Megkezdődtek a reggeli telefonos ébresztések. Ki-ki a maga intézményében újra felvette a kesztyűt!
Olivér épp annyira várta már ismét az óvodát, mint amennyire örült a nyár elején, hogy egy jó darabig nem kell mennie. Hiányoztak neki már a kis barátok. Igaz, hogy csoportbontás is volt és csak a fele csoportot ismeri, de ez egyelőre nem gond. Ugyanis mikor lenne a legjobb egy óvoda felújításba kezdeni, mint szeptember... Így most két csoport van a tornateremben összezárva, ahol a régi cimborák is ott vannak. Az óvónéniket is "megfelezték", mert az egyik tavalyi óvónő ment velük tovább egy csoporttal feljebb, egy pedig maradt a kisebbeknél. Zökkenőmentes volt a reggeli bevonulása:)
Barnit sem hatotta meg különösebben a dolog, talán ő is unta már a banánt, így tétlenül. Igaz, egy fél év múlva már más lesz a helyzet :) Kíváncsian várja, hogy milyen lesz történelmet tanulni, mert azt viszont szereti. Csak el ne rontsák a kedvét! Természetesen ma igazolással ment iskolába, hogy mi nem kívánjuk igénybe venni a napközit, haza is engedik gond nélkül. Délután nekem azért nagy segítség itthon a fiatalember!
Miksám egész jól vette az akadályt, egyelőre élvezi, hogy kettesben vagyunk. Amíg jó az idő, csavargunk is, szomszédolunk is, nem unatkozunk. Róla érik egy külön bejegyzés, csak rá kell vennem magam a rendszeres írásra.
Írok majd még a nyaralásról is egy szösszenetet vagyis kettőt :D
jó a gyerekeidnek, én sose szerettem szeptemberben iskolába menni:)))
VálaszTörlés