Miksa, ha tehetné, egész nap a kezembe kapaszkodva sétálna. Mit sétál, rohan! Soha nem értettem, hogy nem zsibbad el a kis kezük, amikor olyan sokáig felfelé nyújtózkodva kapaszkodnak az én kezembe...
Éééééés, tegnap a Zuram nagy kiabálására rohanok be a szobába, merthogy a Miksa kérem szépen, pár lépést egyedül megtesz! Igaz, először nekem nem akarta megmutatni a magánszámát, gondolta nem cirkuszos ló:) De aztán csak elcsíptem egy ilyen lépegetősdit! Mint egy kis majom, kezei a magasban (valahogy egyensúlyózni kell:D), vigyor az arcán és lépeget. Még nem sokat, de hát nem lóverseny ez!
Azt hiszem, vége a jó világnak:D A nagyobbak attól kezdve, hogy pár lépést megtettek, rohamosan önnállósodtak és hipp-hopp azt vettem észre, hogy futnak:)
Igaz, a többiek kicsit később tették mindezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése