Augusztus 22 óta vártam, hogy elmondhassam a mi kis édes titkunk. Akkor lett két csíkos a tesztem. Nagyon vártuk őt, már egy ideje szerettük volna ha bővül a család, mert párosan szép az élet.
De a mai napon szertefoszlottak az álmok. Tulajdonképpen szombaton már éreztem, hogy baj van. Elmentünk a dokimhoz, nagy örvendezve. Meg is állapította a várandósságot. UH-n viszont sokat molyolt, látszik a petezsák, embrió is, szívhang is, de mégsem azt látja amit szeretne. Mintha kettő petezsák is lenne, de az egyik sokkal kisebb. Menjek be csütörtökön a kórházba és ott is megnézi. Aggódtam, de nem féltem.
Ma kimondták azt a két szót nekem, ketten is, ami mindig rettegéssel töltött el, ha valakinél hallottam róla, Missed ab. Tudtam, hogy igazuk van, ezerszer megnézték és én is láttam, hogy bár petezsák és szikhólyag van, sőt embrió is, de igen pici a terhességi héthez képest (elvileg 8+3 nap) és szívhang nincs.
Nem kívánom senkinek. Mindenféle gondolatok cikáznak az ember fejében. Abban biztos vagyok, hogy jobb ez így, most, mint esetleg beteg baba legyen vagy később vetéljek el. De azért nem könnyű.
Mivel nincs mire várni, holnap reggel be kell mennem a kórházba és túlesek a dolgon. Félek...
Most minden összejött. A Zuramnak sok meló, most mentünk volna vasárnap 4 napra kettesben Parádfürdőre, de le kellett mondanom. A szállodában nagyon rendesek voltak. Nem tudnék most amúgy sem kikapcsolódni.
A Zuram első kérdése az volt, miután jól meglapogattuk egymást, hogy de ugye nem adom fel?
Én? Soha!
2013. szeptember 26., csütörtök
2013. szeptember 13., péntek
Miksa
Annyi mesélni való lenne, csak valahogy az idővel hadilábon állok.
Mióta gyerekem van, azóta valahogy jobban feltűnik, hogy rohan az idő. A várandósság 9 hónapja sokszor tűnik hosszúnak, aztán pedig rácsodálkozunk, hogy jééé, már szülünk. Amikor pedig világra jönnek, onnantól nincs megállás. Mindig várunk valamire, izgatottan.Végre mosolyog, gagyarászik, nyúl valamiért, megfordul, mászik, felül, feláll, megy, elkezd beszélni (és ezzel párhuzamosan: mikor fog megülni a fenekén, mikor hallgat el egy picit:D )
Miksa lassan két éves lesz. Egy huncut kismanó. Mondhatni róla, hogy még a szeme sem áll jól. Tisztán látszik, hogy a legnagyobb hóhányó (vagy legalábbis lesz).
Néha kivesz az észből, de egyszerűen nem lehet rá haragudni. Akkor sem, ha még most sem alussza át az éjszakát. Rendszerint tuti, hogy kétszer felkiabál az úr éjjel. Nincs nagy baja, két lehetőség van, nem találja a cumiját vagy elfogyott az innivalója. Ha ezek megvannak, akkor probléma egy szál sem, nem ordít fel engem.
Minden érdekli, főleg amit a tesók művelnek. Hajmeresztő mutatványokra képes. Imádja a bátyáit, főleg Barnival jönnek ki jól. Szépen el tudnak játszani Olivérrel is, ha Olivér úgy gondolja :) Csak az a fránya irigység ne lenne. Viszont Miksa már egyáltalán nem hagyja magát félreállítani vagy, hogy elvegyenek tőle valamit. Jókat szoktam kuncogni, amikor lerendezi a nagyobbakat:)
Nem szoktam nézegetni, hogy ilyen korban mit is kellene neki tudni, mert azok olyan általánosságok és minden gyerek más. Ami fura a nagyobbakhoz képest, hogy ő nem igazán erőlteti a beszédet. Persze mond szavakat, meg halandzsázik, de a tesók ilyen idősen már többet és érthetőbben beszéltek. Gondolom ebben az is szerepet játszik, hogy megértjük és nem töri magát a beszéddel. Azt észrevettem, hogy Olivért jobban utánozza, beszédben. Még nem aggódom ez ügyben.
Ilyeneket mond:
Aja, Apa, Ba (Barni) apaka (eleinte apppa volt, ez a labda), popó, báp (láb), ögö (igen), nem, kö (ki), kakó (kakaó vagy traktor), kaka, káká (motor, nem tudom miért:D), po (autó), pápu (papucs), vava (kutya illetve jelenleg minden állat) e (elment), epü (repül), baba, bábú, papa, mama.
Szeret pusziszkodni (még). Apa imádat van még mindig, amit nem is csodálok, amennyit szegény uram itthon van. Végtelenül türelmes, bárkivel találkozunk el van ájulva, milyen nyugis gyerek. Persze, neki is vannak rossza napjai, néha kicsit hisztis, de sebaj!
Nagyon szereti a kutyáinkat, egyáltalán nem fél tőlük. Rendszeresen eteti is őket stikában, úgyhogy most már figyelem, ha kimegy a verandára, mit visz ki, mert a kaják a kutyáknál landolnak. Ha pl. eszünk és ő már nem kéri ami előtt van, odanyújtja nekem és mondja, hogy vava. Rendes gyerek!
Nem hazudtolja meg a tesókat sem, ő is minden nap konyhai kirakodóvásárt rendez. Szívesen lehántja a hagyma száraz leveleit vagy focizik a krumplikkal. A paradicsomot úgy eszi, mint más a barackot. Szereti a zöldségeket és gyümölcsöket is, szinte mindent megeszik. Érdekes, hogy a krumpli pürében és sütve jöhet neki, de főzve nem eszi meg. Pár hónapja a hússal is hadilábon állt. sokszor még a darált húsos ételeknél is kiválogatta a húst (pl, egy bolognai spagettinél...) és azt nem ette meg. Szerencsére ez változott :)
Örökmozgó, szinte mindig nagyon vidám, fülig ér a szája. Hatalmas krokodilkönnyeket képes ejteni műbalhézás közben, mint pl. nem engedtem tegnap is kivinni az elorozott pizzás abonettet, ami vélhetően a kutya bendőjében landolt volna. Őfelsége baromira megsértődött és nagy bőgést rendezett, kb. fél percig, amíg valami más érdekes dolgot nem talált.
Korán ebédelő és alvó fajta a lelke, már délben túl vagyunk az ebéden és durmol. Még mindig egyedül alszik el, berakom az ágyba és kész. Ha Olivér is itthon van és mesélek délben, akkor az első mesénél már szunyál. Este végighallhatja az egészet, Csodás képessége, hogy míg a nagyok este viháncolnak, stb. ő simán elalszik a zajban.
Imádom :)
Mióta gyerekem van, azóta valahogy jobban feltűnik, hogy rohan az idő. A várandósság 9 hónapja sokszor tűnik hosszúnak, aztán pedig rácsodálkozunk, hogy jééé, már szülünk. Amikor pedig világra jönnek, onnantól nincs megállás. Mindig várunk valamire, izgatottan.Végre mosolyog, gagyarászik, nyúl valamiért, megfordul, mászik, felül, feláll, megy, elkezd beszélni (és ezzel párhuzamosan: mikor fog megülni a fenekén, mikor hallgat el egy picit:D )
Miksa lassan két éves lesz. Egy huncut kismanó. Mondhatni róla, hogy még a szeme sem áll jól. Tisztán látszik, hogy a legnagyobb hóhányó (vagy legalábbis lesz).
Néha kivesz az észből, de egyszerűen nem lehet rá haragudni. Akkor sem, ha még most sem alussza át az éjszakát. Rendszerint tuti, hogy kétszer felkiabál az úr éjjel. Nincs nagy baja, két lehetőség van, nem találja a cumiját vagy elfogyott az innivalója. Ha ezek megvannak, akkor probléma egy szál sem, nem ordít fel engem.
Minden érdekli, főleg amit a tesók művelnek. Hajmeresztő mutatványokra képes. Imádja a bátyáit, főleg Barnival jönnek ki jól. Szépen el tudnak játszani Olivérrel is, ha Olivér úgy gondolja :) Csak az a fránya irigység ne lenne. Viszont Miksa már egyáltalán nem hagyja magát félreállítani vagy, hogy elvegyenek tőle valamit. Jókat szoktam kuncogni, amikor lerendezi a nagyobbakat:)
Nem szoktam nézegetni, hogy ilyen korban mit is kellene neki tudni, mert azok olyan általánosságok és minden gyerek más. Ami fura a nagyobbakhoz képest, hogy ő nem igazán erőlteti a beszédet. Persze mond szavakat, meg halandzsázik, de a tesók ilyen idősen már többet és érthetőbben beszéltek. Gondolom ebben az is szerepet játszik, hogy megértjük és nem töri magát a beszéddel. Azt észrevettem, hogy Olivért jobban utánozza, beszédben. Még nem aggódom ez ügyben.
Ilyeneket mond:
Aja, Apa, Ba (Barni) apaka (eleinte apppa volt, ez a labda), popó, báp (láb), ögö (igen), nem, kö (ki), kakó (kakaó vagy traktor), kaka, káká (motor, nem tudom miért:D), po (autó), pápu (papucs), vava (kutya illetve jelenleg minden állat) e (elment), epü (repül), baba, bábú, papa, mama.
Szeret pusziszkodni (még). Apa imádat van még mindig, amit nem is csodálok, amennyit szegény uram itthon van. Végtelenül türelmes, bárkivel találkozunk el van ájulva, milyen nyugis gyerek. Persze, neki is vannak rossza napjai, néha kicsit hisztis, de sebaj!
Nagyon szereti a kutyáinkat, egyáltalán nem fél tőlük. Rendszeresen eteti is őket stikában, úgyhogy most már figyelem, ha kimegy a verandára, mit visz ki, mert a kaják a kutyáknál landolnak. Ha pl. eszünk és ő már nem kéri ami előtt van, odanyújtja nekem és mondja, hogy vava. Rendes gyerek!
Nem hazudtolja meg a tesókat sem, ő is minden nap konyhai kirakodóvásárt rendez. Szívesen lehántja a hagyma száraz leveleit vagy focizik a krumplikkal. A paradicsomot úgy eszi, mint más a barackot. Szereti a zöldségeket és gyümölcsöket is, szinte mindent megeszik. Érdekes, hogy a krumpli pürében és sütve jöhet neki, de főzve nem eszi meg. Pár hónapja a hússal is hadilábon állt. sokszor még a darált húsos ételeknél is kiválogatta a húst (pl, egy bolognai spagettinél...) és azt nem ette meg. Szerencsére ez változott :)
Örökmozgó, szinte mindig nagyon vidám, fülig ér a szája. Hatalmas krokodilkönnyeket képes ejteni műbalhézás közben, mint pl. nem engedtem tegnap is kivinni az elorozott pizzás abonettet, ami vélhetően a kutya bendőjében landolt volna. Őfelsége baromira megsértődött és nagy bőgést rendezett, kb. fél percig, amíg valami más érdekes dolgot nem talált.
Korán ebédelő és alvó fajta a lelke, már délben túl vagyunk az ebéden és durmol. Még mindig egyedül alszik el, berakom az ágyba és kész. Ha Olivér is itthon van és mesélek délben, akkor az első mesénél már szunyál. Este végighallhatja az egészet, Csodás képessége, hogy míg a nagyok este viháncolnak, stb. ő simán elalszik a zajban.
Imádom :)
2013. szeptember 2., hétfő
És újra
Megkezdődtek a reggeli telefonos ébresztések. Ki-ki a maga intézményében újra felvette a kesztyűt!
Olivér épp annyira várta már ismét az óvodát, mint amennyire örült a nyár elején, hogy egy jó darabig nem kell mennie. Hiányoztak neki már a kis barátok. Igaz, hogy csoportbontás is volt és csak a fele csoportot ismeri, de ez egyelőre nem gond. Ugyanis mikor lenne a legjobb egy óvoda felújításba kezdeni, mint szeptember... Így most két csoport van a tornateremben összezárva, ahol a régi cimborák is ott vannak. Az óvónéniket is "megfelezték", mert az egyik tavalyi óvónő ment velük tovább egy csoporttal feljebb, egy pedig maradt a kisebbeknél. Zökkenőmentes volt a reggeli bevonulása:)
Barnit sem hatotta meg különösebben a dolog, talán ő is unta már a banánt, így tétlenül. Igaz, egy fél év múlva már más lesz a helyzet :) Kíváncsian várja, hogy milyen lesz történelmet tanulni, mert azt viszont szereti. Csak el ne rontsák a kedvét! Természetesen ma igazolással ment iskolába, hogy mi nem kívánjuk igénybe venni a napközit, haza is engedik gond nélkül. Délután nekem azért nagy segítség itthon a fiatalember!
Miksám egész jól vette az akadályt, egyelőre élvezi, hogy kettesben vagyunk. Amíg jó az idő, csavargunk is, szomszédolunk is, nem unatkozunk. Róla érik egy külön bejegyzés, csak rá kell vennem magam a rendszeres írásra.
Írok majd még a nyaralásról is egy szösszenetet vagyis kettőt :D
Olivér épp annyira várta már ismét az óvodát, mint amennyire örült a nyár elején, hogy egy jó darabig nem kell mennie. Hiányoztak neki már a kis barátok. Igaz, hogy csoportbontás is volt és csak a fele csoportot ismeri, de ez egyelőre nem gond. Ugyanis mikor lenne a legjobb egy óvoda felújításba kezdeni, mint szeptember... Így most két csoport van a tornateremben összezárva, ahol a régi cimborák is ott vannak. Az óvónéniket is "megfelezték", mert az egyik tavalyi óvónő ment velük tovább egy csoporttal feljebb, egy pedig maradt a kisebbeknél. Zökkenőmentes volt a reggeli bevonulása:)
Barnit sem hatotta meg különösebben a dolog, talán ő is unta már a banánt, így tétlenül. Igaz, egy fél év múlva már más lesz a helyzet :) Kíváncsian várja, hogy milyen lesz történelmet tanulni, mert azt viszont szereti. Csak el ne rontsák a kedvét! Természetesen ma igazolással ment iskolába, hogy mi nem kívánjuk igénybe venni a napközit, haza is engedik gond nélkül. Délután nekem azért nagy segítség itthon a fiatalember!
Miksám egész jól vette az akadályt, egyelőre élvezi, hogy kettesben vagyunk. Amíg jó az idő, csavargunk is, szomszédolunk is, nem unatkozunk. Róla érik egy külön bejegyzés, csak rá kell vennem magam a rendszeres írásra.
Írok majd még a nyaralásról is egy szösszenetet vagyis kettőt :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)