2013. október 15., kedd

Beszólások

Egy ideje nyomja a lelkem, talán jobb lesz, ha kiírom magamból.

Két hete ugye történt ami történt. Anyósomék is gyorsan feljöttek, mert amúgy nem akartak, de ha már a Zuram mondta, hogy mi a helyzet, hát meglátogatnak.

Nem felhőtlen amúgy sem a kapcsolatunk, de azért rossznak sem mondható. Viszont a gyerekeinkhez illetve a számukhoz való hozzáállásuk már kezd kiborítani. Már a Miksa előtt is mondogatta anyósom, hogy nem kell több gyerek, minek, elég a kettő. Na, jobb vérnyomás emelő nincsen, mint ezek a mondatok. Szerintem minden családban a két szülő eldönti, hogy mennyi gyereket vállalnak, nem a nagyszülő mondja meg.

Most anyósom első mondatai között ez a kérdés hangzott el felém (megérkezésük után kb. 5 perccel), hogy ez a gyerek véletlen volt vagy tervezett? Pár másodpercig nem kaptam szikrát. Aztán visszafogva magam, de azt hiszem látszott rajtam, hogy dühös vagyok, csak annyit mondtam neki, hogy erről már ugyan volt szó a családban, de én nem hiszek a véletlen gyerekbe. Mert ha nem akarok, akkor teszek ellene. És igen, szerettük volna!

Meg különben is, mi van ha véletlen besikeredett, akkor még jobb is így? Vagy mit akart ezzel mondani? Mi akkor sem vetettük volna el, ha már egyszer velünk van.

4 megjegyzés:

  1. teljesen megértelek, amikor Zorkát bejelentettük hozzánk is az első kérdés az volt, hogy akkor haza kell gyertek?(mert itt nem végeznek abortuszt). persze dobták a hátast tőle, mikor mondtuk, hogy tulajdonképpen mi így terveztük... nem áll szándékunkban elvetetni... nem is értem... csak nyugi, ezen ne húzd fel magad, tudod... árt a lazulásnak:-)

    VálaszTörlés
  2. Dettó... Anyósom anno Marcinál kérdezte meg, hogy minek még egy gyerek... De szerintem nem született rossz helyre :-)
    Sajnos sokan nem gondolják végig mekkora sebeket ejtenek hasonló kérdésekkel. Ne törődj velük. Fül kikapcs. Lélek pihen, gyógyul és várja az új picimanót. Ölellek!

    VálaszTörlés
  3. Pannaa jól mondja, én sem írhatnám le jobban. Bele sem gondolnak, hogy ez mennyire fájó tud lenni és eszükbe sem jut, hogy a magunk örömére akarunk szülni, nem máséra. Csak is a ti véleményetek számít, másé nem! Úgyhogy egyik füleden be, a másikon ki.

    Nálunk is ez volt a helyzet mikor még kilátásban sem volt a gyerek. Anyósom mindig mondta, hogy nehogy, nem kell az ide! Nekem is szarul esett, de megtanultam nem figyelni rá. Most, hogy köztünk van a lányom, lépett egyet Ő is, most mindig azt szajkózza, hogy "elég ez az egy, nem kell több..." Persze a végére mindig odateszi, hogy "persze ti tudjátok, de..." Igen, mi tudjuk. Ha akarnánk lehet sorra szülném a gyerekeket, de nem akarjuk. Ti akartok, ti döntésetek, ti tudjátok! Más véleménye pedig nem számít!

    VálaszTörlés
  4. Igazából én is így gondolom, csak azóta magamban fortyogtam:) Köszi lányok :)

    VálaszTörlés