Véghajrá

Benne vagyunk az utolsó hetekben, így a nyári szünet előtt. Most komolyan, hova lett az elmúlt majd 5 hónap???

Két héttel ezelőttig úgy volt, a héten megy utoljára óvodába Olivér, mert megkezdődnek a felújítási és bővítési munkálatok. Csak összevont csoportok lettek volna, az sem túl nagy létszámmal. Bár Olivér imád óvodába járni, mégis maradt volna itthon, mert azt a kevés helyet, ami a munkálatok miatt lett volna, azoknak tartották fent, akik tényleg nem tudják megoldani a csemeték elhelyezését. Végül, sztornózták a korai munkálatokat és így visszaállt a rend, június 15-ig van óvoda, amíg a suli tart. A lelkemnek így maradt pár hét nyugalmasabb időszak :) 

Olivér mindig is egy kis mimóza volt, Barnihoz képest és néha még Miksán is túltesz. Mostanában, ha valami nem úgy van, ahogy kitalálta (pl. nem cukorka evéssel indíthatja a napot, hanem reggelivel, akkor először csak hangosabban tiltakozik, aztán zokogva üvölti, hogy nem eszik reggelit, neki cukor kell) akkor jön az őrjöngés, majd amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen is hagyja abba. Persze idegtépő tud lenni, amikor folyamatosan ordít valamiért, főleg ha a Barnival játszanak. De majd túléljük ezt is:) Amúgy nincs vele gond, nagyon segítőkész, ha kérek tőle valamit. Imádja ha mesélek, nagy kedvenc nálunk a sokak által gyűlölt APG és a Bogyó és Babóca. Nem mondok vele újat, hogy ő is nagyon szeret kint lenni, így óvoda után a kertben folytatódik a nap. Az irigységből még nem gyógyult ki, mindig minden az övé, aztán kegyet gyakorol vele, ha más is játszhat bármivel is. Rengeteg mondókát és éneket tud, néha csak úgy elkezdi mondogatni, de kérésre ő sem produkálja magát, milyen meglepő:)

Barni nagyfiú, folyamatosan dünnyög, visszabeszél, valahogy nem fűlik a foga már a koncentráláshoz. Ha jó idő van, be sem lehet őket rángatni, nem képzelem, hogy tanulásra pazarolja az idejét... Már utálom az egészet, hogy naponta kell csatát vívni és keménykedni vele, hogy azért még ne engedje ki a zablát teljesen. 

Szombaton elvitték a váci kajak-kenu egyesület tagja Szegedre a Kajak - Kenu Világkupára. Egy különleges utazás volt ez. Felajánlották iskoláknak, hogy iskolánként egy tanárt és két diákot teljesen ingyen odavisznek és ellátást is kapnak, hogy a versenybe és azt körülölelő életbe bepillanthassanak és ezzel is népszerűsítsék ezt a sportágat.

Találkoztak és együtt is ebédeltek Kammerer Zoltánnal, találkoztak a K4 kiváló négyesével és szurkolhattak a versenyzőknek. Kipróbálhatták, milyen is a száraz edzés :) Nagyon jó élményekkel jót haza, vidáma, lesülve és jól elfáradva.

Míg a nagyok napközben erre-arra vannak, itthon Miksával tartjuk a frontot. Tevékeny egy kölök, ő sem marad el a többiektől abban, hogyan kell pillanatok alatt felforgatni a lakást. Délelőtt örülhetek, ha megfőzni enged, aztán megyünk csak ki a kertbe. Néha jó is, ha pl. olyan vacak idő van, mint ma. Hideg szél fúj, lóg az eső lába. Miksám ezt az időz nem bírja, álomkóros lesz tőle. Ha jó idő van, akkor viszont kint játszunk, szigorúan. Kint nem sok mindent lehet mellette csinálni, maximum füvet nyírni vagy virágokat ültetni, ha ez nincs, akkor csak pihegek vagy homokozunk, de nagy kedvenc az "abbázás" is. Érdekes, hogy a kinti virágokat békén hagyja, míg bent az egyik szép mini orchideámról folyamatosan letépkedi az új bimbókat... Imádja a kutyákat, egyáltalán nem fél tőlük, visongva hagyja magát nyalogatni, sokszor odaáll a kennelhez és figyeli őket. Még mindig apa imádat van, ha itthon tartózkodik, szinte úgy kell a Zuramnak elszöknie előle, hogy valamit tudjon is itthon csinálni. Ha feltűnően lép le, van ám sírás, hiszti és persze egy darabig semmi sem jó. Szerencsére ő is olyan, hogy ha ismerősnél hagyom, mert dolgom van, semmi gond nincs vele.

Végre a hétvégéken a Zuram nem dolgozik, így tudjuk együtt élvezni az együttlétet. Nem utolsó sorban a kertet is tudjuk rendbe tenni. Hétvégén lomtalanítás, az is egy "jó" móka lesz. Csinosítanánk ezt-azt, számolgattunk, hát, siralmas....

Ha valakinek ötöse van a lottón, szóljon :))))))))