvárosba mentünk, mert pótanyám azzal engedett minket el, hogy ráérünk!

A Váci utcát céloztuk meg, én egy kis sült gesztenye reményében. A gesztenye meg is lett, igaz először kiakadtam az árán, de aztán megbékéltem vele, hisz évek óta nem ettem ilyen finomságot. Kicsit sétáltunk még, vettük a gyerkőcöknek nyalánkságokat. Ekkor már jól átfáztunk, ezért a Zuram kapott forró teát én meg elkortyolgattam egy nagyon finom forralt vörösbort. Utána siettünk haza. Otthon megnyugtattak minket, hogy senkivel nem volt gond. Annak ellenére, hogy:

Miksa hetekkel ezelőtt, elkezdte növeszteni a rágófogait,  először a bal felsőt és a jobb alsót láttam. Ebből a komboból a bal felső brutálisnak nézett ki, hisz ahol kitörni készült a fog, lett egy lifegő ínydarab. Nem tetszett, de nem gondoltam rosszra. Pár nap múlva látom ám, hogy a jobb felső is ugyanígy áll. Azon, hogy éjjel nem túl jól aludtunk, már egyáltalán nem csodálkoztam. Karácsony előtt pár nappal Miksa szájába lesve, látom, hogy a bal alsó is nemsokára áttöri a fogínyt. 22-én belázasodott és ez kitartott egészen 27-ig, addig Nurofen szirup és Germicid C kúp a barátunk. Amikor láztalan, jön-megy, mosolyog, mindenkit az ujja köré csavar. Ha lázas, mindenért pityereg, ölben jól elvan, cumit nem ereszti szájából. Egyik nap ráadásnak, beveri a száját a kiságy szélébe. Felreped két helyen. Másnapra a szájába nézve elszörnyedek, szinte eltűntek a már kint lévő kis fogai, annyira bedurrant a fogínye, amely ráadásul kékes-vöröses színben játszott, brámi hozzáért, vérzett. Alig eszik, tápszeren él, szerintem sokszor éhes. Még tovább nézelődve, a rágófogak helyén, mintha aftás lenne a fogíny. Remek! Gyors netezés, homeós bogyók felírása, a Zuram szalajtása az ügyeletes gyógyszertárba, karácsony másnapján. Persze amit kéne, azt nem kap, csak chamomilla bogyókat és glicerines borax oldatot, de reménykedem benne, az is elég lesz. Egészen 28-ig tartott ez a remény. Akkor (miután apuék 27-én hazamentek, a Zuram meg jól megérdemelt és általam kitalált wellness napjait töltötte) elmentem a váci Tescoba és végre a gyógyszertárba kaptam natrium chloratum-ot és mercurius solubilis hahnemanni-t, ami kifejezetten ilyen gyulladt fogínyre van. A gyógyszerész azt mondta, hogy pár alkalom után látszik majd a javulás. Aznap is kétszer kapott Miksa belőlük és másnap reggelre eltűnt a csúnya szín a fogínyéről, bár még duzzadt volt. A borzalmas szájszaga is csökkent. Most már elég szép az ínye, de még sajnos a szája széle sokszor felreped, nehezen gyógyul, ez nagyon fáj neki. De remélem most már ez is javulni fog, szebb, mint volt, de az igazitól még messze van. Nos, ez a rész, amit kihagytam volna az idei karácsonyból!

24-én reggel a szokásos körök, majd apukám és a Zuram nekiestek pár elvégzendő illetve befejezendő munkának. Apukám az a fajta férfi, aki nem tud tétlenül megülni. Mindig kell valami munka neki nálunk, különben szétunja magát és kötözködik:) Pótanyám közben eltakarította a reggeli romjait (jól megérdemelt kocsonya:D) és feltette a halászlének valót. Mellé még krumplisaláta és sült hal, rántott hús dukált:) Mivel nem akartunk 25-én a konyhában állni, aznap elkészült a vörösboros marhapörkölt is. A nokedlit nagyon szeretjük, csak az elkészítése macera nekem, a sok mosogatnivalóval, de szerencsére találtam olyan előre elkészített és nem fagyasztott nokedlit, ami tökéletesnek bizonyult, az már készen a hűtőbe lapult, másnap csak ki kellett főzni. Aztán kis csúszással a fenyőfa is a talpba került, de sajnálatos módon addigra Miksa pont elaludt, így nem tudtam díszíteni. Aztán ebéd, majd Olivér is ágyba került. Miksa ébredése után, gyorsan nekiláttam a díszítésnek. Olivér, gyanítom az izgalomtól, nem aludt túl sokat. Apukám, minden kérés ellenére, elindult vele sétálni, hiába mondtam, hogy ráér akkor menni vele, ha kész a fa. Persze, mire Olivér fázni kezdett, addigra még sehol nem tartottunk a fával, nemhogy az ajándékok alácsempészésével. Barni már nagyfiú, ő tisztába van a dolgokkal, de eljátssza Olinak, hogy az angyalkák hozzák az ajándékokat, Miksa pedig még nem fog fel belőle semmit:) Barni és Olivér a másik szobában rostokoltak, míg mi felnőttek, már kissé idegesen próbáltuk elrendezni az ajándékokat, amik kocsi csomagtartóból és innen-onnan kerültek elő. Apukámék voltak a fuvarosok, minden más családtag velük küldte fel az ajándékokat, így elég tetemes mennyiség landolt a fa alatt. Idén sem lett abból semmi, hogy majd minden nap rakunk a fa alá valamit, hogy ne egyszerre legyen dömping. Talán majd jövőre! Olivér már elég türelmetlen volt, mindenáron be akart menni a szobába, de gyorsan a konyhába tereltünk mindenkit a vacsorához, mert az ajándékok csak aztán jöhettek. Szálka mentesen túlestünk a halvacsorán, majd következett az ajándékozás. 

Olivér nagyon örült a kis konyhájának ( jó választás volt, azóta a konyhai eszközeim maradnak az én konyhámban!), de nagy siker volt a fa vonatszett is. Barni már nagy, így ő játékot kapott a psp-jébe, meg nagyon gyűjti ezeket a focis kártyákat, úgyhogy kapott egy rakattal és a barátnőméktől megkapta élete első mobilját.(nagyon örült, mikor egyik nap, mozi után, őt hívtam fel:D) Ezen túl, csupa hasznos dolgot, nagy állatos mamuszt, foci cipőket. Miksánál nagy siker egy hatalmas dömper, nagyon szereti, nem csak tologatni, hanem csak üldögél benne vagy a nagyobbak tologatják körbe a szobában, egyelőre. Tetszik neki a kis bébitaxi is, ügyesen dudál vele, meg telefonál, egyedül ráül, leszáll róla, de még hajtani nem tudja. Az is meglesz majd:) Kaptak még könyveket, társast. Én nagyon jó kislány voltam az idén (vagy a Zuram unta, hogy osztozkodni kell velem a PC-n:D), mert életemben először kaptam egy laptopot:) A Zuram egy új órának örülhetett, meg PC játéknak.

25-26-án tunyultunk, családilag. Egyik délután kettesben a Zurammal moziba mentünk. A film közepes volt, de nagyon jó volt kettesben lenni:) Kávéztunk, sütiztünk, sétáltunk!

27-én végre sikerült elérni apu öccsének a fiát Németországban. Évek óta semmit nem tudtunk róluk, ez egy hosszú történet. Remélem, hogy most sikerül újra a kapcsolatot felvenni és meg is tartani. Kicsinyke probléma, hogy Denis nem beszél sem magyarul, sem angolul, én se angolul, se németül (juj, a tudatlan én) a Zuram meg az angolt keni, a németet meg csak dünnyögi. Ezeken a hiányosságainkon segítenek az idei nyelvtanfolyamok. Hehe, 2013 sem fogunk unatkozni:)

Jó volt, hamar elment, de az is jó volt, amikor ismét kiürült a ház és maradt a kis családunk itthon. Pontosabban, én a 3 gyerekkel, de ez már egy másik sztori!

Miért?

Miért kell, kérdezik sokan, olvasom blogokon is, ennyi tehetségkutató verseny ebben a kis országban? Mindenféle negatív jelzőkkel illetve azokat, akik jelentkeznek rá, akik nézik. Nem tudom, lehet, hogy savanyú a szőlő?

Nem érdekelnek összeesküvés elméletek a szavazásról (soha nem szavaztunk), egyszerűen érdekel, hogy milyen kincsek vannak még mindig elrejtve előlünk. Nem utolsó sorban engem kikapcsol, szórakoztat egy ilyen műsor, azzal együtt, hogy van amikor bosszant egy-egy előadó. De ez nem mindig csak az ő hibája.

Úgyhogy utáljanak érte vagy ítéljenek el, de én igenis szeretem ezeket a műsorokat.

Mostani kedvencem a már meglévők mellé:

Dalolj Dénes, szálljon a hangod és érjen el a szívekhez!

Karácsony pillanatképekben

Áldott, békés karácsonyt!

Vissza az emberekhez

A Zuram biztatására, jelentkeztem egy digitális fotótanfolyam, ami februárban indul. Teljesen fel vagyok pörögve:) Imádom a gyerekeim, szeretek itthon dolgozni, mert ugye ez is munka, valamennyire?:)
A munkahelyre bejárás, hogy egy belőlem mindent kisajtolni akaró főnököm legyen, igen kevés pénzért, baromira nem hiányzik. Viszont én mindig társasági lény voltam és most eléggé be vagyok szűkülve. Ahol lakunk, nem alakult ki nagyon kapcsolat másokkal. Igazából csak egy szomszéddal, velük nagyon. De ez nem elég...

Nagyon örülök neki, hogy februártól kicsit kitágul a világ. Hogy hetente lesz egy nap, amikor pár órát nem otthon leszek, új emberek, új érzések vesznek majd körül. Nagyon remélem, hogy sokat tudok majd tanulni és azt később kamatoztatni! Ha úgy alakul, akkor ez által majd, a családi kasszához is tenni valamicskét, ha nem is egetverő összegeket. Olyan időbeosztásban, ahogy nekünk jó:)

Minden esetre a lelkemnek és a közérzetemnek azt hiszem, nagyon jót fog tenni!! 

Pár név az oktatók közül:

Martin Szipál - hollywoodi portré fotografus
Kőhalmi Péter - fotóriporter
Jung Zseni - fotóművész
Nagy Gy. György - természetfotós

Izgalmasan hangzik:)))))
 

Bólogató János

Olivér száj

A konyhában teát készítek, Olivér jön ki, kezében egy használaton kívüli mobil.
Azt mondja nekem: Anya éppen most hívott a pini!
Kérdem: kicsoda?
Mire ő: az egy nő........(itt gondolkodik, majd azt mondja) nem tudom, mit mondtam...

Tegnap este kértem, hogy ha már egyedül nem pakol össze, akkor segítsen nekem.
Erre ő: fáj a kezem (és tapogatja), nem tudok pakojni.
Én: aham...
Mire ő: érthető vagyok?

:))))

Az árfolyam gátja - frissítés

Csak gyorsan, majd holnap részletesen.

Azok, akik türlemi idős konstrukciót választottak a devizalapú hitelüknél és MÉG NEM törlesztenek tőkét, azok vegyék igénybe!

Illetve azok, akik törlesztenek ugyan tőkét, de annyira az elején járnak (monjuk kb. öt éve), hogy a havi törlesztőjükben a kamat dominál, azok is!

Ha még nem tették meg!

Szóval, mi nemrég tettük meg. Hogy miért csak most? Mert igen csak hiányosak az információk. Láttam ismerősnek kikalkulált törlesztőket, ami a türelmi idő lejárta után, a visszaemelkedett részlethez még pár tízezret hozzátett. Valahogy ehhez nem volt kedvünk. Mindenhol harsogták, hogy így lenyeli a bank meg az állam a kamatot, meg milyen nagyon jó ez, csak a tőke után generálódik. Akinek kevés idő van vissza a hitelből és már nagyobb rész tőkét törleszt, annak nem éri meg kérni, mert sok gyűlik a gyűjtőszámlán majd neki.

Egy dolog nem esett le nekünk, hogy mi egy deka tőkét nem törlesztünk, még öt évig, mivel (a legszarabb...) változatot, az életbiztosítással kombinált hitelt választottuk anno. Így most ez azért jól jött, mert nekünk ezen okból nem keletkezik a gyűjtőszámlán semmi. Havi szinten mi csak kamatot törlesztünk a banknak, az árfolyamgátnál annak a kamatát pedig felesben lenyelik az állammal.

Ha lejár az öt év, akkor meg lehet, hogy felmondjuk az életbiztis dolgot, mert megtehetjük és átfordul az egész normál hitelbe. De ez a jövő zenéje. Ki tudja mi lesz 5 év múlva?

Annyit még, ha a hitelfelvételkor még mindig ugyanúgy működik a banki hitelezés, mint előtte, hogy csak akkor kapsz hitelt, ha az ingatlan ára legalább 60 %-ban a kezedben van, akkor ma nem lennénk ilyen helyzetben. Ugyanis nem vettünk volna házat, sőt, semmit sem! De az akkori albérlet áránál, havi 20 ezerrel többet fizetni egy "sajátért", akkor nem látszott rossznak. 

Most már tanultunk belőle....   

Egyveleg

Szegény Olivérem, lemaradt az adventi kézműveskedésről, anyával való díszek készítéséről. Még jó, hogy nem reklámoztam neki, hogy lesz ilyen, így nincs mit hiányolnia. De a héten jön a Mikulás is, viszont én így köhögve nem akarom bevinni. Sőt, már mondtam a Zuramnak, hogy talán egy hetet fog járni, mert 17-én már nem viszem, nehogy összeszedjen valamit karácsonyra. Ne attól legyen emlékezetes, hogy végig betegeskedtük. Ráadásul nagyon várja apukámékat, hogy jöjjenek. Meg 14-én jönnek a barátnőmék is, egy utolsó roham bevásárlás ügyben, meg kicsit jó együtt lenni, ha nem is pont karácsonykor. Olyan mint egy kis majom, mindent utánoz, amit hall tőlünk, így nagyon oda kell figyelni a szánkra:D

Miksa szép csendben megtanult járni:) Ő a legkorábbi, mindegyik kicsit később indult el egyedül. Most már jobbára két lábon közlekedik, ha lecsüccsen, akkor kapaszkodva feláll és megy tovább. Ha nincs mibe kapaszkodni, na akkor azért négykézlábazik, de csak amíg valamiben meg nem tud kapaszkodni. A hiszti nála is elő-elő bukkan. Már tudja, hogy visítani kell, ha pl. az Olivér nem ad oda neki valami játékot. Nagyon figyeli a két nagyobbat, mintha jól a fejébe akarná vésni, hogy azok miket csinálnak. Látom már előre, hogy ő lesz a legkomiszabb, legfurfangosabb kis lókötő:) Hát igen, kettőtől tanulja a hülyeséget. Most nőtt ki a nyolcadik foga, de már áttört a jobb alsó rágó fog, a bal felső is majdnem. Ismét "jó" éjszakáink vannak. Pedig már kezdte átaludni! Járásban az első, alvásban az utolsó az én kis drágaságom:)

Amúgy, jó is, hogy mind a két kicsi itthon van, jobban összeszoknak Olivérrel, mert korban azért ők vannak közel egymáshoz. Olivér általában mindent magának akar. Kisajátította Barni régi kisautóit is, most minden az övé.. Hányszor hallom, "de Miksa, az nem a tied, menj játszál mással". Persze ha a Barni mondja neki ugyanezt, akkor ordít.Szépen el tudnak játszani, ha akarnak. Persze ha nem, akkor visítás, kiabálás, sírás és egyebek.

Igaz ez a két nagyobb viszonyára is. Hol nyúzzák egymást, mindenféle hangokkal kísérve, hol pedig mint az angyalok játszanak együtt. Legtöbbször a hangerővel van bajunk, néha a stílussal. De kinövik, ugye???

Barnival túl sok gond nincs. Eddig szépen alakulnak a jegyek, magatartással sincs gond az iskolában. De amit itthon művel, az sokszor kiveri a biztosítékot. Lusta, trehány, visszabeszél, kiabál, mindenen felháborodik, megsértődik. Ha kérem valamire, jóóóóóóóóóó, mindjárt! Majd 15 perc múlva is ugyanott tartunk. Magától eszébe nem jutna, hogy az eldobált gönceit a lakás különböző pontjairól összeszedje. Ha szólok, megyek anya, de még a nap végén sincs semmi elrakva. Tiszta Pató Pál.. Mindemellett, hogy ha valamit szeret, akkor azt kitartóan csinálja, mint pl. most a foci. Edzője szerint jól is megy neki. 

Azért soha rosszabb ne legyen:)

Monnyon le!

Hogy finoman fogalmazzak, most már a puttonyom tele a sok betegeskedéssel. De komolyan! Olivér két héttel ezelőtt szerdán volt utoljára óvodába és még mindig nem tökéletes, köhög, szép hurutosan. Miksa akkor szombaton csatlakozott hozzá, szintén zenész. Miután már egy-egy üveg köhögéscsillapítót lenyeltek, kínomban lándzsás útifű teát itatok velük, borzalmas íze van, de muszáj. Igaz, a méz és némi citrom segít rajta, de nem a legjobb. Próbáltunk inhalálni, kamillával. Valamicskét már javulnak.

3 napja fáj(t) a torkom, hála a homeovoxnak az már eltűnt, de ma már valami "cucc" van a torkomban, ami még nem akar kijönni. Tetőzés a napokban várható.

A Zuram járt a legrosszabbul. Ráadásul engem okol. Történt, hogy szerdán reggel mondja, 3 napja be van dugulva a füle és fáj. Én meg azt mondtam neki, hogy akkor meló előtt guruljon el Vácra a rendelőbe és nézesse meg, biztos kimossák. Na, hát ő bizony arra nem ér rá. Elment dolgozni. 1 óra múlva írja, hogy elmegy megnézi magának a kistarcsai kórházat. Gondoltam, hogy ott nem nagyon fognak neki örülni, mert nem oda tartozik, csak a munkahelyéhez az volt a legközelebb. Később írja, hogy kimosták neki, most jobb. De az orvos lecseszte, mert a jobb füle fel van sértve. Persze, aki fülpálcikával turkál benne, ahelyett elmenne dokihoz...

Este hazajön, gyerekeket letesszük aludni, dumálnunk, tévézünk. Ideültem a géphez, gondoltam írok valamit elhanyagolt blogomba. Mire suttogva ordít, hogy azonnal menjek oda. El nem tudtam képzelni mi a baja. Hát, elkezdett vérezni a füle, de elég rendesen. Vattánk persze nincs, papírzsebkendőt próbál valamennyire a hallójárathoz szorítani. Ekkor javaslom először, hogy akkor talán fáradjon el Vácra, az ügyeletre. Bolond vagyok, majd ezért elmegy, majd eláll. De csak nem akar. Aztán mondom neki, ha még 15 perc múlva is így van, márpedig elmegy, nehogy nekem reggelre valami gáz legyen. 10 órakor nagy durrogva, hogy belebeszélem a hülyeséget, elmegy. Persze nincs fül-orr-gégész éjjel, vérzéscsillapítós gézzel tamponálják és megkérik, reggel fáradjon be a fülészetre.

Reggelre csodálatosan néz ki a füle, csupa alvadt vér, de legalább már nem vérzik. Elmegy a fülészetre. Hazajön, nem csináltak vele semmit, mert ha kitakarítják, félő, hogy megint felszakad a hámréteg. Egy hét múlva menjen vissza.

Csütörtökön kell mennie, de már sík ideg. Alvadt vér van a fülében, nem hall rendesen, viszket, zúg. Kicsit hisztis a drágám.

És szerinte erről én tehetek, mert elküldtem a fülészetre, addig legalább nem vérzett, csak fájt, meg be volt dugulva. 

Szóval, idénre ha kérhetem, már több sz*rt nem kérek!