Fotósblog indulna...
2013. február 27., szerda
2013. február 26., kedd
Tavaszi fáradtság (lustaság)
Olyan szinten fáradt (lusta) vagyok, hogy az valami hihetetlen. Kinézek az ablakon, ez a szürkés-barna táj, teljesen lehangoló, a szmötyis idővel egyetemben. Nincs kedvem semmihez:(
Most és azonnal azt akarom, hogy a fák rügyezzenek, a fű zöldelljen, a madarak csiviteljenek és megteljen élettel a vidék! Uff :)
Most és azonnal azt akarom, hogy a fák rügyezzenek, a fű zöldelljen, a madarak csiviteljenek és megteljen élettel a vidék! Uff :)
Erről ennyit...
Megint beköszöntött az a korszak, amikor az illemhelyen sem lehetek 5 percet egyedül. Nem mondom, hogy annyira vártam, de hát...
Pár hete írtam, hogy Miksa kimászott a kiságyból, akkor még egy doboz segítségével. Na, ma már kérem, ez sem kell hozzá. Betettem a kiságyba, hogy azt a bizonyos 5 percet nyugodtan töltsem. Még kekszet is kapott. Már jöttem kifele a helyről, amikor hallom, hogy szól, "aja" "aja". De olyan fura volt, hogy közelről és hangosan hallottam, pedig a szoba odébb van. Kiérek a konyhába, amikor is hallom a kis szandáljának a csattogását. Ekkor már tuti volt, hogy megint kimászott.
Megkértem, mutassa meg, hogy jön ki. Kitámaszt a lábaival az ágy rácsai között és felhúzza magát a tetejére. Ráhasal a keretre és kifelé fordítja a lábait, majd szépen lassan leereszti magát. A frász kerülgetett közben, pedig már van két ilyen szabadulóművészem, egy kicsit nagyobb kiadásban. Barni zsákostól is képes volt kimászni, Olivér csak ugyanígy, mint Miksa. Ezután nem teszem bele, jön utánam és kész, nincs mit tenni.
Vége megint egy korszaknak és nincs még 16 hónapos...
Pár hete írtam, hogy Miksa kimászott a kiságyból, akkor még egy doboz segítségével. Na, ma már kérem, ez sem kell hozzá. Betettem a kiságyba, hogy azt a bizonyos 5 percet nyugodtan töltsem. Még kekszet is kapott. Már jöttem kifele a helyről, amikor hallom, hogy szól, "aja" "aja". De olyan fura volt, hogy közelről és hangosan hallottam, pedig a szoba odébb van. Kiérek a konyhába, amikor is hallom a kis szandáljának a csattogását. Ekkor már tuti volt, hogy megint kimászott.
Megkértem, mutassa meg, hogy jön ki. Kitámaszt a lábaival az ágy rácsai között és felhúzza magát a tetejére. Ráhasal a keretre és kifelé fordítja a lábait, majd szépen lassan leereszti magát. A frász kerülgetett közben, pedig már van két ilyen szabadulóművészem, egy kicsit nagyobb kiadásban. Barni zsákostól is képes volt kimászni, Olivér csak ugyanígy, mint Miksa. Ezután nem teszem bele, jön utánam és kész, nincs mit tenni.
Vége megint egy korszaknak és nincs még 16 hónapos...
2013. február 22., péntek
2013. február 21., csütörtök
Esti szössz
Miksa már dől jobbra-balra, elég álmos. A Zuram ránéz a legkisebbre, majd így szól: Miksa fiam, szólja anyádnak, hogy borítékoljon be .....
Olivért elküldöm, hogy vegyen ki a szekrényéből egy zoknit magának és húzza fel. Látom, hogy mielőtt indulna, piszkálja a lábkörmét. Kérdem tőle, hogy vágjam le? Bólint, majd elmegy a zokniért. Jön vissza, leül az ágyra, én közben felkelek az ollóért, amikor megszólal: Gyorsan, még meggondolom magam!
Olivért elküldöm, hogy vegyen ki a szekrényéből egy zoknit magának és húzza fel. Látom, hogy mielőtt indulna, piszkálja a lábkörmét. Kérdem tőle, hogy vágjam le? Bólint, majd elmegy a zokniért. Jön vissza, leül az ágyra, én közben felkelek az ollóért, amikor megszólal: Gyorsan, még meggondolom magam!
Fotó tanfolyam
Kedden elkezdődött a fotós tanfolyam, amire jelentkeztem, még novemberben. Már nagyon vártam :) Igaz, hogy most csak tömény elmélet zúdult ránk, de végre huzamosabb ideig emberek között voltam és elkezdhetek azzal foglalkozni, ami érdekel.
Csak röviden pár dolgot, mert igazából készül egy másik blog, ahova ezentúl a fotózással kapcsolatos dolgok bekerülnek.
55 volt a létszám, amikor én utoljára láttam a jelenléti ívet, de még mielőtt eljöttünk volna, volt aki akkor írta alá. Szóval, nem kevesen vagyunk... Gyors fejszámolást végeztem a hallgatók számával és a befizetett összeggel! Hm.. De végül is, nagyban éri meg játszani :) Persze csak az elméleti előadáson vagyunk ennyien, gyakorlat 7-8 fős csoportokban lesz. Ezen kívül lesznek még kiscsoportos konzultációk is, ahol jobban át lehet beszélni a dolgokat.
Jövő hét kedden még egy elmélet és szombaton lesz az első gyakorlati lehetőség.
Megkaptuk az anyagot emailban, így én nem is jegyzeteltem, felesleges. Az első előadó nem az volt, akinek lennie kellett, mert ő éppen Szíriában menekülteket fényképez. Úgyhogy majd később találkozunk vele. Aki most volt, első ránézésre kb. mint a baltás gyilkos, meg is "ijedtünk" tőle. De kiderült, hogy egy jó fej, humoros pali, aki nem a "száraz" anyagot nyomta le a tokunkon, arra itt az írásos anyag, hanem sok apró történetet mesélt. Személy szerint én ezt pont szeretem, mert ha más nem, ezek megmaradnak az emberben :D
Viccet félretéve, tanulni is kell rendesen. És milyen jó, hogy "a fotózásban az a nehéz, hogy sok a szabály és ezen szabályok ellentétei is rendre igazak is lesznek". Hát, szép kilátások :)
Készítem a másik blogot, gyertek oda is!
Csak röviden pár dolgot, mert igazából készül egy másik blog, ahova ezentúl a fotózással kapcsolatos dolgok bekerülnek.
55 volt a létszám, amikor én utoljára láttam a jelenléti ívet, de még mielőtt eljöttünk volna, volt aki akkor írta alá. Szóval, nem kevesen vagyunk... Gyors fejszámolást végeztem a hallgatók számával és a befizetett összeggel! Hm.. De végül is, nagyban éri meg játszani :) Persze csak az elméleti előadáson vagyunk ennyien, gyakorlat 7-8 fős csoportokban lesz. Ezen kívül lesznek még kiscsoportos konzultációk is, ahol jobban át lehet beszélni a dolgokat.
Jövő hét kedden még egy elmélet és szombaton lesz az első gyakorlati lehetőség.
Megkaptuk az anyagot emailban, így én nem is jegyzeteltem, felesleges. Az első előadó nem az volt, akinek lennie kellett, mert ő éppen Szíriában menekülteket fényképez. Úgyhogy majd később találkozunk vele. Aki most volt, első ránézésre kb. mint a baltás gyilkos, meg is "ijedtünk" tőle. De kiderült, hogy egy jó fej, humoros pali, aki nem a "száraz" anyagot nyomta le a tokunkon, arra itt az írásos anyag, hanem sok apró történetet mesélt. Személy szerint én ezt pont szeretem, mert ha más nem, ezek megmaradnak az emberben :D
Viccet félretéve, tanulni is kell rendesen. És milyen jó, hogy "a fotózásban az a nehéz, hogy sok a szabály és ezen szabályok ellentétei is rendre igazak is lesznek". Hát, szép kilátások :)
Készítem a másik blogot, gyertek oda is!
2013. február 19., kedd
Tanfolyam
Kicsit (nagyon) izgulok, mert ma lesz az első oktatás. Ma korán kell menni, mert el kell végezni az utálatos papírmunkát is.
Jáj, jáj! Mire adtam én a fejem :)
Szerintetek én leszek a legöregebb???
Jáj, jáj! Mire adtam én a fejem :)
Szerintetek én leszek a legöregebb???
2013. február 14., csütörtök
Elvileg
Tegnap 61-szer látogatták az oldalt. Mondjuk azt, hogy 30 ember megnézte. Két nap alatt hárman tették le a voksukat a szavazásban. Valamit nem jól csinálhatok, mert eddig, ha kértem ilyet tőletek, igen gyér volt a részvétel benne, míg másoknál nem ritka az 50 feletti eredmény.
Nem kér a szavazás email címet, semmilyen azonosítót, fészbukra sem kell bejelentkezni érte.
Egy kis segítség kellene nekem és kíváncsi is vagyok rá, hogy ezek a helyek közül, ti hova mennétek el.
Légyszi! :)
Nem kér a szavazás email címet, semmilyen azonosítót, fészbukra sem kell bejelentkezni érte.
Egy kis segítség kellene nekem és kíváncsi is vagyok rá, hogy ezek a helyek közül, ti hova mennétek el.
Légyszi! :)
2013. február 13., szerda
15 hónap
Egy kicsivel több, de ennyi telt el azóta, mióta megszületett. Már egyáltalán nem hasonlít arra a babára. Egy (majdnem) örökké mosolygó kisgyerek lett belőle, aki szivacsként issza magába az információkat. Utánozza a tesókat, hajmeresztő dolgokat csinál. Nagyon hasonlít Olivérre, Barnira és mégsem:)
A múlt héten sétálni mentünk, letettem a verandán. Két lépcsőfok van a járdáig, ez az összes lépcső nálunk. Kértem, hogy maradjon mellettem, amíg bezárom az ajtót, ami vacak és két kézzel kell megtennem. Persze nem maradt, nekitámaszkodott a kiskapunak, az kinyílt és vele együtt szépen ledőlt a lépcsőn. Nagy baj szerencsére nem történt, lenyúzta az orrának jobb felét és lett egy két horzsolás. Az orráról ma leesett a seb, csodálatosan néz ki... Ebből is tisztán látszik, hogy ő is a szófogadófajtából van!
Verekszik, kérem! Ha valamit nem kap meg vagy nem megyünk arra, amerre szeretné, először egyet kiállt, majd nyomatékosabban még egyet és ha még mindig nem érte el célját, akkor odacsap. Amikor megszidom, akkor röhög.
Elég régóta mutogat, olyankor mondjuk a nevét a dolgoknak. Az arcunk van most soron, mutatja a szánkat, igaz néha bele is turkál, nyomkodja az orrunk, a szemünk, finoman meghúzza a hajunk, hajlítgatja a fülünk.
Nagyon szeret a nagyokkal hancúrozni, főleg az esti fürdés után van nagy viháncolás. Minden játék érdekli, ami a nagyobbaké. Könyveket is nézegeti, de csak babakönyvet szabad neki adni, mert különben apró fecnikre tépkedi. Ez unaloműzőnek is jó, amikor az etetőszékbe kell ülnie, kap egy újságot és hajrá:)
Toporzékol és ez nagyon tetszik neki, fülig ér a szája közben. Nem mérgében csinálja, csak úgy. Ő is szekrény pakolós, kitartó is, mert addig piszkálja az ajtókat rajta, amíg ki tudja nyitni. Kedvence az én alsóneműs dobozom, azt rendszeresen kiborítja. Olivér anno a bugyikat húzta a fejére, Miksa is próbálkozik ilyesmivel.
Evészete még mindig nem az igazi, vagy csak én vagyok elégedetlen? A húst legtöbbször nem eszi meg, csak megcsócsálja, néha lecsúszik neki. Szereti viszont a főzelékeket, tésztát szafttal, a zöldségeket, sajtot, szalámikat. Most már többször eszik kenyeret is. Ha nem kell már neki a kaja, akkor fénysebességgel szétdobálja, amiért én haragszom nagyon, de nem érdekli, mert megvillantja a mosolyát és befejezettnek tekinti a morgolódást. Szeretne egyedül enni, ha olyan a kaja, akkor hagyom, persze sokszor rásegít kézzel.
Mindenre felmászik és le is mászik. Legújabb gyagyája, hogy a játék konyhabútorra mászik fel, amitől a guta kerülget. Olyan, mint egy tank, mint Olivér. Nem néznek a lábuk elé, csak mennek, aztán ha orra esnek meg vannak sértődve.
Imád labdázni, nagyon ügyesen gurít, dob és el is tudja rúgni. Labda ügyben hasonlít Gombóc Artúrra, kis labda, nagy labda, gumi labda, foci labda.... mindegy:) Az építőkockákat megpróbálja összenyomni, de még nem elég erős hozzá, csak ráhelyezi megfelelően. Szétszedni már nagyon profin tudja. Minden dobozt kiborít, akkor ha is, ha épp előtte szedtem össze a játékokat. Ő nagyon élvezi én nem annyira...
Szerintem mindent megért, de huncut és játssza az értetlent:) Beszél és beszél, csak fordítógép kellene hozzá. Értelmes szavai: aja, apppa, ato (ajtó), ki. Még mindig bólogat az igen helyett. Ha valamit kér, a kezével mutatja, kinyitja és összezárja a tenyerét és halandzsázik hozzá. Ha rámutatunk a kívánt tárgya, bólogatással megerősít.
Ma kapott két oltást, annyira nem tetszett neki, de amint magamhoz öleltem, már nem sírt. Egyelőre nincs láz sem, mondjuk nem nagyon szokta meghatni a szuri. Azért eszembe vésem, ha jövő héten lázas és kiütéses, akkor az egyik szuri miatt csak.
Most is bent randalírozik Barnival. Olivérrel rendszeresen összevesznek, mert Olivér mindent a magáénak vall és senkinek nem ad semmit. Ez a veszekedések oka a Barnival is. Kis irigy. Ha Oli nem ad neki oda valamit, akkor visít.
Még mindig nem alussza át az éjszakát, bár már csak egyszer ébred, általában. Most már rutinos vagyok, amikor éjjel én is ágyba kerülök, viszem neki a tápszert és ha ébred, akkor vagy megtalálja az ágyban egyedül vagy fel is kell kelnem és odaadni neki. De azért szerencsére már tudunk aludni is:)
Apa imádat van továbbra is, ha hazajön azonnal szalad és már kapaszkodik is fel rajta. Ha valamiért leteszi, megsértődik és ordítva követeli, hogy vegye fel. Persze hamar megnyugszik, de ezt a műsort mindig eljátssza.
Nagyon hasonlít Barnira, amikor ő volt ilyen pici. Nem külsőre, hanem ahogy és amiket csinál.
Észre sem veszem és őt is óvodába kell íratnom!
A múlt héten sétálni mentünk, letettem a verandán. Két lépcsőfok van a járdáig, ez az összes lépcső nálunk. Kértem, hogy maradjon mellettem, amíg bezárom az ajtót, ami vacak és két kézzel kell megtennem. Persze nem maradt, nekitámaszkodott a kiskapunak, az kinyílt és vele együtt szépen ledőlt a lépcsőn. Nagy baj szerencsére nem történt, lenyúzta az orrának jobb felét és lett egy két horzsolás. Az orráról ma leesett a seb, csodálatosan néz ki... Ebből is tisztán látszik, hogy ő is a szófogadófajtából van!
Verekszik, kérem! Ha valamit nem kap meg vagy nem megyünk arra, amerre szeretné, először egyet kiállt, majd nyomatékosabban még egyet és ha még mindig nem érte el célját, akkor odacsap. Amikor megszidom, akkor röhög.
Elég régóta mutogat, olyankor mondjuk a nevét a dolgoknak. Az arcunk van most soron, mutatja a szánkat, igaz néha bele is turkál, nyomkodja az orrunk, a szemünk, finoman meghúzza a hajunk, hajlítgatja a fülünk.
Nagyon szeret a nagyokkal hancúrozni, főleg az esti fürdés után van nagy viháncolás. Minden játék érdekli, ami a nagyobbaké. Könyveket is nézegeti, de csak babakönyvet szabad neki adni, mert különben apró fecnikre tépkedi. Ez unaloműzőnek is jó, amikor az etetőszékbe kell ülnie, kap egy újságot és hajrá:)
Toporzékol és ez nagyon tetszik neki, fülig ér a szája közben. Nem mérgében csinálja, csak úgy. Ő is szekrény pakolós, kitartó is, mert addig piszkálja az ajtókat rajta, amíg ki tudja nyitni. Kedvence az én alsóneműs dobozom, azt rendszeresen kiborítja. Olivér anno a bugyikat húzta a fejére, Miksa is próbálkozik ilyesmivel.
Evészete még mindig nem az igazi, vagy csak én vagyok elégedetlen? A húst legtöbbször nem eszi meg, csak megcsócsálja, néha lecsúszik neki. Szereti viszont a főzelékeket, tésztát szafttal, a zöldségeket, sajtot, szalámikat. Most már többször eszik kenyeret is. Ha nem kell már neki a kaja, akkor fénysebességgel szétdobálja, amiért én haragszom nagyon, de nem érdekli, mert megvillantja a mosolyát és befejezettnek tekinti a morgolódást. Szeretne egyedül enni, ha olyan a kaja, akkor hagyom, persze sokszor rásegít kézzel.
Mindenre felmászik és le is mászik. Legújabb gyagyája, hogy a játék konyhabútorra mászik fel, amitől a guta kerülget. Olyan, mint egy tank, mint Olivér. Nem néznek a lábuk elé, csak mennek, aztán ha orra esnek meg vannak sértődve.
Imád labdázni, nagyon ügyesen gurít, dob és el is tudja rúgni. Labda ügyben hasonlít Gombóc Artúrra, kis labda, nagy labda, gumi labda, foci labda.... mindegy:) Az építőkockákat megpróbálja összenyomni, de még nem elég erős hozzá, csak ráhelyezi megfelelően. Szétszedni már nagyon profin tudja. Minden dobozt kiborít, akkor ha is, ha épp előtte szedtem össze a játékokat. Ő nagyon élvezi én nem annyira...
Szerintem mindent megért, de huncut és játssza az értetlent:) Beszél és beszél, csak fordítógép kellene hozzá. Értelmes szavai: aja, apppa, ato (ajtó), ki. Még mindig bólogat az igen helyett. Ha valamit kér, a kezével mutatja, kinyitja és összezárja a tenyerét és halandzsázik hozzá. Ha rámutatunk a kívánt tárgya, bólogatással megerősít.
Ma kapott két oltást, annyira nem tetszett neki, de amint magamhoz öleltem, már nem sírt. Egyelőre nincs láz sem, mondjuk nem nagyon szokta meghatni a szuri. Azért eszembe vésem, ha jövő héten lázas és kiütéses, akkor az egyik szuri miatt csak.
Most is bent randalírozik Barnival. Olivérrel rendszeresen összevesznek, mert Olivér mindent a magáénak vall és senkinek nem ad semmit. Ez a veszekedések oka a Barnival is. Kis irigy. Ha Oli nem ad neki oda valamit, akkor visít.
Még mindig nem alussza át az éjszakát, bár már csak egyszer ébred, általában. Most már rutinos vagyok, amikor éjjel én is ágyba kerülök, viszem neki a tápszert és ha ébred, akkor vagy megtalálja az ágyban egyedül vagy fel is kell kelnem és odaadni neki. De azért szerencsére már tudunk aludni is:)
Apa imádat van továbbra is, ha hazajön azonnal szalad és már kapaszkodik is fel rajta. Ha valamiért leteszi, megsértődik és ordítva követeli, hogy vegye fel. Persze hamar megnyugszik, de ezt a műsort mindig eljátssza.
Nagyon hasonlít Barnira, amikor ő volt ilyen pici. Nem külsőre, hanem ahogy és amiket csinál.
Észre sem veszem és őt is óvodába kell íratnom!
2013. február 12., kedd
Tobzódás
Ezer s egy éve nem jártam külföldön. Idén szeretnék. Na, itt jön a dilemma.
Sok éve kacsingatok Erdély felé. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. Szoktam nézni a Gasztroangyal műsort. Most már többször jártak Csíkmadarason, egy kedves családnál. Rábírtam magam és írtam nekik. Kicsinyke probléma, hogy jellemzően 6-8 fős csoport a legkisebb, akiknek jó kis programmal összeállított lehetőségek vannak. Azt írták, szívesen fogadnak kettőnket is, de a programok csak a csoportoknak vannak:( A környezetemben a legtöbben ha külföldre mennek, tengerpart jöhet szóba és édes semmittevés. Szeretem azt is, de most túráznék, medvét lesnék és megkóstolnám a finom ételeket.
Aztán, van az, hogy elképzelhető, hogy megválunk a szülőhazánktól. Ehhez jó volna, ha felderítenénk a kinti (németországi) életet. Meg az is bennem van, hogy annak idején lett volna lehetőség a sulival NDK-ba menni, de anyám nem engedett, a kíváncsiság megmaradt. Él ott egy nagybátyám és egy unokaöcsém, akikkel réges-rég megszakadt a kapcsolat, most kezdjük újraéleszteni. Talán még nem késő.
De szívesen barangolnék Spanyolországban, vagy Olaszországban is.
Mindegyikre sajnos nincs keret:( Választani kell!
Szavazzatok :)
UPDATE: kettesben mennénk a Zurammal:)
Sok éve kacsingatok Erdély felé. Nagyon szeretnék egyszer eljutni oda. Szoktam nézni a Gasztroangyal műsort. Most már többször jártak Csíkmadarason, egy kedves családnál. Rábírtam magam és írtam nekik. Kicsinyke probléma, hogy jellemzően 6-8 fős csoport a legkisebb, akiknek jó kis programmal összeállított lehetőségek vannak. Azt írták, szívesen fogadnak kettőnket is, de a programok csak a csoportoknak vannak:( A környezetemben a legtöbben ha külföldre mennek, tengerpart jöhet szóba és édes semmittevés. Szeretem azt is, de most túráznék, medvét lesnék és megkóstolnám a finom ételeket.
Aztán, van az, hogy elképzelhető, hogy megválunk a szülőhazánktól. Ehhez jó volna, ha felderítenénk a kinti (németországi) életet. Meg az is bennem van, hogy annak idején lett volna lehetőség a sulival NDK-ba menni, de anyám nem engedett, a kíváncsiság megmaradt. Él ott egy nagybátyám és egy unokaöcsém, akikkel réges-rég megszakadt a kapcsolat, most kezdjük újraéleszteni. Talán még nem késő.
De szívesen barangolnék Spanyolországban, vagy Olaszországban is.
Mindegyikre sajnos nincs keret:( Választani kell!
Szavazzatok :)
UPDATE: kettesben mennénk a Zurammal:)
Hova tűnik a 24 óra???
Én nem tudom, hogy hova lesz az a 24 óra, amiből áll egy nap. De úgy folyik ki a kezemből, mintha 4 lenne.
Azt hittem (hehe, mintha nem lett volna már a Miksa előtt is 2 gyerekem), hogy ha majd csak ketten leszünk napközben itthon, több időm jut a dolgokra. Nem is tudom, hogy felejthettem el, hogy az az egy is le tudja foglalni a napom 80%-át :)
Mi is történik?
Reggel ébresztő a., 6.40-kor b., 6.10-kor (Barni edzésre megy)
Reggeli kakaó készítés és osztás, reggeli készítés.
Szerencsére Barni már önellátó, így vele nincs gond. Ha az apjuk viszi Olivér óvodába, akkor ő is megy velük, ha nem akkor gyalogol.
Készülődés a., Olivért apja viszi, akkor csak őt kell felügyelni vagy segíteni ha elakad az öltözésben b., Én viszem óvodába, akkor Miksát is útra kell készíteni
Legkésőbb negyed 9-re ott kell lenni, mert bezárják a kapukat és még véletlenül sem jön senki, ha be akarsz menni... Az óvodában hamar megy az átöltözés és már búcsút is int nekem Olivér.
Itthon, ha nekem még nem sikerült reggeliznem, akkor pótolom. Nincs olyan nap, hogy ne kelljen mosogatni, mosni, rendet tenni. Főzni két-három naponta szoktam, Miksa még nem mondja másnap, hogy unalmas :) Takarítani sem árt persze, bár a csempemosás, ablakpucolás, vasalás, nem az elsődleges. Miksa is kiköveteli magának a figyelmet és milyen igaza van. Délelőtt jó idő esetén, levegőzünk is és játszunk is. Aztán a fiatalember már 11 után igen álmos tud lenni:) És eltelt a délelőtt, érdemi munka nélkül. Amíg alszik, igen sok dolgot kellene csinálnom. Van, hogy a fele sem teljesül.
1 körül megjön a Barni suliból. Kicsit pihen, aztán tanulás. Néha segíteni kell, de általánosságban hagyom, hogy egyedül dolgozzon. Nem kérdezek leckét, az ő zsírja, hogy megtanulja. Nem akarok még ezen is veszekedni. Egyelőre működik.
Általában 4-re megyek Olivérért, Eleinte előbb mentem, de kérte, hogy később menjek, mert ő még át akar menni a nagyobbak csoportjába is játszani. Hát, ezen nem múlik.
Délután 4 után, a., úszni megyünk fél 5-re, b., hazamegyünk.
a., esetben 6 körül érünk haza, akkor vacsora, utána a kicsik 7 felé fürdeni mennek, aztán esti kakaó és alvás, 8 körül.
b., esetben otthon még valamit vagy süttetnek velem vagy csak együtt vagyunk, néha pedig muszáj befejeznem az elkezdett dolgomat. Vacsora és a többi, a.,-ban.
Van, hogy fürdetésre hazaér a Zuram, de általában nem. Esetleg beesik 8 körül, de általában nem. Hazaér 9 (10 vagy 11) után, legtöbbször.
Ismeri valaki azt, hogy "kivagyok, mint a bulgár szatyor" ?
Azt hittem (hehe, mintha nem lett volna már a Miksa előtt is 2 gyerekem), hogy ha majd csak ketten leszünk napközben itthon, több időm jut a dolgokra. Nem is tudom, hogy felejthettem el, hogy az az egy is le tudja foglalni a napom 80%-át :)
Mi is történik?
Reggel ébresztő a., 6.40-kor b., 6.10-kor (Barni edzésre megy)
Reggeli kakaó készítés és osztás, reggeli készítés.
Szerencsére Barni már önellátó, így vele nincs gond. Ha az apjuk viszi Olivér óvodába, akkor ő is megy velük, ha nem akkor gyalogol.
Készülődés a., Olivért apja viszi, akkor csak őt kell felügyelni vagy segíteni ha elakad az öltözésben b., Én viszem óvodába, akkor Miksát is útra kell készíteni
Legkésőbb negyed 9-re ott kell lenni, mert bezárják a kapukat és még véletlenül sem jön senki, ha be akarsz menni... Az óvodában hamar megy az átöltözés és már búcsút is int nekem Olivér.
Itthon, ha nekem még nem sikerült reggeliznem, akkor pótolom. Nincs olyan nap, hogy ne kelljen mosogatni, mosni, rendet tenni. Főzni két-három naponta szoktam, Miksa még nem mondja másnap, hogy unalmas :) Takarítani sem árt persze, bár a csempemosás, ablakpucolás, vasalás, nem az elsődleges. Miksa is kiköveteli magának a figyelmet és milyen igaza van. Délelőtt jó idő esetén, levegőzünk is és játszunk is. Aztán a fiatalember már 11 után igen álmos tud lenni:) És eltelt a délelőtt, érdemi munka nélkül. Amíg alszik, igen sok dolgot kellene csinálnom. Van, hogy a fele sem teljesül.
1 körül megjön a Barni suliból. Kicsit pihen, aztán tanulás. Néha segíteni kell, de általánosságban hagyom, hogy egyedül dolgozzon. Nem kérdezek leckét, az ő zsírja, hogy megtanulja. Nem akarok még ezen is veszekedni. Egyelőre működik.
Általában 4-re megyek Olivérért, Eleinte előbb mentem, de kérte, hogy később menjek, mert ő még át akar menni a nagyobbak csoportjába is játszani. Hát, ezen nem múlik.
Délután 4 után, a., úszni megyünk fél 5-re, b., hazamegyünk.
a., esetben 6 körül érünk haza, akkor vacsora, utána a kicsik 7 felé fürdeni mennek, aztán esti kakaó és alvás, 8 körül.
b., esetben otthon még valamit vagy süttetnek velem vagy csak együtt vagyunk, néha pedig muszáj befejeznem az elkezdett dolgomat. Vacsora és a többi, a.,-ban.
Van, hogy fürdetésre hazaér a Zuram, de általában nem. Esetleg beesik 8 körül, de általában nem. Hazaér 9 (10 vagy 11) után, legtöbbször.
Ismeri valaki azt, hogy "kivagyok, mint a bulgár szatyor" ?
2013. február 6., szerda
2013. február 5., kedd
Ének a kádban
Tegnap este a két kispucok együtt fürdött a kádban. Kiléptem a konyhába. Hallom, ahogy Olivér énekel. Aztán egyszer csak becsatlakozik egy cérnavékony hangocska, hogy: tááááááááá, tátá, táátátáá, tááááááá,!
:))
:))
2013. február 4., hétfő
Úton hazafelé
Ma délután úszáson voltunk. Furikázom őket hazafelé, mikor Barni megszólal: Anya, ezt a nagy világító tetejű tornyot, a faluban is látni. Mondom neki: igen, mert olyan magas, de nem a faluban van, hanem már az M2 másik oldalán. Mire ő: De biztos, hogy ott is van, mert közel látom. Mire megszólal Olivér: Azt te csak álmodtad!
Hazaérünk, szólok Barninak, hogy legyen szíves kinyitni a kaput, hogy beálljak az autóval. Már kászálódik kifele, mikor Olivér ráparancsol: Na, pattanjál!
Hazaérünk, szólok Barninak, hogy legyen szíves kinyitni a kaput, hogy beálljak az autóval. Már kászálódik kifele, mikor Olivér ráparancsol: Na, pattanjál!
Torkoskodás
Pénteken a Zuram már reggel megjegyezte, hogy lájtosan ebédel, hogy maradjon hely a nem túl késői vacsorának. Nagy reményekkel indultunk neki a dolognak.
Kivételesen tényleg délután 4 órakor (azt hiszem ebben az éveben utoljára...) a kapuban várt a Zuram. Miután a Ica néni "átvette" a gyerkőcöket, nyugodtan pattantam az autóba. Szép kényelmesen beautóztunk Pestre. Na, a rakparton azért lett egy kis kavirc, mert egy részén felújítanak és terelés volt. Szerencsére pont a Lánchíd előtt jöhettünk le újra a rakpartra. Olyan szerencsénk volt, hogy pont volt egy hely a hajó előtt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy ilyen hajóétterem belülről, de azt is tudtam, hogy vastag pénztárca kell hozzá. Remek alkalom volt, hogy egy Torkos Csütörtök alkalmával kipróbáljuk:)
A szépen kivilágított Lánchíd közelében sorakoztak a a hajók. A Vén Hajó is kivilágítva hívogatott minket. Végigsétáltunk a mólón és mire a végére értünk, kinyílt előttünk az ajtó. Kicsit fura volt, hogy egy hölgy nyitja ki a vendégeknek az ajtót, de hamar túltettem magam rajta. Itt rögtön lecsekkolták a foglalásunk. Majd a hölgy kedvesen, pár információt megosztva vezetett minket a hajó belső lépcsőjéhez, ahol az étterembe jutottunk fel. Fent is vártak már minket, újabb ellenőrzés, ruhatár, majd az asztalunkhoz kísértek minket. Pont a budai partot láttuk, szemben a várral, stb..
Maga az étteremrész, nagyon hangulatos volt. Szép, elegáns függönyök, székek, egyszerű, tiszta fehér abroszok. Középen kerek, nagyobb társaságok részére foglalt asztalok, szélén 4 személyes helyek. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy sok pincér volt :) Voltak öreg rókák és ifjoncok, vegyesen. Közös dolog volt bennük, hogy nagyon szép, elegáns ruhát viseltek, udvariasak és mosolygósak voltak. Merem remélni, hogy egy sima napon is!
Mi egy idősebb pincért kaptunk. Készségesen válaszolt a kérdéseimre, mert nekem, mint mindig voltak:D Igaz, hogy már otthon nagyjából kinéztük magunknak, hogy mit szeretnénk enni, de volt olyan étel, amit nem tudtunk, hogy mit takar. Mivel én elvagyok leves nélkül elég sokáig, én azt nem is ettem, viszont nem tudtam, hogy mi van a chéf ajánlatában. Vagy például nem volt egyértelmű, hogy a libamájas ételekhez mit hoznak és hamar kiderült, hogy azok mind előételek (majdnem).
Kis bogarászás után, rendeltünk. A következőket fogyasztottuk:
Én: Miklós Chef kóstolója hideg előételeinkből, Bacon köntösben sült libamáj fügemustárral és burgonyapürével, Fehérborban párolt körte fahéjas mascarpone krémmel
valamint ittam egy Martini Rose-t és egy kólát.
Uram: Újházi tyúkhúsleves,
Vajhal filé lime-mal sütve grillezett zöldségekkel, jázmin rizzsel és citromfű mártással tálalva
valamint ivott egy alkoholmentes sört és egy kapucsínót.
Nos, ízé........ Képek azok nem készültek, több okból is. Még vacsora előtt próbáltam az én kis egyszerű gépemmel képeket készíteni, hát gyalázatos lett:) Hiába no, nem arra találták ki, hogy félhomályban, esetleg ablakon keresztül fényképezzenek vele. A másik ok, hogy totálisan el is felejtkeztem a fényképezési szándékomról abban a pillanatban, hogy elém tették a hideg előételt. Ez már csak abban a kis szünetben jutott újra eszembe, amikor a desszertre vártam. Sajnálom, mert igazán gusztán tálaltak! Valamint szuper gyors volt a kiszolgálás, nem hiába futkosott annyi pincér, mint a mérgezett egér. De ez egy nagy pozitívum nekik!
Az étel, nem csak szépen és ízlésesen volt tálalva, de nagyon finom is volt. Bár én már előtte, csak a díszletet látva mondtam, hogy ide visszatérünk (ha máskor nem, jövőre ismét a torkoskodáson), a vacsora csak megerősített ebben az elhatározásomban.
Két óra állt volna rendelkezésünkre, amit mi így kettecskén nem használtunk ki (mivel hamar hozták az ételeket, nem akartunk még ott ülni majdnem egy órát, két ital mellett), de társasággal tuti elmegy a két óra, ami foglalásonként ilyenkor adott.
Az étteremre semmi negatívumot nem tudok mondani. Az étel finom és elég is volt. Egyáltalán nem maradtunk éhen, viszont pukkadásig sem kellett enni magunkat.
Vén Hajó, még visszatérünk!
Kicsit még autókáztunk a városban (meglestük, hova is megyek két hét múlva a tanfolyamra), hogy 8 előtt ne érjünk haza. Tudni akartam, hogy Ica néni boldogul-e a vacsoráztatással és a fürdetéssel. De nem volt semmi gubanc! Igaz, Miksa kicsit nyekerget, amikor letette aludni, fel kellett vennie többször, de végül megnyugodott és hajlandó volt nem sírni. Na, de akkor érkeztünk pont meg, lett örömködés és aztán gyorsan ágyba bújtak a manók.
Nagyon jó kis este volt és reméljük, hogy minden hónapban kicsit elszabadulunk kettesben, ha máshova nem, hát egy moziba:)))
Kivételesen tényleg délután 4 órakor (azt hiszem ebben az éveben utoljára...) a kapuban várt a Zuram. Miután a Ica néni "átvette" a gyerkőcöket, nyugodtan pattantam az autóba. Szép kényelmesen beautóztunk Pestre. Na, a rakparton azért lett egy kis kavirc, mert egy részén felújítanak és terelés volt. Szerencsére pont a Lánchíd előtt jöhettünk le újra a rakpartra. Olyan szerencsénk volt, hogy pont volt egy hely a hajó előtt. Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy ilyen hajóétterem belülről, de azt is tudtam, hogy vastag pénztárca kell hozzá. Remek alkalom volt, hogy egy Torkos Csütörtök alkalmával kipróbáljuk:)
A szépen kivilágított Lánchíd közelében sorakoztak a a hajók. A Vén Hajó is kivilágítva hívogatott minket. Végigsétáltunk a mólón és mire a végére értünk, kinyílt előttünk az ajtó. Kicsit fura volt, hogy egy hölgy nyitja ki a vendégeknek az ajtót, de hamar túltettem magam rajta. Itt rögtön lecsekkolták a foglalásunk. Majd a hölgy kedvesen, pár információt megosztva vezetett minket a hajó belső lépcsőjéhez, ahol az étterembe jutottunk fel. Fent is vártak már minket, újabb ellenőrzés, ruhatár, majd az asztalunkhoz kísértek minket. Pont a budai partot láttuk, szemben a várral, stb..
Maga az étteremrész, nagyon hangulatos volt. Szép, elegáns függönyök, székek, egyszerű, tiszta fehér abroszok. Középen kerek, nagyobb társaságok részére foglalt asztalok, szélén 4 személyes helyek. Ami a legmeglepőbb volt számomra, hogy sok pincér volt :) Voltak öreg rókák és ifjoncok, vegyesen. Közös dolog volt bennük, hogy nagyon szép, elegáns ruhát viseltek, udvariasak és mosolygósak voltak. Merem remélni, hogy egy sima napon is!
Mi egy idősebb pincért kaptunk. Készségesen válaszolt a kérdéseimre, mert nekem, mint mindig voltak:D Igaz, hogy már otthon nagyjából kinéztük magunknak, hogy mit szeretnénk enni, de volt olyan étel, amit nem tudtunk, hogy mit takar. Mivel én elvagyok leves nélkül elég sokáig, én azt nem is ettem, viszont nem tudtam, hogy mi van a chéf ajánlatában. Vagy például nem volt egyértelmű, hogy a libamájas ételekhez mit hoznak és hamar kiderült, hogy azok mind előételek (majdnem).
Kis bogarászás után, rendeltünk. A következőket fogyasztottuk:
Én: Miklós Chef kóstolója hideg előételeinkből, Bacon köntösben sült libamáj fügemustárral és burgonyapürével, Fehérborban párolt körte fahéjas mascarpone krémmel
valamint ittam egy Martini Rose-t és egy kólát.
Uram: Újházi tyúkhúsleves,
Vajhal filé lime-mal sütve grillezett zöldségekkel, jázmin rizzsel és citromfű mártással tálalva
valamint ivott egy alkoholmentes sört és egy kapucsínót.
Nos, ízé........ Képek azok nem készültek, több okból is. Még vacsora előtt próbáltam az én kis egyszerű gépemmel képeket készíteni, hát gyalázatos lett:) Hiába no, nem arra találták ki, hogy félhomályban, esetleg ablakon keresztül fényképezzenek vele. A másik ok, hogy totálisan el is felejtkeztem a fényképezési szándékomról abban a pillanatban, hogy elém tették a hideg előételt. Ez már csak abban a kis szünetben jutott újra eszembe, amikor a desszertre vártam. Sajnálom, mert igazán gusztán tálaltak! Valamint szuper gyors volt a kiszolgálás, nem hiába futkosott annyi pincér, mint a mérgezett egér. De ez egy nagy pozitívum nekik!
 |
| Ez volt a desszertem:) |
Az étel, nem csak szépen és ízlésesen volt tálalva, de nagyon finom is volt. Bár én már előtte, csak a díszletet látva mondtam, hogy ide visszatérünk (ha máskor nem, jövőre ismét a torkoskodáson), a vacsora csak megerősített ebben az elhatározásomban.
Két óra állt volna rendelkezésünkre, amit mi így kettecskén nem használtunk ki (mivel hamar hozták az ételeket, nem akartunk még ott ülni majdnem egy órát, két ital mellett), de társasággal tuti elmegy a két óra, ami foglalásonként ilyenkor adott.
Az étteremre semmi negatívumot nem tudok mondani. Az étel finom és elég is volt. Egyáltalán nem maradtunk éhen, viszont pukkadásig sem kellett enni magunkat.
Vén Hajó, még visszatérünk!
Kicsit még autókáztunk a városban (meglestük, hova is megyek két hét múlva a tanfolyamra), hogy 8 előtt ne érjünk haza. Tudni akartam, hogy Ica néni boldogul-e a vacsoráztatással és a fürdetéssel. De nem volt semmi gubanc! Igaz, Miksa kicsit nyekerget, amikor letette aludni, fel kellett vennie többször, de végül megnyugodott és hajlandó volt nem sírni. Na, de akkor érkeztünk pont meg, lett örömködés és aztán gyorsan ágyba bújtak a manók.
Nagyon jó kis este volt és reméljük, hogy minden hónapban kicsit elszabadulunk kettesben, ha máshova nem, hát egy moziba:)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)