Hát, eljött ez is.... Nem is olyan rég született, ma már az óvoda köveit koptatja!
Tegnap kezdtük el Miksával a beszoktatást az óvodába. Mindössze egy órát töltöttünk bent,vagyis kint, mert az udvaron játszottak. Nem mondanám, hogy rajtam lógott volna... Lelkesen kereste meg eljövetel előtt az öltözőben a jelét, a pöttyös piros labdát:)
Ma már reggel nyolcra mentünk, teljes izgalomban volt, hogy nem csak Oli marad ott az óvodában. Még alig öltözött át, amikor már húzott az ajtó felé, hogy ő most oda bemegy és épít a többiekkel. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy ő is jól veszi az akadályt. De azért nagyon fura is, hogy már ő is kikerült a védőszárnyaim alól, többet lesz nélkülem, mint velem. Másfél órát volt bent, tízórai után hazahoztam. Holnap már fél tizenegyig marad. -t volna....
Hát, lehet a sors fintora, de a hétre ma be is fejeztük a beszoktatást.
Ebéd után a szokásos meseolvasás. Gyanús volt, hogy önként akar aludni menni és olyan fáradtnak is tűnt. Ébredéskor nyűgös, meleg. Kicsit vártam, hátha csak kimelegedett a takaró alatt. De nem. 38,1 a hőmérséklete, ami ugyan nem túl magas, de mégis láz. Óvoda, él két napot :)
Elmentünk Oliért az óvodába és onnan a dokihoz. Vírusos torokgyulladása van, mint 2 hete a Barninak. Most ez a "módi". Hétfőn már mehet, ha nem lesz lázas és más baja nem jön elő.
Nem pontosan így értettem, hogy többet lehetne velem :)
2014. szeptember 16., kedd
2014. szeptember 10., szerda
Ismét Kansas
Jóóóóól bevált szokásunkhoz híven, idén is sikerült Nuca-val és a gyerekeivel találkozni, amikor hazalátogattak Gödre. Még az időjárás is velünk volt, mert szép időt fogtunk ki. A hiba csak abban volt, hogy Miksa akkor épp beteg volt, ezért őt nem vittem magammal, csak Olivért. Ennek igazán Zselyki örült, mert kisajátították egymást. Zalánka annyira nem kedvelte a dolgot, mert harmadikként csak lobogott a két fiatal után és jobb híján, Nuca szoknyájába kapaszkodott.
Mi szokás szerint csak beszéltünk és beszéltünk, mintha tavaly nem hagytuk volna abba és nem is telt volna el egy év, azóta! Kaptam egy Nuca által készített szépséges fülbevalót, amit nagy becsben tartok :) Sétáltunk a Duna parton, játszótereztünk, fagyiztunk. Sajnos azt épp nem tudtam lencsevégre kapni, ahogy Zselyke és Olivér kézen fogva, nagy egyetértésben (persze minket elhagyva) tárgyalták a kis dolgaik. Édesek voltak!
Egy helyes kis szösszenet tőlük, amikor játszottak:
Olivér és Zselyke beköltöztek a favonatba. Nem tudom, hogy melyikük találta ki, hogy annak padlóját be kell teríteni homokkal, de a munkamegosztás hamar megvolt. Zselyke hordta vödörben a homokot Oli terítette. Egyszer csak Oli odaszól Zselykének: Asszony, hozz még egy vödörrel! És Zselyke jó asszonyhoz méltóan, rohant egy vödör homokért :D Öööööö, nem tudom Oli honnan is szedte ezt a mondatot....
A délután, mint ilyenkor mindig, hamar elrepült és megint egy évet kell várni, hogy traccspartit tarthassunk :( Nagyon remélem, hogy ezentúl is majd össze tudjuk szervezni a hazalátogatásokat, bár ugye majd lesznek nehezítő tényezők, de megoldjuk!
Köszönjük a szép délutánt, hogy időt szakítottatok ránk!
Mi szokás szerint csak beszéltünk és beszéltünk, mintha tavaly nem hagytuk volna abba és nem is telt volna el egy év, azóta! Kaptam egy Nuca által készített szépséges fülbevalót, amit nagy becsben tartok :) Sétáltunk a Duna parton, játszótereztünk, fagyiztunk. Sajnos azt épp nem tudtam lencsevégre kapni, ahogy Zselyke és Olivér kézen fogva, nagy egyetértésben (persze minket elhagyva) tárgyalták a kis dolgaik. Édesek voltak!
Egy helyes kis szösszenet tőlük, amikor játszottak:
Olivér és Zselyke beköltöztek a favonatba. Nem tudom, hogy melyikük találta ki, hogy annak padlóját be kell teríteni homokkal, de a munkamegosztás hamar megvolt. Zselyke hordta vödörben a homokot Oli terítette. Egyszer csak Oli odaszól Zselykének: Asszony, hozz még egy vödörrel! És Zselyke jó asszonyhoz méltóan, rohant egy vödör homokért :D Öööööö, nem tudom Oli honnan is szedte ezt a mondatot....
A délután, mint ilyenkor mindig, hamar elrepült és megint egy évet kell várni, hogy traccspartit tarthassunk :( Nagyon remélem, hogy ezentúl is majd össze tudjuk szervezni a hazalátogatásokat, bár ugye majd lesznek nehezítő tényezők, de megoldjuk!
Köszönjük a szép délutánt, hogy időt szakítottatok ránk!
Verde másodszor :)
Közben jött a nyár, Verde meg kifestette a lakást, némi segítséggel. Tudtam, hogy megnézném. Aztán meg is hívott :) Gyorsan meg is ejtettük a festés mustrát, mielőtt mi melegebb (hol volt idén a nyár???) helyre mentünk volna.
Beüzemeltem a bébiszittert és egy vasárnap útra keltem, hogy meglátogassam Verdét és Diót. Egyik fiút sem vittem magammal, beszélgetni vágytunk, lelkizni, gyerekkel azt meg nem lehet.
NEM mentem a budai alsó rakparton, ezért elég hamar oda is értem. Verde otthona előtte sem volt csúnya, de a festés jól áll a lakásnak. Igaz, ha Verde merész lett volna, akkor ma a nappali egyik fala a blogjában látható piros színben tündökölne, amilyen a tv alatti polc lett. Az még ütősebb lenne, de így sem rossz! :) (jujj, ebbe most Verde bele fog kötni:D)
Különösebb nem történt, mint jól kidumáltuk magunkat, folytatván előző látogatás fonalát. Megszeretgettem Diót, bár ő inkább Verdéhez húzott, azt hiszem érezte, hogy gazdinál akkoriban túlfeszítette a húrt...
Megbeszéltük, hogy legközelebb Verde jön, talán költséghatékonyabb :D
Verde, ugye emlékszel, hétvégén ebéd meghívásod van!!!
Beüzemeltem a bébiszittert és egy vasárnap útra keltem, hogy meglátogassam Verdét és Diót. Egyik fiút sem vittem magammal, beszélgetni vágytunk, lelkizni, gyerekkel azt meg nem lehet.
NEM mentem a budai alsó rakparton, ezért elég hamar oda is értem. Verde otthona előtte sem volt csúnya, de a festés jól áll a lakásnak. Igaz, ha Verde merész lett volna, akkor ma a nappali egyik fala a blogjában látható piros színben tündökölne, amilyen a tv alatti polc lett. Az még ütősebb lenne, de így sem rossz! :) (jujj, ebbe most Verde bele fog kötni:D)
Különösebb nem történt, mint jól kidumáltuk magunkat, folytatván előző látogatás fonalát. Megszeretgettem Diót, bár ő inkább Verdéhez húzott, azt hiszem érezte, hogy gazdinál akkoriban túlfeszítette a húrt...
Megbeszéltük, hogy legközelebb Verde jön, talán költséghatékonyabb :D
Verde, ugye emlékszel, hétvégén ebéd meghívásod van!!!
2014. augusztus 23., szombat
Nagy találkozások - Verde 1 felvonás
Olvastam, olvasott.
Volt egy kérésem, tett egy felajánlást (amit azóta sem teljesített :P, de már okafogyottá vált a dolog)
Aztán kértem tőle valamit, pikk-pakk megcsinálta és még egy telefonszámot is kaptam tőle :) Itt is még egyszer köszi!
Zűrös, cseppet sem unalmas, néha depis napokról írt. Majd elszakadt nála a cérna. Úgy éreztem találkoznom kell vele, hogy kicsit kirángassam a gödörből. Felhívtam és a vonal túloldalán egy pityergő, a fájdalom által teljesen lenyomott hangjától kicsit megijedtem, mint aki mindent felad, olyan volt.
Mondtam neki, hogy hétvégén meglátogatnám, mivel hét közben dolgozik. De akkor mondja, hogy képtelen bemenni másnap melózni, annyira kivan, menjek be hozzá délelőtt. Hát, de Miksa... Vigyem őt is, nem gond. Hát, jó!
Többször is ellenőriztem, hogyan jutok a kapott címre, ami hozzám hűen, kalandosra sikeredett. Miután ismét elkövettem azt a hibát, hogy a budai alsó rakparton akartam eljutni a célállomásig, szépen benne ülhettem a dugóban és nézhettem, hogy a pesti oldalon vígan autóznak, mások. Lőjjetek le, ha még egyszer ott megyek! Egyszer kétségbe estem, hogy hű meg ha, de itt vége az útnak és csak jobbra meg balra tudok menni, de elvileg nem itt kéne lennem és kifordultam jobbra, nézelődtem hol mehetek balra, amikor megláttam egy támpontot és tudtam, hogy mégis csak jó helyen vagyok :)
A végén még pontos is voltam :) Ahhoz képest, hogy előtte nap nagyon össze volt törve, jól összeszedte magát Verdém. Végül is, nem bőgtünk, sőt, röhögtünk is, amellett, hogy tök komoly dolgokról is beszéltünk. Úgy láttam, jól esett neki.. Az vicces volt, hogy ez a találkozás is úgy kezdődött, mintha ezer éve ismernénk egymást, felesleges köröket nem futottunk. Beszélgettünk, úgy, mint régi barátok. És csinált nekem kapszulás kávét, majd felsorolta a fél szekrényt, hogy milyen édesítő szerrel kérem :D
Nagy találkozás volt még ugyanekkor, Dió és Miksa találkozása is, szerelem első látásra. Együtt ültek az asztal alatt, ropit rágcsálva (szerintem néha közösen ettek egy-egy szálat) vagy épp elszaladtak a szobába és örök homály marad, miről is beszélgettek, ők ketten!
Kétszer volt riadalom a látogatásunk alatt. Egyszer mikor tompa, sorozatos puffanásokat hallottunk a szobából, de sem sírás sem ugatás nem társult mellé. Egyszerre pattantunk fel a konyhában és rohantunk a szobába. Ahol is Miksa nagy buzgalommal pakolta és dobálta a könyveket a földre, Dió pedig végtelen nyugalommal ült és nézte a randalírozást. Szerencsére semmi törékeny nem került a földre. Ekkor még!
Visszapakoltunk, kimentünk mindannyian a konyhába, ahonnan persze a két kiskorú hamar meglépett. Nem is csodálom, amikor mi magasröptű dolgokat vitattunk meg... És akkor nagy csattanás, üvegcsörömpölés, majd bizonytalan (most sírjak vagy ne típusú) sírás hallatszott. Mondanom sem kell, két lépéssel a szobában voltunk. Miksa állt egy összetört lámpa mellett, Dió pedig olyan "nem én voltam" nézéssel ült, kicsit arrébb. Szerencsére sem Miksának, sem Diónak nem lett baja, sőt mi is sérülésmentesen takarítottuk el a romokat. Igen kellemetlenül éreztem magam, de Verde azt sem engedte meg, hogy kifizessem vagy másikat vegyek. Ez után a belépő után, nem csodálkoztam volna, ha többet nem akar velem találkozni, a lakása épsége miatt!
Miután megnyugodtunk és visszaállt a rend, még kicsit beszélgettünk, aztán Miksával hazafelé indultunk. Nem a budai alsó rakparton!!!
Örülök, hogy találkoztunk! De ez csak megerősítés, amúgy is tudod :P
Volt egy kérésem, tett egy felajánlást (amit azóta sem teljesített :P, de már okafogyottá vált a dolog)
Aztán kértem tőle valamit, pikk-pakk megcsinálta és még egy telefonszámot is kaptam tőle :) Itt is még egyszer köszi!
Zűrös, cseppet sem unalmas, néha depis napokról írt. Majd elszakadt nála a cérna. Úgy éreztem találkoznom kell vele, hogy kicsit kirángassam a gödörből. Felhívtam és a vonal túloldalán egy pityergő, a fájdalom által teljesen lenyomott hangjától kicsit megijedtem, mint aki mindent felad, olyan volt.
Mondtam neki, hogy hétvégén meglátogatnám, mivel hét közben dolgozik. De akkor mondja, hogy képtelen bemenni másnap melózni, annyira kivan, menjek be hozzá délelőtt. Hát, de Miksa... Vigyem őt is, nem gond. Hát, jó!
Többször is ellenőriztem, hogyan jutok a kapott címre, ami hozzám hűen, kalandosra sikeredett. Miután ismét elkövettem azt a hibát, hogy a budai alsó rakparton akartam eljutni a célállomásig, szépen benne ülhettem a dugóban és nézhettem, hogy a pesti oldalon vígan autóznak, mások. Lőjjetek le, ha még egyszer ott megyek! Egyszer kétségbe estem, hogy hű meg ha, de itt vége az útnak és csak jobbra meg balra tudok menni, de elvileg nem itt kéne lennem és kifordultam jobbra, nézelődtem hol mehetek balra, amikor megláttam egy támpontot és tudtam, hogy mégis csak jó helyen vagyok :)
A végén még pontos is voltam :) Ahhoz képest, hogy előtte nap nagyon össze volt törve, jól összeszedte magát Verdém. Végül is, nem bőgtünk, sőt, röhögtünk is, amellett, hogy tök komoly dolgokról is beszéltünk. Úgy láttam, jól esett neki.. Az vicces volt, hogy ez a találkozás is úgy kezdődött, mintha ezer éve ismernénk egymást, felesleges köröket nem futottunk. Beszélgettünk, úgy, mint régi barátok. És csinált nekem kapszulás kávét, majd felsorolta a fél szekrényt, hogy milyen édesítő szerrel kérem :D
Nagy találkozás volt még ugyanekkor, Dió és Miksa találkozása is, szerelem első látásra. Együtt ültek az asztal alatt, ropit rágcsálva (szerintem néha közösen ettek egy-egy szálat) vagy épp elszaladtak a szobába és örök homály marad, miről is beszélgettek, ők ketten!
Kétszer volt riadalom a látogatásunk alatt. Egyszer mikor tompa, sorozatos puffanásokat hallottunk a szobából, de sem sírás sem ugatás nem társult mellé. Egyszerre pattantunk fel a konyhában és rohantunk a szobába. Ahol is Miksa nagy buzgalommal pakolta és dobálta a könyveket a földre, Dió pedig végtelen nyugalommal ült és nézte a randalírozást. Szerencsére semmi törékeny nem került a földre. Ekkor még!
Visszapakoltunk, kimentünk mindannyian a konyhába, ahonnan persze a két kiskorú hamar meglépett. Nem is csodálom, amikor mi magasröptű dolgokat vitattunk meg... És akkor nagy csattanás, üvegcsörömpölés, majd bizonytalan (most sírjak vagy ne típusú) sírás hallatszott. Mondanom sem kell, két lépéssel a szobában voltunk. Miksa állt egy összetört lámpa mellett, Dió pedig olyan "nem én voltam" nézéssel ült, kicsit arrébb. Szerencsére sem Miksának, sem Diónak nem lett baja, sőt mi is sérülésmentesen takarítottuk el a romokat. Igen kellemetlenül éreztem magam, de Verde azt sem engedte meg, hogy kifizessem vagy másikat vegyek. Ez után a belépő után, nem csodálkoztam volna, ha többet nem akar velem találkozni, a lakása épsége miatt!
Miután megnyugodtunk és visszaállt a rend, még kicsit beszélgettünk, aztán Miksával hazafelé indultunk. Nem a budai alsó rakparton!!!
Örülök, hogy találkoztunk! De ez csak megerősítés, amúgy is tudod :P
2014. július 11., péntek
A Zuram hazalátogatott
A Zuram kapott egy hét szabit, amit végül egy magyarországi tárgyalással és visszafelé egy svájcival kombinált. Kedden délután érkezett meg, kimentünk érte a reptérre és onnan azonnal indultunk le Pécsre.
Persze az első benzinkútnál megálltunk, hogy mindenkit jól meg tudjon ölelgetni :)
Arra a hétre esett a születésnapom és a Zuram jól meg is lepett, persze előtte játszotta, hogy de ajándékra ne is számítsak, mert nem volt rá ideje, meg nem is biztos, hogy örülnék annak, amit venne, blablabla... Az ajándékot így együtt vettük meg. Szerdán egész nap kettesben róttuk a város, ki-ki kávézott, sörözött. Fura is, meg jó is volt a gyerekek nélkül. Ritkán van ilyen alkalom, meg kell becsülni! Jó volt kettesben lenni és remélem, hogy majd Frankfurtban is sétálhatunk így idén :)
Szülinapom délelőttjén apukáméknál voltunk, ott hagytuk a kicsiket és Barnival hármasban elmentünk a Mecsextrém Parkba. Nekem egy kicsit csalódás volt, de csak mint felnőtt. Feleslegesen fizettük ki a fejenkénti 3300 Ft-ot, mivel mi a Zurammal csak a bobon mentünk, meg én egy trambulinon ugrabugráltam. Mert Barni először nem akart a kötélpályákra menni, de utána meg már nem volt rá idő, mert apukám ment dolgozni és haza kellett érni. Viszont a Barninak nagyon tetszett, sőt Olinak is tetszett volna, mert van nagy kalandvár, csúszdával, kötelekkel. Legközelebb én csak kísérőjegyet veszek magamnak :)
Délutánra nem szabadott 17 óra utánra programot csinálnom, hogy megyünk valahova. Az én drágám szövetkezett a barátnőmmel! Kimentünk egy csárdába, ahol rózsaszirmokkal teleszórt asztal fogadott minket, amin még szívecskés gyertyák is voltak. Egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik. A Zuram annyira, hogy nem engem ültetett a pultnak háttal és így mindent láttam, amit nem kellett volna, a virágot és a meglepit. Az elején mondtam a Zuramnak, remélem tortát nem rendelt, mert én a kaja után egy falatot sem fogok tudni lenyelni. Mondanom sem kell, hogy rendelt, a kedvencemet, Dobos tortát. És a barátnőmmel egyetemben, nem átallottak rátetetni 41 szál gyertyát!!! :D Előszörre egy levegővel nem is sikerült elfújnom, de újra meggyújtották és akkor már elfújtam. A torta érintetlenül került vissza a dobozában, este ettünk belőle otthon illetve anyósékhoz átvitte a Zuram, ahol voltak a gyerekeke, hogy elfogyjon. Ott derült ki, hogy volt hozzá tűzijáték is, de azt az otthoni bulin fel is használtuk. Jó kis nap volt!
Pénteken otthon buliztunk, jó kis pálinkázás és sörözés közepette. Keresztlányom mondta, hogy mindig büszkén meséli, hogy mennyire "hülye" a keresztanyja, és milyen jókat lehet vele bulizni, stb... Hát, vidám egy csaj vagyok ( a Zuram szerint infantilis) mellettem nem lehet unatkozni!
Szombaton a Zuramon már látszott, hogy a munka bekúszott a fejébe, kicsit el is romlott a hangulat. Az agya már a munkán járt, volt is belőle kisebb vita. Vasárnap hazaindultunk, Barnit a keresztanyjánál hagyva, viszont az unokaöcsém kislányával kiegészülve. Hétfőn meg már munka, munka és munka. Kedden reggel pedig repülőre szállt és visszament.
Persze az első benzinkútnál megálltunk, hogy mindenkit jól meg tudjon ölelgetni :)
Arra a hétre esett a születésnapom és a Zuram jól meg is lepett, persze előtte játszotta, hogy de ajándékra ne is számítsak, mert nem volt rá ideje, meg nem is biztos, hogy örülnék annak, amit venne, blablabla... Az ajándékot így együtt vettük meg. Szerdán egész nap kettesben róttuk a város, ki-ki kávézott, sörözött. Fura is, meg jó is volt a gyerekek nélkül. Ritkán van ilyen alkalom, meg kell becsülni! Jó volt kettesben lenni és remélem, hogy majd Frankfurtban is sétálhatunk így idén :)
Szülinapom délelőttjén apukáméknál voltunk, ott hagytuk a kicsiket és Barnival hármasban elmentünk a Mecsextrém Parkba. Nekem egy kicsit csalódás volt, de csak mint felnőtt. Feleslegesen fizettük ki a fejenkénti 3300 Ft-ot, mivel mi a Zurammal csak a bobon mentünk, meg én egy trambulinon ugrabugráltam. Mert Barni először nem akart a kötélpályákra menni, de utána meg már nem volt rá idő, mert apukám ment dolgozni és haza kellett érni. Viszont a Barninak nagyon tetszett, sőt Olinak is tetszett volna, mert van nagy kalandvár, csúszdával, kötelekkel. Legközelebb én csak kísérőjegyet veszek magamnak :)
Délutánra nem szabadott 17 óra utánra programot csinálnom, hogy megyünk valahova. Az én drágám szövetkezett a barátnőmmel! Kimentünk egy csárdába, ahol rózsaszirmokkal teleszórt asztal fogadott minket, amin még szívecskés gyertyák is voltak. Egyikünk jobban zavarban volt, mint a másik. A Zuram annyira, hogy nem engem ültetett a pultnak háttal és így mindent láttam, amit nem kellett volna, a virágot és a meglepit. Az elején mondtam a Zuramnak, remélem tortát nem rendelt, mert én a kaja után egy falatot sem fogok tudni lenyelni. Mondanom sem kell, hogy rendelt, a kedvencemet, Dobos tortát. És a barátnőmmel egyetemben, nem átallottak rátetetni 41 szál gyertyát!!! :D Előszörre egy levegővel nem is sikerült elfújnom, de újra meggyújtották és akkor már elfújtam. A torta érintetlenül került vissza a dobozában, este ettünk belőle otthon illetve anyósékhoz átvitte a Zuram, ahol voltak a gyerekeke, hogy elfogyjon. Ott derült ki, hogy volt hozzá tűzijáték is, de azt az otthoni bulin fel is használtuk. Jó kis nap volt!
Pénteken otthon buliztunk, jó kis pálinkázás és sörözés közepette. Keresztlányom mondta, hogy mindig büszkén meséli, hogy mennyire "hülye" a keresztanyja, és milyen jókat lehet vele bulizni, stb... Hát, vidám egy csaj vagyok ( a Zuram szerint infantilis) mellettem nem lehet unatkozni!
Szombaton a Zuramon már látszott, hogy a munka bekúszott a fejébe, kicsit el is romlott a hangulat. Az agya már a munkán járt, volt is belőle kisebb vita. Vasárnap hazaindultunk, Barnit a keresztanyjánál hagyva, viszont az unokaöcsém kislányával kiegészülve. Hétfőn meg már munka, munka és munka. Kedden reggel pedig repülőre szállt és visszament.
Túl a fogászaton
Hétfő délután fél kettőre mentünk a doki nénihez. Kicsit féltem, mert ebben az időpontban pont aludni szoktak és általában Miksa ha bealszik és felkeltem, na akkor van hiszti. Ráadásul aznapra a Zuram (aki félig meddig szabin volt itthon, de erről később) kettőre megbeszélt egy tárgyalást a volt cégénél és nekem kellett bevinnem délre, hogy ebédeljen is valahol és én még átérjek Budakeszire.
Aztán amennyire tartottam mindentől, annyira simán ment minden. Szegény Miksám egészen 3/4 1-ig ébren bírt maradni, akkor aludt el, mi meg 1 órakor parkoltunk le a fogorvosi rendelőnél. Pár perc múltán fel is ébredt, de csak egy kis nyekergés volt, aztán már érdeklődve figyelte, hol is vagyunk. Gyorsan elmentünk a boltba, mert a nagyon megitták az előre bekészített összes innivalójukat, aztán bementünk a doki nénihez.
Vittem a nagyoknak könyveket, puzzle-t, kirakós kockát, remélve, hogy ellesznek vele, amíg mi bent vagyunk. Pár mondta a családról, stb... aztán pattanhattunk is a székbe. Miksa először egyedül akart beleülni és engem a doki néni székébe vezényelt, de gyorsan meggondolta magát és mondta, hogy én is üljek oda vele. Kapott egy kis "előkét" és már doki néni kotorászott is a szájában. Nagyon ügyes volt Miksa végig, nem hisztizett, nem kalimpált a kezeivel (majdnem végig, egyszer unta meg, hogy sokáig nyitva kell tartani a száját) . Nem kellett fúrót használni, de jól kitisztította Zs. a fogat és betömte neki rendes fényre keményedő fehér cuccal. Este megnéztem, meg nem mondanám, hogy az a fog tömött. Az első fogait sajnos nem lehet macerálni, így marad a napi többször fogmosás, illetve mondta, hogy nagyon jó, hogy vettem a Tooth Mousse-t, ezzel kenem két naponta a fogait és mellé szedi a Schüssler sókból az 1-2-t. Reménykedünk benne, hogy nem fognak egy év alatt elfeketedni...
A két nagy nagyon édes volt, láttam egyszer, hogy leskelődnek az ajtóban :) De szép csendben elfoglalták magukat, egy hangjuk nem volt. Meg is dicsérte őket mindenki! Én pedig nagyon büszke voltam rájuk:)
Ezen is túl vagyunk...
Aztán amennyire tartottam mindentől, annyira simán ment minden. Szegény Miksám egészen 3/4 1-ig ébren bírt maradni, akkor aludt el, mi meg 1 órakor parkoltunk le a fogorvosi rendelőnél. Pár perc múltán fel is ébredt, de csak egy kis nyekergés volt, aztán már érdeklődve figyelte, hol is vagyunk. Gyorsan elmentünk a boltba, mert a nagyon megitták az előre bekészített összes innivalójukat, aztán bementünk a doki nénihez.
Vittem a nagyoknak könyveket, puzzle-t, kirakós kockát, remélve, hogy ellesznek vele, amíg mi bent vagyunk. Pár mondta a családról, stb... aztán pattanhattunk is a székbe. Miksa először egyedül akart beleülni és engem a doki néni székébe vezényelt, de gyorsan meggondolta magát és mondta, hogy én is üljek oda vele. Kapott egy kis "előkét" és már doki néni kotorászott is a szájában. Nagyon ügyes volt Miksa végig, nem hisztizett, nem kalimpált a kezeivel (majdnem végig, egyszer unta meg, hogy sokáig nyitva kell tartani a száját) . Nem kellett fúrót használni, de jól kitisztította Zs. a fogat és betömte neki rendes fényre keményedő fehér cuccal. Este megnéztem, meg nem mondanám, hogy az a fog tömött. Az első fogait sajnos nem lehet macerálni, így marad a napi többször fogmosás, illetve mondta, hogy nagyon jó, hogy vettem a Tooth Mousse-t, ezzel kenem két naponta a fogait és mellé szedi a Schüssler sókból az 1-2-t. Reménykedünk benne, hogy nem fognak egy év alatt elfeketedni...
A két nagy nagyon édes volt, láttam egyszer, hogy leskelődnek az ajtóban :) De szép csendben elfoglalták magukat, egy hangjuk nem volt. Meg is dicsérte őket mindenki! Én pedig nagyon büszke voltam rájuk:)
Ezen is túl vagyunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)