Nyaralásról képekben

Balaton a riviéra

Gyerekkoromban is nagy kedvencem volt a Balaton. Nem nyaraltam minden évben ott, de minden évben jártunk ott, ha másért nem, mert Szombathely felé Keszthelyen át mentünk. Mindig ettünk hekket és sült krumplit és sokszor hajókáztunk is.

Vízimádó vagyok. Utálok és nem is bírok napozni, gyerekként is utáltam. Igen ritkán barnulok le, azt is csak max. a hátam-vállam esetén. Egyébként mindig úgy nézek ki, mint aki a pincében töltötte a nyarat. Most sincs ez másként!

Idén, két hetet töltöttünk a Balatonnál, Fenyves-alsón. Nagyon-nagyon jó volt! A ház kb. 150 méterre volt a szabad strandtól, ugyanennyire egy klassz kis bolttól, ahol minden nap, helyben sütött ezerféle péksütemény volt kapható és egy finom olasz fagyizótól. 

5 napot egyedül voltam a 3 gyerekkel. Nem túlságosan paráztam előtte sem, hogy hogyan fogom én ezt megoldani. Ott meg az első nap kiderült, hogy felesleges lett volna paráznom, mert kisebb hisztiktől eltekintve, egyáltalán nem volt gond a gyerkőcökkel. Szót fogadtak a strandon is, a vízben is és a nyaralóban is. A legfőbb gond a hangerejükkel volt, na azt néha újra kellett kalibrálni és ilyenkor bevallom, én voltam a leghangosabb...

Az első héten másból sem állt a napunk, mint strandolásból. Bőszen tartott a 40 fokhoz közeli napi hőmérséklet. De mi egyáltalán nem bántuk! :) Reggeli ébredés után ( ekkor még menetrend szerint pontban fél 8-kor megjelent Olivér ), elsétáltam a boltba, bevásároltam a finomságokból, aztán reggeliztünk. A gyerkőcök játszottak az udvaron. Szerencsére szinte egész nap árnyékos volt az udvar, talán egy- két óra volt délben, amikor nem, de akkor meg aludtunk :P Fél 10 felé lementünk a strandra. Hát, délelőtt mindig hidegebbnek tűnt a víz, de azért egy órát a kicsit is pancsoltak velem, Barni meg mindig talált magának játszótársakat, akikkel úszóhártyát növesztettek magunknak. A két kicsivel semmi gond nem volt, azon kívül, hogy Miksán hiába volt karúszó, nem lehetett elengedni, mert mindig előrebukott és vizet nyelt. Viszont nagyon jól érezte magát a vízben, semmi hiszti nem volt. Ha már fázott vagy unta, akkor szólt, hogy menjünk ki. Olivér karúszóval vitézkedett, nagyon élvezte a vizet ő is. Sokat segített neki, hogy jár úszni tanulni. Sokkal bátrabb  és felszabadultabb volt, mint tavaly ilyenkor. Mindig ott volt körülöttem, soha nem ment messzebbre vagy ha mégis, első szóra visszajött mellém. Nekem ennyi volt a Balaton idén, hogy Miksát úsztattam :) De így is jó volt!

Legkésőbb fél 12 kettőkor visszamentünk a házba. Ha mi korán kijöttünk a vízből, akkor a kicsikkel még a játszótéren játszottunk, ami szerencsére itt is csak délben nem volt árnyékos. Délben ebéd, hála az előre lefőzött és lefagyasztott kajáknak. Aztán durmolás. De jó is a déli pihenő :) Ébredés után, még túl meleg volt a partra menni, így akkor még az udvaron játszottunk. 5 óra felé mentünk ismét a strandra. Az a jó, hogy bármikor is mentünk, mindig volt árnyékban hely, én utálok a napon aszalódni. Indulás előtt rituálé, hogy bekentem őket naptejjel. Miksa nagyon édes volt, amint meglátta kezemben a flakont, odaállt elém háttal, hogy kenjem be :) Hét óra felé mentünk fel a strandról. Hazaérve, fürdés (mindenünk tiszta homok volt:), vacsora, séta fagyizni. Általában 9-fél 10 takarodó, de még sokszor 10 után is viháncoltak a nagyobbak, miközben ezen Miksa igen jókat tudott aludni.

Abban a két hétben, nem volt hajnali kelés, egyik részéről sem. Többször előfordult az is, hogy csak 9-kor keltek. Na, mióta itthon vagyunk, ezt el is lehetett felejteni!

Az ötödik nap estéjén a Zuram is csatlakozott hozzánk, majd 4 nap múlva egy baráti házaspár is a két gyerekükkel.

Innentől kicsit rosszabb időnk lett, mindjárt szombaton egy "csodás" igazi balatoni vihar, széllel esővel és lehűléssel. Eljött az idő a kirándulásokra. Vasárnap vártuk a másik családot és este elmentünk Fonyódra. Itt a srácok gokartoztak a parton, sétáltunk, játszótereztünk és megvacsoráztunk. 

Hétfőn elmentünk barátostul Keszthelyre, ismét megnéztük a vasútmodell és a vadászati kiállítást. Tavaly is élvezte Barni és Olivér, de idén még jobban, érdeklődőbbek lettek egy év alatt. Miksa tavaly ezt végigaludta, de most (mivel nagy kedvencei a csühögők) nagyon tetszett neki! A négy nagy fiú ült a kerti vasúton is, amit nagyon élveztek, csak azt sajnálták, hogy nem túl hosszú a pálya és csak egy kört mentek velük. Elköltöttünk egy pizzás ebédet a kastély parkjában és visszamentünk Fenyvesre. 

Kedden délelőtt bográcsoztunk közösen, délután pedig (akkor még nem tudtuk, de utoljára) belemerészkedtünk a Balatonba. Nem volt hideg a víz még, de jó nagy hullámok voltak, mert a szél már igen csak fújt. Nem is voltam bent sokáig a kicsikkel, mert féltek. És azt hiszem, hogy ekkor Miksa és én meg is fáztunk. Este szél, éjjel eső.

Szerdán szakadt az eső. 

Csütörtökön délben megint bográcsoztunk a másik családdal. Délután mi elmentünk szafarira és vacsizni. A szafari nagyon jó volt, ha valaki arrafelé jár, ne hagyja ki. Maga a major is nagy élmény. Lehet kisvasutazni is. A gyerekeknek van trambulin, játszótér, box kesztyűk és zsákok hozzá. Amikor nyitva vannak, színes programokat kínálnak. Pl. ott jártunkkor épp bográcsban készítettek vaddisznó pörköltett és nem is volt horror áron. De sütnek kemencében és grilleznek is. Csak javasolni tudom :) Fotósoknak is nagy élmény, ha kimennek a berekbe fotózni! Este már folyt Miksa orra és néha köhögött. Csak reméltem, hogy kihúzzuk szombatig. ACC-t azonnal kapott. (szombat este már itthon, olyan kruppos félén köhögött éjjel, de aztán ez ennyiben is maradt, azt hiszem a jó ütemben elkezdett ACC megtette hatását) 

Pénteken már a Zuram sem érezte fényesen magát. Először úgy volt, hogy én a két nagyobbal és az ismerősékkel elmegyek Marcaliba, a strandra ( Balaton már hideg volt, én nem bírom a 20 fokos vizet:D). Aztán végül Miksát is elvittem, mert (hogy is mondjam finoman) a Zuram ráutaló magatartással tudatta, inkább egyedül vergődne, mint egy majdnem két évessel. Nem bántuk meg, hogy elmentünk, mindenki jól érezte magát. Miksa ugyan fázott a kinti medencékbe, de a jakuzziba szívesen ücsörgött velem. Elterült a karjaimban és lebegett a vízen a kellemes melegben. Aztán annyira nekibátorodott, hogy kimászott a szélére és eleinte ülésből, egy "hooooooopáááá" kíséretében a kezembe csúszott, aztán már fel is állt a szélén és onnan vetődött a kezembe. Nem is nagyon akarta abbahagyni :) Jó a strand Marcaliban, bár a büfé rész igen gyér. Nincs nagy választék és hát, nem is életünk legjobb pizzáját ettük. A lángosuk viszont jó volt. Délután a szokásos pihenés, ami a késői hazaérkezés miatt kitolódott. Este elindultunk, hogy majd valahol vacsorázunk. Egy csárdára esett a választásunk, ami borzalmas volt! Én ilyen vacakot nem mostanában ettem. Ráadásul én a konyhafőnök egyik ajánlatát kértem. A villa elgörbült, miközben a húst próbáltam felvágni. A fogaim majd kiestek, olyan rágós volt a hús. Majdnem éhesen jöttem el :( Na és itt történt az egyik legviccesebb és legfájdalmasabb dolog velem a nyaralás alatt. de erről máskor.  Este még egy utolsó éjszakai beszélgetés a másik családdal és másnap irány haza..

Szombaton összecihelődtünk, majd a Zuram elindult Pestre, az autópályán. Én a gyerekekkel a 7-es úton indultam hazafelé. Elég nagy volt a forgalom ahhoz képest, hogy előtte 2 hétvégén semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Siófokon megálltam velük egy csárdában ebédelni. Jó választásnak bizonyult, klassz kis játszószobájuk van, ahol elvoltak a gyerekek, amíg készült az étel. Udvarias és gyors pincérek, akik nem mentek a falnak a gyerekektől :) Amikor hozták az ebédet, szólt a pincér, hogy odafele beszólt a fiúknak, hogy jöhetnek ebédelni! Nagyon meg vagyok velük elégedve. Ebéd után útnak indultunk, akkor telefonált a Zuram, ő már otthon volt :D Végül délután fél 5-kor hazaérkezésünkkel véget ért a nyaralás.

De jó is volt!!!!

Két és fél hét "otthon"

Július közepén a 3 lurkóval "haza" utaztam Pécsre. Már mindenki nagyon várta a csemetéket. Sajnos, a nyaralás végül nem úgy jött össze, ahogy terveztük/ték. 

Eredetileg úgy lett volna, hogy pár napot négyen a barátnőméknél leszünk, aztán Barni és Olivér együtt mennek apuékhoz, Miksa marad velem, de egy-egy napra majd csatlakozik a nagyokhoz és éjszakára is a papáéknál marad. Aztán a második héten, Barni ment volna a keresztanyukájához, ide Olivér csatlakozott volna két napra, de ez az ő részéről teljesen bizonytalan volt. Egyik nap ment volna Barnival, másik nap nem. Olivér alapban a második héten anyósoméknál lett volna, ahova Miksa szintén néha becsatlakozott volna. Volt egy tali megbeszélve ötösben a régi osztálytársakkal is.

Aztán jött a szokásos képlet, én tervezek, az élet meg átírja azt. Leérkezésünk előtt apukám hívott, hogy a párja eltörte a bokáját, műteni is kellett, 4 hét fekvőgipsz. Hát, nem ez volt sem az ő, sem az én álmom! Annyira várták már a gyerkőcöket, hiszen csak fél napokra szoktak találkozni és nyáron van lehetőség több időt együtt tölteni. Itt kezdődött az a bizonyos újratervezés. Mert apukám a nyugdíj mellett bizony dolgozik, így nyáron 4 naponta 24 órát egyszerre. Erzsi mama pedig a fekvőgipsz miatt még magát sem tudta ellátni, nem ám a kisebbeket. Barni töltött apuéknál 4 napot, lévén ő azért ellátja magát, Oli csak kettőt. Nem így volt ez sem tervezve, csak apukám elég fáradt volt a munka és a Erzsi mama ellátása mellett és elég idegbetegen viselkedett. Ami, bár megértem őt, azért rosszul esett az adott pillanatban, amikor csak azt hallom egész délután, hogy szekálja a gyerekeket és mindenen kiakad. Akkor döntöttem úgy, hogy most ez nem az a helyzet, hogy a gyerekeim a papa és mama társaságát élvezzék. Az egy ott töltött hét helyett, így lett pár napos a vakáció apáméknál. 

Szerencsére Barni keresztanyja mentőövet dobott. Illetve az ő idős szülei is. Mert már tavaly is nyaggattak, hogy Olivér is maradjon ott náluk pár napra. Hát, most megkapták :) Először persze Olivér nem is akart a dologról hallani, majd amikor mentem értük apuékhoz, már izgatottan mondta, hogy akkor pár napot ő is maradna a Zsókáéknál. Aznap mi is ott vendégeskedtünk Miksával és Olivérrel nem volt semmi gond az ott töltött 3 napon.

Közben mi Miksával a barátnőméknél, az ő keresztanyjánál vendégeskedtünk. Az első hét péntekjén, anyósom elvállata Miksát. Nagy reménnyel, elindultunk esti fürdőzésre, Harkányba. Elkövettem azt a hibát, hogy neten nem néztem utána, hagyatkoztunk a barátnőmékre, akik tavaly többször is voltak így fürdeni. Leautóztunk, aztán a bejáratnál szembesültünk vele, hogy megszűnt a pénteki éjjeli fürdőzés és csak szombaton van. Na, puff neki... Viszont beültünk vacsorázni és utána ettünk egy nagyon finom fagylaltot :)

Második héten Barni maradt a keresztanyjánál, Olivért átfuvaroztam anyósékhoz. El is volt egy darabig, csak ő az a fajta, hogy le kell tenni egy helyre és nem szabad addig oda menni, amíg el nem hozza őt az ember. Mert mi is mentünk néha a Miksával, ott ebédeltünk illetve ha intéztem valamit, akkor Miksáért még vissza kellett mennem. Na, ilyenkor Olivér is el akart jönni. Szóval, pár nap után elhoztam anyóséktól, velem is volt, apáméknál is jártunk, aztán visszakéredzkedett a Barniékhoz.

Mást sem csináltam két hétig, csak szerveztem, hogy mikor ki és hol, hova kit viszek... (és apósomék még véletlenül sem ajánlották, hogy majd ők hozzák viszik Olivért) Pihenni nem sok idő volt. 2 napom volt, teljesen gyerek mentesen. De ez is több a semminél :)

Persze, hogy ne legyen egyszerű, a baráti társaság sem ért rá egyszerre. Egy hétköznap késő délutáni-esti program lett 3 csajszival, ahova Miksát is vittem, mert nem volt kire hagyni. Miksa nagyon jól bírta, eltéblábolt körülöttünk, kapott építőkockákat, felfedezte a házat. Jól esett az az igazi csajos duma est! Haza 10 órakor értünk, Miksa szépen bealudt a kocsiban, miután megitta a barátnőméknél gondosan elkészített kakaóját :) Meg sem érezte, hogy a kocsiból a kiságyba pakoltam, durmolt reggelig. És akkor volt még egy tali, az egy ebéd volt, másik két csajszival. Teljesen feltöltődtem!

Az utolsó napokat apuéknál főzéssel töltöttem, fagyasztóba tettük a kajákat, mert Pécsről nem jöttünk vissza Pestre, hanem elindultunk a Balatonra. Volt még jó kis rohangálás utolsó éjjel, mert leesett, hogy csak 5 törölközőt hoztam a strandra, de nekünk a Balatonon 2 hétig az esti fürdésnél is kell valamibe törölközni :D Mondjuk később lent az is kiderült, hogy nem hoztam fésűt, körömcsipeszt, hajbalzsamot, hajszárítót. Szerencsére, mivel a Zuram csak pár nappal később csatlakozott hozzánk, mindezeket utánunk szállította :))

Szerencsére Erzsi mama már járógipszet kapott illetve nemsokára meg is szabadul a gipsztől!

Unalmasnak nem mondható a nyaralás, de azért, jó lett volna ha nyugisabb az egész!

És ott hagytam abba, hogy

majd mesélek arról, hogy milyen volt a Kansas-i vagányokkal való találkozás.

De, nézzünk vissza pár évvel előbbre. Felbuzdulva a blogok kitárulkozó világán, (egy ismerős blogján keresztül kezdtem olvasgatni az írásokat), én is elkezdtem blogot írni. Az ismerős azóta már nem írja, mint ahogy a legtöbben akiket akkor kezdtem olvasni. Nem úgy, Nuca-t, aki szerencsére azóta is tudósít külhonba szakadt és azóta kibővült családjának napjairól.

Véletlen-e, hogy ha nem élnének kint, akkor tőlem 10-15 kilométerre laknának? Nem tudom. Viszont, így piszokságnak érzem, hogy most több ezer kilométerre élnek és évente egy alkalommal tudunk csak találkozni.

Amikor először találkoztunk, Olivér egy éves volt, Zselyki kettő. Mi meg bénán, a másikat feltérképezve ültünk először az ősfás játszótéren, majd fagyizni mentünk. És csak beszéltünk, beszéltünk. Minden alkalommal úgy folytatjuk, mintha csak tegnap váltunk volna el. Persze, sokat segít nekünk a másik blogja, mégis olyan érzés volt bennem minden találkozáskor, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Idén is nagyon vártuk őket. Kíváncsi voltam arra a kisemberre, Zalánra, aki tavaly meghiúsította a család hazalátogatását :) Most már egy éves nagyfiúként vett részt a találkozónkon. Zselyki az évek alatt 5 éves nagy lány lett, aki ugye most kezdte kint az iskolát. Nuca pedig, semmit nem változott, azon kívül, hogy lassan olyan lesz, mint egy nádszál, mert Zalán megdolgoztatja :) Most is, ugyanolyan jó volt beszélgetni, sétálni és egy kis időt együtt tölteni. Megölelni a virtuális barátokat, élőben is!

Remélem, hogy ez a sorozat nem szakad meg és jövőre is találkozunk a Kansas-i "szomszédokkal" :)

Megvagyunk :)

Volt nekem a gyerkőcökkel 2, 5 hét "otthon" Pécsen és környékén. Aztán volt két hét Balaton, amiből pár napot egyedül vittem a gyerekekkel, de nem is volt vészes, aztán persze csatlakozott a Zuram is.

És majd mesélek.... :)