Balaton a riviéra

Gyerekkoromban is nagy kedvencem volt a Balaton. Nem nyaraltam minden évben ott, de minden évben jártunk ott, ha másért nem, mert Szombathely felé Keszthelyen át mentünk. Mindig ettünk hekket és sült krumplit és sokszor hajókáztunk is.

Vízimádó vagyok. Utálok és nem is bírok napozni, gyerekként is utáltam. Igen ritkán barnulok le, azt is csak max. a hátam-vállam esetén. Egyébként mindig úgy nézek ki, mint aki a pincében töltötte a nyarat. Most sincs ez másként!

Idén, két hetet töltöttünk a Balatonnál, Fenyves-alsón. Nagyon-nagyon jó volt! A ház kb. 150 méterre volt a szabad strandtól, ugyanennyire egy klassz kis bolttól, ahol minden nap, helyben sütött ezerféle péksütemény volt kapható és egy finom olasz fagyizótól. 

5 napot egyedül voltam a 3 gyerekkel. Nem túlságosan paráztam előtte sem, hogy hogyan fogom én ezt megoldani. Ott meg az első nap kiderült, hogy felesleges lett volna paráznom, mert kisebb hisztiktől eltekintve, egyáltalán nem volt gond a gyerkőcökkel. Szót fogadtak a strandon is, a vízben is és a nyaralóban is. A legfőbb gond a hangerejükkel volt, na azt néha újra kellett kalibrálni és ilyenkor bevallom, én voltam a leghangosabb...

Az első héten másból sem állt a napunk, mint strandolásból. Bőszen tartott a 40 fokhoz közeli napi hőmérséklet. De mi egyáltalán nem bántuk! :) Reggeli ébredés után ( ekkor még menetrend szerint pontban fél 8-kor megjelent Olivér ), elsétáltam a boltba, bevásároltam a finomságokból, aztán reggeliztünk. A gyerkőcök játszottak az udvaron. Szerencsére szinte egész nap árnyékos volt az udvar, talán egy- két óra volt délben, amikor nem, de akkor meg aludtunk :P Fél 10 felé lementünk a strandra. Hát, délelőtt mindig hidegebbnek tűnt a víz, de azért egy órát a kicsit is pancsoltak velem, Barni meg mindig talált magának játszótársakat, akikkel úszóhártyát növesztettek magunknak. A két kicsivel semmi gond nem volt, azon kívül, hogy Miksán hiába volt karúszó, nem lehetett elengedni, mert mindig előrebukott és vizet nyelt. Viszont nagyon jól érezte magát a vízben, semmi hiszti nem volt. Ha már fázott vagy unta, akkor szólt, hogy menjünk ki. Olivér karúszóval vitézkedett, nagyon élvezte a vizet ő is. Sokat segített neki, hogy jár úszni tanulni. Sokkal bátrabb  és felszabadultabb volt, mint tavaly ilyenkor. Mindig ott volt körülöttem, soha nem ment messzebbre vagy ha mégis, első szóra visszajött mellém. Nekem ennyi volt a Balaton idén, hogy Miksát úsztattam :) De így is jó volt!

Legkésőbb fél 12 kettőkor visszamentünk a házba. Ha mi korán kijöttünk a vízből, akkor a kicsikkel még a játszótéren játszottunk, ami szerencsére itt is csak délben nem volt árnyékos. Délben ebéd, hála az előre lefőzött és lefagyasztott kajáknak. Aztán durmolás. De jó is a déli pihenő :) Ébredés után, még túl meleg volt a partra menni, így akkor még az udvaron játszottunk. 5 óra felé mentünk ismét a strandra. Az a jó, hogy bármikor is mentünk, mindig volt árnyékban hely, én utálok a napon aszalódni. Indulás előtt rituálé, hogy bekentem őket naptejjel. Miksa nagyon édes volt, amint meglátta kezemben a flakont, odaállt elém háttal, hogy kenjem be :) Hét óra felé mentünk fel a strandról. Hazaérve, fürdés (mindenünk tiszta homok volt:), vacsora, séta fagyizni. Általában 9-fél 10 takarodó, de még sokszor 10 után is viháncoltak a nagyobbak, miközben ezen Miksa igen jókat tudott aludni.

Abban a két hétben, nem volt hajnali kelés, egyik részéről sem. Többször előfordult az is, hogy csak 9-kor keltek. Na, mióta itthon vagyunk, ezt el is lehetett felejteni!

Az ötödik nap estéjén a Zuram is csatlakozott hozzánk, majd 4 nap múlva egy baráti házaspár is a két gyerekükkel.

Innentől kicsit rosszabb időnk lett, mindjárt szombaton egy "csodás" igazi balatoni vihar, széllel esővel és lehűléssel. Eljött az idő a kirándulásokra. Vasárnap vártuk a másik családot és este elmentünk Fonyódra. Itt a srácok gokartoztak a parton, sétáltunk, játszótereztünk és megvacsoráztunk. 

Hétfőn elmentünk barátostul Keszthelyre, ismét megnéztük a vasútmodell és a vadászati kiállítást. Tavaly is élvezte Barni és Olivér, de idén még jobban, érdeklődőbbek lettek egy év alatt. Miksa tavaly ezt végigaludta, de most (mivel nagy kedvencei a csühögők) nagyon tetszett neki! A négy nagy fiú ült a kerti vasúton is, amit nagyon élveztek, csak azt sajnálták, hogy nem túl hosszú a pálya és csak egy kört mentek velük. Elköltöttünk egy pizzás ebédet a kastély parkjában és visszamentünk Fenyvesre. 

Kedden délelőtt bográcsoztunk közösen, délután pedig (akkor még nem tudtuk, de utoljára) belemerészkedtünk a Balatonba. Nem volt hideg a víz még, de jó nagy hullámok voltak, mert a szél már igen csak fújt. Nem is voltam bent sokáig a kicsikkel, mert féltek. És azt hiszem, hogy ekkor Miksa és én meg is fáztunk. Este szél, éjjel eső.

Szerdán szakadt az eső. 

Csütörtökön délben megint bográcsoztunk a másik családdal. Délután mi elmentünk szafarira és vacsizni. A szafari nagyon jó volt, ha valaki arrafelé jár, ne hagyja ki. Maga a major is nagy élmény. Lehet kisvasutazni is. A gyerekeknek van trambulin, játszótér, box kesztyűk és zsákok hozzá. Amikor nyitva vannak, színes programokat kínálnak. Pl. ott jártunkkor épp bográcsban készítettek vaddisznó pörköltett és nem is volt horror áron. De sütnek kemencében és grilleznek is. Csak javasolni tudom :) Fotósoknak is nagy élmény, ha kimennek a berekbe fotózni! Este már folyt Miksa orra és néha köhögött. Csak reméltem, hogy kihúzzuk szombatig. ACC-t azonnal kapott. (szombat este már itthon, olyan kruppos félén köhögött éjjel, de aztán ez ennyiben is maradt, azt hiszem a jó ütemben elkezdett ACC megtette hatását) 

Pénteken már a Zuram sem érezte fényesen magát. Először úgy volt, hogy én a két nagyobbal és az ismerősékkel elmegyek Marcaliba, a strandra ( Balaton már hideg volt, én nem bírom a 20 fokos vizet:D). Aztán végül Miksát is elvittem, mert (hogy is mondjam finoman) a Zuram ráutaló magatartással tudatta, inkább egyedül vergődne, mint egy majdnem két évessel. Nem bántuk meg, hogy elmentünk, mindenki jól érezte magát. Miksa ugyan fázott a kinti medencékbe, de a jakuzziba szívesen ücsörgött velem. Elterült a karjaimban és lebegett a vízen a kellemes melegben. Aztán annyira nekibátorodott, hogy kimászott a szélére és eleinte ülésből, egy "hooooooopáááá" kíséretében a kezembe csúszott, aztán már fel is állt a szélén és onnan vetődött a kezembe. Nem is nagyon akarta abbahagyni :) Jó a strand Marcaliban, bár a büfé rész igen gyér. Nincs nagy választék és hát, nem is életünk legjobb pizzáját ettük. A lángosuk viszont jó volt. Délután a szokásos pihenés, ami a késői hazaérkezés miatt kitolódott. Este elindultunk, hogy majd valahol vacsorázunk. Egy csárdára esett a választásunk, ami borzalmas volt! Én ilyen vacakot nem mostanában ettem. Ráadásul én a konyhafőnök egyik ajánlatát kértem. A villa elgörbült, miközben a húst próbáltam felvágni. A fogaim majd kiestek, olyan rágós volt a hús. Majdnem éhesen jöttem el :( Na és itt történt az egyik legviccesebb és legfájdalmasabb dolog velem a nyaralás alatt. de erről máskor.  Este még egy utolsó éjszakai beszélgetés a másik családdal és másnap irány haza..

Szombaton összecihelődtünk, majd a Zuram elindult Pestre, az autópályán. Én a gyerekekkel a 7-es úton indultam hazafelé. Elég nagy volt a forgalom ahhoz képest, hogy előtte 2 hétvégén semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Siófokon megálltam velük egy csárdában ebédelni. Jó választásnak bizonyult, klassz kis játszószobájuk van, ahol elvoltak a gyerekek, amíg készült az étel. Udvarias és gyors pincérek, akik nem mentek a falnak a gyerekektől :) Amikor hozták az ebédet, szólt a pincér, hogy odafele beszólt a fiúknak, hogy jöhetnek ebédelni! Nagyon meg vagyok velük elégedve. Ebéd után útnak indultunk, akkor telefonált a Zuram, ő már otthon volt :D Végül délután fél 5-kor hazaérkezésünkkel véget ért a nyaralás.

De jó is volt!!!!