Sikerült Olivérnek két teljes hete az óvodában eltöltenie. Mára Miksával együtt, megint folyik az orruk. Remek lesz ez a félév...
Töretlenül szeret óvodába menni, nagyon lelkes! Hála az égnek az ottalvással sem lett semmi gond, pedig ettől tartottam. Szépen eszik, azt hiszem jobban, mint itthon. De ez igaz a nagyfiamra is, ő is otthon nem evett rendesen, de az óvodába igen!
Vannak már kis barátai, úgy, mint Böööbiiiiiii (:D), Vijág, Nojel, Benedek, Heceg Gegely. Őket emlegeti a legtöbbet. Biztos másokkal is játszik, csak nem annyit. Nem szereti a verekedős gyerekeket, messzire elkerüli őket. Imádja az óvónéniket és a dadusokat. Délután mindig puszival köszön el tőlük! Az óvónénik is szeretik, már az első héten dicsérték, hogy milyen ügyes, mintha mindig is óvis lett volna:) Hát, maradjon ez így!
Elég vicces dolgok szoktak történni, mire délután megyek érte. Pl. rendszeresen elkeverednek ruhadarabok, pedig a jelet én belerajzolom a ruháiba. Viszont alvás után, ha felöltöznek, többször megesett, hogy a melletük lévő kisgyerek nadrágját veszik fel. Aztán amikor megyünk értük, csereberélhetünk. Az a legjobb az egészben, amikor mindkét gyerek váltig állítja, a másik nadrágjáról ami rajta van, hogy az az övé!!:) De van, hogy az udvari játék után, egyszerűen más szekrényébe pakolnak be. Hiába, még meg kell szokni a helyet.
Többször előfordult már, hogy amikor mentem érte, közölte, hogy ő még kimegy (azzal a kb. 3 gyerekkel, aki még fél 4-kor!!!! a csoportban van) a többiekkel az udvarra játszani. Gondoltam, hogy megyek érte később, de mi van, ha 10 perccel később már csak ő lenne egyedül és megijedne, hogy nem megyek érte? Azért én fél 4-kor ott vagyok. Tapasztaltam Pesten is, hogy rengeteg gyereket hazavisznek délben, vagy nagyon korán. Én meg égtem mindig (meg sajnáltam a gyereket is), hogy eleinte épp csak zárásra (fél 6) beestem, mert úgy dolgoztam. Később már 5-re odaértem, de akkor is... Szóval, néha úgy érzem, mintha senki nem dolgozna és ráérne a gyereket hamar hazavinni az óviból:)
Volt fényképezkedés bent, arról sajnos lemaradtunk, mert Olivér beteg volt. Pedig olyan szép emlékek az ilyen képek..
Élvezem, hogy élvezi az óvodát!
Szegény éngyerekem is nemegyszer várt rám az ovi kapujában a takarítónénivel :(
VálaszTörlésÉs milyen vacak érzés....
VálaszTörlés