2014. szeptember 26., péntek

Egy éve

Ezen a napon szembesültem azzal, amivel egy család sem szeretne, akik babára vágynak.

Már nem gondolok rá minden nap, fájni sem fáj úgy...

De mégis végig kíséri majd az életem.

Akkor is, ha teljesülne a kívánságunk és újra babát várnék. De erre, várni kell és az idő nem áll meg....

5 megjegyzés:

  1. az "vigasztaljon", hogy mindig vannak fokozatok. Nekem lombikból lett baba szíve szűnt meg dobogni a 10. héten. de engem meg az "vigasztal" hogy van aki még szerencsétlenebb. de mindig előr kell nézni és örülni annak amit az élet add, és nem bánkódni sokat azon amit mégse adott. az elmúlt 2 hónap tanulsága számomra

    VálaszTörlés
  2. Szerintem meg ne vigasztaljon! Adjon erőt, hogy sikerülhet! Most csak ezt adta a sors, megmutatta, hogy lehet, de ne add fel! :) Remélem azért nem bánkódtam sokat, próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat. Főleg, hogy utána munkanélküli lett a Zuram, aztán meg német lakos...
    Nem jártok errefelé??

    VálaszTörlés
  3. attól függ merre felé? Budapestre minden második héten megyünk. Persze nem vigasztal de azért mégis, mert látom hogy nem vagyok annyira szerencsétlen vagyis van lejjebb. LÁtod nálatok szépen alakulnak a dolgok. Én most egyelőre pihentetem a dolgot majd talán októberben...ki tudja? az elmúlt egy hónapban én nagyon elengedtem a baba témát szerencsére, csak az első hét volt nagyon gáz.

    VálaszTörlés
  4. Nekem Budapest jó :) Egyeztessünk emailben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oksi de inkább novemberre ha kérhetem, most esküvő van és én vagyok a tanú, ráadásul 2 részletben plusz a lánybúcsú:))) nov. simának ígérkezik ill. lehet hogy akkor kezdjük a köv. lombikot, na mindegy, kereslek ha látok egy szabad időpontot

      Törlés