Az ünnepek

Egyáltalán nem mondhatom, hogy unatkoztunk volna, ebben a pár napban. Volt itt minden, olyan is, amit szívesen kihagytam volna. De ugye, tökéletes az nincs..

Apukámék 23-án érkeztek. Azon melegében neki is ugrottak a kocsonya készítésnek. Én ezt mindig nagyon várom, mert itthon rajtam kívül senki nem eszi, magamnak meg hülyeség lenne készíteni. Mivel apuék pont ebédre futottak be és utána a kisebbek aludni tértek, mindjárt el is száguldoztunk a Zurammal kettecskén:) Először nem romantikázni mentünk, hanem az aznap szétesett bakancs helyett újat venni. Majd a belvárosba mentünk, mert pótanyám azzal engedett minket el, hogy ráérünk!

A Váci utcát céloztuk meg, én egy kis sült gesztenye reményében. A gesztenye meg is lett, igaz először kiakadtam az árán, de aztán megbékéltem vele, hisz évek óta nem ettem ilyen finomságot. Kicsit sétáltunk még, vettük a gyerkőcöknek nyalánkságokat. Ekkor már jól átfáztunk, ezért a Zuram kapott forró teát én meg elkortyolgattam egy nagyon finom forralt vörösbort. Utána siettünk haza. Otthon megnyugtattak minket, hogy senkivel nem volt gond. Annak ellenére, hogy:

Miksa hetekkel ezelőtt, elkezdte növeszteni a rágófogait,  először a bal felsőt és a jobb alsót láttam. Ebből a komboból a bal felső brutálisnak nézett ki, hisz ahol kitörni készült a fog, lett egy lifegő ínydarab. Nem tetszett, de nem gondoltam rosszra. Pár nap múlva látom ám, hogy a jobb felső is ugyanígy áll. Azon, hogy éjjel nem túl jól aludtunk, már egyáltalán nem csodálkoztam. Karácsony előtt pár nappal Miksa szájába lesve, látom, hogy a bal alsó is nemsokára áttöri a fogínyt. 22-én belázasodott és ez kitartott egészen 27-ig, addig Nurofen szirup és Germicid C kúp a barátunk. Amikor láztalan, jön-megy, mosolyog, mindenkit az ujja köré csavar. Ha lázas, mindenért pityereg, ölben jól elvan, cumit nem ereszti szájából. Egyik nap ráadásnak, beveri a száját a kiságy szélébe. Felreped két helyen. Másnapra a szájába nézve elszörnyedek, szinte eltűntek a már kint lévő kis fogai, annyira bedurrant a fogínye, amely ráadásul kékes-vöröses színben játszott, brámi hozzáért, vérzett. Alig eszik, tápszeren él, szerintem sokszor éhes. Még tovább nézelődve, a rágófogak helyén, mintha aftás lenne a fogíny. Remek! Gyors netezés, homeós bogyók felírása, a Zuram szalajtása az ügyeletes gyógyszertárba, karácsony másnapján. Persze amit kéne, azt nem kap, csak chamomilla bogyókat és glicerines borax oldatot, de reménykedem benne, az is elég lesz. Egészen 28-ig tartott ez a remény. Akkor (miután apuék 27-én hazamentek, a Zuram meg jól megérdemelt és általam kitalált wellness napjait töltötte) elmentem a váci Tescoba és végre a gyógyszertárba kaptam natrium chloratum-ot és mercurius solubilis hahnemanni-t, ami kifejezetten ilyen gyulladt fogínyre van. A gyógyszerész azt mondta, hogy pár alkalom után látszik majd a javulás. Aznap is kétszer kapott Miksa belőlük és másnap reggelre eltűnt a csúnya szín a fogínyéről, bár még duzzadt volt. A borzalmas szájszaga is csökkent. Most már elég szép az ínye, de még sajnos a szája széle sokszor felreped, nehezen gyógyul, ez nagyon fáj neki. De remélem most már ez is javulni fog, szebb, mint volt, de az igazitól még messze van. Nos, ez a rész, amit kihagytam volna az idei karácsonyból!

24-én reggel a szokásos körök, majd apukám és a Zuram nekiestek pár elvégzendő illetve befejezendő munkának. Apukám az a fajta férfi, aki nem tud tétlenül megülni. Mindig kell valami munka neki nálunk, különben szétunja magát és kötözködik:) Pótanyám közben eltakarította a reggeli romjait (jól megérdemelt kocsonya:D) és feltette a halászlének valót. Mellé még krumplisaláta és sült hal, rántott hús dukált:) Mivel nem akartunk 25-én a konyhában állni, aznap elkészült a vörösboros marhapörkölt is. A nokedlit nagyon szeretjük, csak az elkészítése macera nekem, a sok mosogatnivalóval, de szerencsére találtam olyan előre elkészített és nem fagyasztott nokedlit, ami tökéletesnek bizonyult, az már készen a hűtőbe lapult, másnap csak ki kellett főzni. Aztán kis csúszással a fenyőfa is a talpba került, de sajnálatos módon addigra Miksa pont elaludt, így nem tudtam díszíteni. Aztán ebéd, majd Olivér is ágyba került. Miksa ébredése után, gyorsan nekiláttam a díszítésnek. Olivér, gyanítom az izgalomtól, nem aludt túl sokat. Apukám, minden kérés ellenére, elindult vele sétálni, hiába mondtam, hogy ráér akkor menni vele, ha kész a fa. Persze, mire Olivér fázni kezdett, addigra még sehol nem tartottunk a fával, nemhogy az ajándékok alácsempészésével. Barni már nagyfiú, ő tisztába van a dolgokkal, de eljátssza Olinak, hogy az angyalkák hozzák az ajándékokat, Miksa pedig még nem fog fel belőle semmit:) Barni és Olivér a másik szobában rostokoltak, míg mi felnőttek, már kissé idegesen próbáltuk elrendezni az ajándékokat, amik kocsi csomagtartóból és innen-onnan kerültek elő. Apukámék voltak a fuvarosok, minden más családtag velük küldte fel az ajándékokat, így elég tetemes mennyiség landolt a fa alatt. Idén sem lett abból semmi, hogy majd minden nap rakunk a fa alá valamit, hogy ne egyszerre legyen dömping. Talán majd jövőre! Olivér már elég türelmetlen volt, mindenáron be akart menni a szobába, de gyorsan a konyhába tereltünk mindenkit a vacsorához, mert az ajándékok csak aztán jöhettek. Szálka mentesen túlestünk a halvacsorán, majd következett az ajándékozás. 

Olivér nagyon örült a kis konyhájának ( jó választás volt, azóta a konyhai eszközeim maradnak az én konyhámban!), de nagy siker volt a fa vonatszett is. Barni már nagy, így ő játékot kapott a psp-jébe, meg nagyon gyűjti ezeket a focis kártyákat, úgyhogy kapott egy rakattal és a barátnőméktől megkapta élete első mobilját.(nagyon örült, mikor egyik nap, mozi után, őt hívtam fel:D) Ezen túl, csupa hasznos dolgot, nagy állatos mamuszt, foci cipőket. Miksánál nagy siker egy hatalmas dömper, nagyon szereti, nem csak tologatni, hanem csak üldögél benne vagy a nagyobbak tologatják körbe a szobában, egyelőre. Tetszik neki a kis bébitaxi is, ügyesen dudál vele, meg telefonál, egyedül ráül, leszáll róla, de még hajtani nem tudja. Az is meglesz majd:) Kaptak még könyveket, társast. Én nagyon jó kislány voltam az idén (vagy a Zuram unta, hogy osztozkodni kell velem a PC-n:D), mert életemben először kaptam egy laptopot:) A Zuram egy új órának örülhetett, meg PC játéknak.

25-26-án tunyultunk, családilag. Egyik délután kettesben a Zurammal moziba mentünk. A film közepes volt, de nagyon jó volt kettesben lenni:) Kávéztunk, sütiztünk, sétáltunk!

27-én végre sikerült elérni apu öccsének a fiát Németországban. Évek óta semmit nem tudtunk róluk, ez egy hosszú történet. Remélem, hogy most sikerül újra a kapcsolatot felvenni és meg is tartani. Kicsinyke probléma, hogy Denis nem beszél sem magyarul, sem angolul, én se angolul, se németül (juj, a tudatlan én) a Zuram meg az angolt keni, a németet meg csak dünnyögi. Ezeken a hiányosságainkon segítenek az idei nyelvtanfolyamok. Hehe, 2013 sem fogunk unatkozni:)

Jó volt, hamar elment, de az is jó volt, amikor ismét kiürült a ház és maradt a kis családunk itthon. Pontosabban, én a 3 gyerekkel, de ez már egy másik sztori!