2014. szeptember 10., szerda

Ismét Kansas

Jóóóóól bevált szokásunkhoz híven, idén is sikerült Nuca-val és a gyerekeivel találkozni, amikor hazalátogattak Gödre. Még az időjárás is velünk volt, mert szép időt fogtunk ki. A hiba csak abban volt, hogy Miksa akkor épp beteg volt, ezért őt nem vittem magammal, csak Olivért. Ennek igazán Zselyki örült, mert kisajátították egymást. Zalánka annyira nem kedvelte a dolgot, mert harmadikként csak lobogott a két fiatal után és jobb híján, Nuca szoknyájába kapaszkodott.

Mi szokás szerint csak beszéltünk és beszéltünk, mintha tavaly nem hagytuk volna abba és nem is telt volna el egy év, azóta! Kaptam egy Nuca által készített szépséges fülbevalót, amit nagy becsben tartok :) Sétáltunk a Duna parton, játszótereztünk, fagyiztunk. Sajnos azt épp nem tudtam lencsevégre kapni, ahogy Zselyke és Olivér kézen fogva, nagy egyetértésben (persze minket elhagyva) tárgyalták a kis dolgaik. Édesek voltak!

Egy helyes kis szösszenet tőlük, amikor játszottak:
Olivér és Zselyke beköltöztek a favonatba. Nem tudom, hogy melyikük találta ki, hogy annak padlóját be kell teríteni homokkal, de a munkamegosztás hamar megvolt. Zselyke hordta vödörben a homokot Oli terítette. Egyszer csak Oli odaszól Zselykének: Asszony, hozz még egy vödörrel! És Zselyke jó asszonyhoz méltóan, rohant egy vödör homokért :D Öööööö, nem tudom Oli honnan is szedte ezt a mondatot....

A délután, mint ilyenkor mindig, hamar elrepült és megint egy évet kell várni, hogy traccspartit tarthassunk :( Nagyon remélem, hogy ezentúl is majd össze tudjuk szervezni a hazalátogatásokat, bár ugye majd lesznek nehezítő tényezők, de megoldjuk!

Köszönjük a szép délutánt, hogy időt szakítottatok ránk!









1 megjegyzés:

  1. ezen az asszonyon én most nem bírom abbahagyni a röhögést!

    ki se nézni belőle :D

    VálaszTörlés