Baráti találkozó és múzeum (foglalás) látogatás

Szombaton végre valahára, sikerült egyeztetni Pannáékkal és találkoztunk. Sajnos a harmadik fél, Virágék, megint lemaradtak, de reméljük mihamarabb pótolva lesz!

Pannáék a felajánlott lehetőségek közül végül, a Közlekedési múzeumot választották. Mi sem voltunk még (szégyen ide vagy oda) és jó ötletnek tűnt. 

Reggel elindultunk, a Városligetnél parkoltunk, kicsit messzebb a múzeumtól (a Zuram szerint miattam:P), de szerintem pont jól esett egy kis séta, olyan szép idő volt. Épp megérkeztünk a bejárat elé, amikor a kocsikat nézve, mintha ismerős arcokat látnék. Pannáék voltak:) Nagy örömködés után, befelé terelgettük a bandát. Hamar kiderült számunkra, hogy bizony ez a mai nap, nem a beszélgetésekről fog szólni! Nem is tudom, miért gondoltuk, hogy a gyerekeink majd jólnevelten, kettesével, egymás kezét fogva végigmennek a múzeumon, miközben mi, amellett, hogy megnézzük a kiállításokat még jókat beszélgetünk is...:DD

Az elején még együtt próbált lenni a banda, de aztán szétszóródtunk. Marci sérelmezte, hogy szabadságában korlátozza az anyukája, ezért ennek többször hangot is adott. De nem lehetett haragudni rá, mert egy tünemény és később még több mosolyt is kaptam tőle, sőt megette a felkínált banánt, de ezt majd később. Szóval, próbáltunk nézelődni és beszélgetni, gyereket felügyelni. A két nagy hamar egymásra talált, egyiket sem kell félteni! Nagyon tetszett nekik a működő csőposta, amit többször használtak is. Ebből lett egy kis levelezés, amit rohangálás és viháncolás követett. Nagyon édesek voltak:) Olivért a Zuram felügyelte jobbára, Zolinak pedig Zozi jutott. A kicsik meg az anyjuknak. Olivér és Zozi  is szívesen kereste egymás társaságát. Azt hiszem egy kötetlenebb helyen, nagyon jól eljátszottak volnaegymással. Tovább nézelődve lett egy kis keveredés, mert mi vártunk egy helyen a múzeumban, ráadásul Zsuzsi is velünk maradt, míg Pannáék meg őt keresték, teljesen máshol. Végül azért mindenki meglett és az összevont szemöldökök is kisimultak. Azért nagyjából sikerült megnézni a kiállításokat. Zoli mindjárt az elején megjegyezte, hogy legközelebb csak mi csajok találkozunk, mert nem sokat fogunk tudni beszélgetni.. Hát, nagyban igaza lett. De együtt lenni is jó volt, még akkor is, ha kicsit káosz volt.

A múzeum után, gyorssegélyként, az éhen halni készülő gyerektársaságnak felajánlottam banánokat, amiket kivétel nélkül mind elpusztitottak. Aztán együtt elsétáltunk a PECSA-hoz. Halvány fogalmam nem volt, hogy hol van, ez a régen a rádióban meg a tévében emlegetett bulihelyszín (vidéki lévén). Szegény, nagyon le van rottyanva, legalábbis kivülről. Viszont a benne működő étterem, nagyon jó! Pecsa melegszendvicset evett a többség és nagyon ízletes volt. A Zuram nem lehet meg leves nélkül, hát ő azt is evett, mi pedig Miksával hekket, mert a halat szereti:) Várakozás és evés közben azért végre sikerült beszélgetni is. A gyerekek is jól viselkedtek. Amúgy sem voltak rosszak, csak elevenek és ha nem kellett volna kordában tartani őket (mondjuk egy villanypásztorral körülvett helyen:P), akkor meg angyalok lettek volna! Desszertként mi kávéztunk, a gyerekek pedig fagyiztak.

Elindultunk hazafelé, de előtte még megejtettük az össznépi fényképezést. Mivel senkinek a kezébe nem mertük adni a fényképezőgépeket, így egy valaki mindig hiányzott a képről. De majd egyszer...:)

Autóra fel!

Séta

Törpök

Az egyik kedvenc képem:)

Ugyanolyan a pulóvered- mondta Zozi Olivérnek

Hazaérvén meg jól kidőlt a banda:) Várjuk az újabb talákozót!