A ház

Tavaly januárban elkezdtem a neten házat keresni magunknak. A különböző netes csoportokban szerzett információk alapján, fel voltam készülve, hogy nem lesz egyszerű menet. Kevés a lakás, sok a bérelni szándékozó. Persze ez tartomány és város/falu függő. De jobb arra készülni, hogy sokáig tart.

Németországban rengeteg olyan cég van, aki arra szakosodott, hogy bérlakásokat épít. Plusz nagyon sok olyan magánember is van, akinek több háza vagy lakása van, azon kívül amiben lakik és azokat kiadja. Erős tévhit, hogy nyugaton "mindenki" bérelt lakásban lakik, nem saját tulajdonban. Itt a sorházban 9 ház van, ebből csak kettőben lakunk bérlők. A mi házunk egy tesvérpáré, akiknek ezen kívül van még egy házuk, plusz amiben laknak. Akinek nem olyan a munkája, hogy akár az ország másik végébe is kaphat egy jobb melót, az bizony, ha megteheti saját ingatlant vásárol.
Megmondom őszintén, hogy mi is záros határidőn belül nem más zsebét szeretnénk tömni a bérleti díjunkkal, ami nem is kevés.

Szóval, nekünk valamiért nagy nagy szerencsénk volt a házkereséssel. Januárban kezdtem és március elején aláírtuk a szerződést a tulajjal. A tulajt én azóta nem is láttam :D
Jó, hogy van egy kedves ismerősünk, aki nagyon jól beszél németül, ő volt az ügyintézőnk. Amikor pedig februárban jöttem a Zuramhoz, mindjárt meg is mutatták a házat, utána pedig már a tulaj azt mondta, ha tetszik, ő nekünk adja ki. Mondjuk időben voltunk, mert a régi lakók csak júniusban költöztek ki a házból, mi meg csak júliusban akartunk beköltözni :)

Persze azért nem ment minden simán. Nem akkor költöztek ki, amikorra meg volt beszélve. A tulajnak még ablakokat kellett cserélni a tetőtérben és ki kellett festeni. Ezért borult az egész kiköltözési hercehurca, amin én könnyen túlléptem, de a Zuram nehezen viseli, ha nem úgy van valami, ahogy elterveztük. Végül azért minden megoldódott !

Volt pár kemény napom, hetem. Otthon összepakolni a házat (mert mi sok mindent hoztunk), dobozolni, szanálni... A konyha volt a legbrutálisabb :D Aztán ennél jobb már csak itt a kipakolás, elrendezkedés volt jobb... Még most sem vagyunk teljesen úgy, ahogy szeretném. De igazából nincs is kedvem hozzá, ez nem a miénk...

Jó, mondjuk csinosítgatom, meg virágoskert is van :) De mégse az igazi...

A kisvárost nagyon szeretjük, csendes, nyugis. A város szélén lakunk, mögöttünk a szántóföldek, lovardák, tanyák, erdők. Ebbe az utcába az jön, aki itt lakik, meg az a néhány paraszt (és ez nem bunkóságra érteni) akinek a közelben van a tanyája.
Nagyon vicces és érdekes volt, hogy amikor az első hetekben a fiúkkal sétálni mentem és egy tanya mellett mentünk volna el, aminek az udvarában behívott minket egy ember, akinek az unokájával játszottak a gyerekeim. Kézzel-lábbal, fordítóval beszélgettünk. Kiderült, hogy a pasi nagyszülei ide betelepített Magyarok!! voltak, de sajnos ő már nem tanult magyarul. Kicsi a világ!

A kis lakunk :)

A ház hátulról

Elöl

Virágos :)

Megérkezős káosz

Nappali

A kis utca

A környék

Adventi készülődés

Karácsony előtt..

Adventi utazási ajánló- Colmar, Franciaország

Pünkösdkor a fiúkkal útnak indultam. Családi hosszú hétvégének indult, de végül a Zuram otthon maradt. De ez engem nem rettentett el semmitől. Nem tudom, hogy bátor voltam-e vagy kicsit bolond, hogy szinte nulla nyelvtudással, neki indultam 3 gyerekkel...
Nagy szerencse, hogy Barni a legnagyobb, egészen jól beszél angolul és németül. Persze nem mindent tud ő sem, de legalább kalandos az élet :)))

Szóval, először Strasbourgot céloztam meg, a közelében foglaltam szállást, mint utóbb kiderült, egy pici kis faluban. Onnan 20 kilométer volt Strasbourg. Ahol végül a hazaindulás délelőttjén voltunk, de csak a McDonalds-ig jutottunk, mivel nagy szél fújt és esett az eső...

A volt osztálytársam sógora viszont Franciaországban él, Colmarban. Nagyon ajánlották, hogy menjünk el és nézzük meg. Egyáltalán nem bántam meg. Tüneményes város, sok-sok látnivalóval és ennivalóval :) A közelben van egy nagyon klassz vár is, közelében egy állatkerttel, ahova már sajnos időhiány miatt nem jutottunk el, de mindenképpen bepótoljuk!

Colmar kb 50 kilométerre van Strasbourgtól. Nem egy vészes távolság. A francia autópálya inkább hajaz a magyarra, mint a németre :D
Nem csak autópályán autóztam, sok-sok kis falun haladtam át, érdekes megtapasztalni, hogy bár Európában vagyunk, mégis mennyire más minden, mint otthon vagy Németországban.  Csodaszép tájakat láttunk. Franciaország nekem amúgy is a "kifekszem egy takaróra a mezőn, egy uzsonnás kosárkával és egy üveg borral" érzést jelenti ;) Nem kifejezetten egy-egy műemlék érdekel, sőt... hanem inkább érzéseket, impulzusokat keresek, amikkel feltöltődhetem, kikapcsolódhatok. Ez ott, teljesen sikerül!

Colmar az adventi időszakban egy mesevárossá alakul, adventi vásárral bővítve. Azt mondják,csodaszép. Idén sajnos nekem ez kimarad, de jövőre biztos, hogy elmegyek:)
Ha valakinek errefelé lennének utazási tervei, semmiképpen ne hagyja ki ezt a városkát!

Colmar
Colmar2
Koenigsbourg

Visszatérés újból.....

Kedves kitartó idelátogatók!

Most már megrázom magam és felveszem ismét a fonalat. Az elmúlt egy órát azzal töltöttem, hogy bejussak a blogomba egyáltalán :D

Bepótolni egy évet nem fogok tudni, de biztos lesznek olyan történések, amikből születnek visszautaló posztok.

Elöljáróban annyit, hogy az elmúlt egy év mozgalmasan telt, a beilleszkedés jól megy :)

Kikeresem a képeket és megosztom veletek, amit meglehet :)

A Németországban élőknek kellemes hosszú hétvégét (sicc eső...), a többieknek pedig szép hétvégét!

Város, falu, tanya??

Pécsen születtem, imádott szülővárosom, bár az utóbbi években eléggé leromlott a renoméja :(
Egy közepesen nagy, város. Annak minden jó és rossz tulajdonságával. Igaz, én nem panaszkodhatom, jobbára a szebbik arcát láttam, a rosszal inkább a médiából értesülök.
Több helyen laktam Pécsen is, panelban is, családi házban is. Különböző részein a városnak. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de mindenhol nagyon rendes lakótársak voltak, úgy a lépcsőházban vagy a kertszomszédok.

Aztán laktunk Budapesten is, közelebbről Káposztásmegyeren, ami azért egy újabb típusú lakótelep. Itt is laktunk 2 helyen, soha sehol nem volt probléma.

Ami a legmeglepőbb számomra, hogy ezekben a városokban, sokkal több odafigyelést tapasztaltam a többi ember irányából, mint később, falun... Pesten lett bébiszitterünk a házból, egy fiatal lány személyében. Egyszer, nagyon nagy segítség volt nekünk, amikor karamboloztam és sem én, sem a Zuram nem ért volna el az óvodába a Barniért, akkor ők vigyáztak rá, egész estig. Vagy például,  figyelték a parkolót éjjelente, vigyáztak egymás autójára... Az egyik helyen a szomszéd beköltözésünk után (nyomdában dolgozott) mindig hozott Barninak könyveket.

Aztán, falura költöztünk, ide, Vác közelébe. Életünk legvacakabb döntése volt. Az egyetlen jó benne, az egyik szomszéd család, akikkel nagyon jóban vagyunk. Ennyiben ki is merülnek az emberi kapcsolataink. De rájuk, bármikor, bármiben számíthatok. De sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a falu, nem túl befogadó. Sokáig zárt kapukat döngettem. Most kezdenek nyílni, amikor elmegyünk...

Szóval, ezzel a háttérrel, ráadásul egy idegen országban, úgy láttuk jónak, hogy nem költözünk falura. Ott talán jobban kitűnik az ember, mint idegen. Jobban érezni a kirekesztést is... Aztán, falun nem mindig van óvoda, iskola, gyerekorvos (és nem mindig a szomszéd faluba kell menni érte). Sokszor csak posta és egy pékség van a faluban. Ráadásul ezeken a helyeken általában nehézkes az internet szolgáltatás is, persze van, csak nem olyan, ami a férjem munkájához szükséges. Falun lehet olcsóbb albérletet találni, viszont mondjuk messzebb helyezkedik el adott esetben a frankfurti reptértől. Szóval, amit nyersz a réven, elveszted a vámon. A kert méretéről ne is beszéljünk, vidéken is zsebkendőnyi kertek vannak, akinek már 500 nm-es van, azt parasztnak titulálják..Sorházba vagy ikerházba nem akartunk először menni, lévén a szánkba a szomszédok és ugye 3 gyerek nem mindig csendes. De aztán rájöttünk, hogy egy különálló családi házból is tuti, hogy belátsz a másik szájába.

Így hát, lassan kialakult, hogy milyen kaliberű házakat nézegetünk. Ami megmaradt állandóan, hogy minimum 4 szoba, plusz nappali legyen benne. Mivel a Zuramnak kell egy dolgozószoba, lévén otthonról dolgozik, ha épp nincs üzleti úton. Mindenképpen szerettünk volna, két mellékhelyiséget, ez mindig okoz némi problémát itthon :) És akkor, hogy kisvárosban legyen. Már mindegy volt, hogy sor, iker vagy külön ház :D Itt még nem vettük komolyan, hogy provisio mentes legyen..

Minden nap, reggel, délben, este a hirdető oldalakat böngésztem. Egyeztettem a kinti segítőnkkel. Nagyon leszívta az energiáim, az a pár hét! Fel voltunk készülve, olvasgatva oldalakat, hogy esetleg hónapokig fogunk keresgetni, mire megtaláljuk azt, ami tetszik nekünk is és még ki is adják nekünk. Ezért is kezdtünk el, január végén keresgetni, hogy július végéig legyen idő.

Sok házra jelentkeztünk. Néha emailban, de általában a segítőnk telefonon beszélt vagy a maklerral vagy magával a tulajdonossal. Azonnal elmondta nekik, hogy 3 gyerekünk van, milyen korúak, hogy magyarok vagyunk és nem igazán beszélünk németül, angolul viszont igen (már aki...).
Na, itt erős szórás volt a reakciókban. Volt, aki a 6 szobásnak hirdetett házra, kapásból azt mondta, de ennyi gyerekkel az kicsi, mert csak 3 szoba van és azok is kicsik (hiszi a piszi, akkor miért van 6 szobásnak hirdetve és miért olyan bazi nagy a ház, amit lefényképeztek). Később ez a makler ajánlott másik házat, majd amikor jeleztük, hogy érdekel minket, soha többet nem értük el. Akkor volt olyan, aki mindjárt elkezdett jajgatni, hogy magyarok, ő nem akarja, hogy szociális segélyből legyen fizetve a lakbér (még egy fia bérpapírt nem látott), itt a segítőnk lehordta (persze mézes-mázosan), később visszaszólt, hogy megnézhetnénk a házat, de mi meg már nem akartuk.. Volt olyan makler, aki azt mondta, hogy 3 gyerekkel mi nem nagyon fogunk házat találni, viszont venni azt tudnánk és mindjárt mutatni is nekünk megfelelő házakat (hát kösz, bérelni nem vagyunk jók, de hitelre, azonnal :P)

Ezek ellenére azért, akadtak olyanok, akiknek a mi paramétereink nem okoztak gondot. El is mentek a Zuram meg a segítőnk házakat nézni. Volt, amit ők ítéltek aztán kicsiknek, volt ami jó lett volna, de még egy nm kert se volt hozzá és volt ami végül messzinek bizonyult. Egybe aztán beleszerelmesedtünk. Minden tökéletes lett volna. Ha nem kellett volna a maklernak a szerződésért 3000 eurót,  (900 ezer forint, plusz kaució a tulajnak) fizetni. Egy hétig szenvedtem a dolgon, de aztán megmakacsoltam magam és azt mondtam, elengedem ezt a házat, biztos lesz ilyen kaliberű, provisio mentesen. Ha meg ne, így jártunk... Azt a pénzt meg inkább költöm a ház berendezésére!

Aztán a véletlen vagy a szerencse mellénk szegődött, mindössze egy hónappal a keresés elkezdése után. Jelentkeztünk egy házra, de a tulaj mindjárt mondta, hogy sajnos picik a szobák, nagyon sajnálja, pedig kifogása nem lett volna. Aztán, még mielőtt G. letette volna a telefont, mondta, hogy ugyan van neki egy másik háza, ami szép nagy, de az csak júliustól lesz kiadó. G szeme felcsillant, hogy de az tök jó lenne! Gyorsan el is ment a kapott címre és igaz csak kívülről, de lefényképezte a házat, ami egy sorházban van. Külsőre tetszett, mindegyikőnknek. Minő véletlen, ez két héttel a februári kiutazásom előtt volt. A tulajjal le lett egyeztetve, hogy megyek és akkor megnézzük belülről is, mert kívülről megfelelőnek tűnik.

A többit legközelebb :PPPPP

Eh.......

Egyszerűen nem jutok odáig, hogy végre írjak ide is...

Egész nap bújom a netet, konyhabútorokat nézek, hasonlítok, étkezőasztalt, ágyat, blabla
Írok a költöztetőknek, árajánlatért.
Beszélek a segítőnkkel, hogy intézzük a gyerekek jelentkezését a kinti intézményekbe.
Naponta többször gondolom meg magam, az "itthon vegyük meg és kivitessük és a kint vegyük meg (de ki a fene fogja kiválasztani és mikor) a bútorokat, stb..."
Adóbevallásokat intézek, új nevem, lejárt jogosítvány cserét, gyerekek személyijét, fogorvost, bankot (bleeeeeeeee) szanálok a cuccaink között.
Próbálom a napi teendőket sem elhanyagolni.
A héten két anyák napja.
Beteg az egyik kutya és egyelőre már hiába van két antibiotikum kúrán túl, sok javulás nincs, lehet, hogy komoly a baj? Többször randi az állatdokival, ilyen-olyan vizsgálat..
Banános dobozokat hajkurászok.
Elkezdtem "rendet" tenni a "raktárban".
Hegyekben áll a vasalatlan.
Idegesít, hogy a kinti dolgokat, nyelvtudás hiányában, nem tudom én koordinálni..
Hja, német órákat is veszek és nem ártana valahogy időt szakítani a gyakorlásra, mert ilyen ütemben, két év múlva sem fogok makogni sem..

Sokszor már reggel, amikor piszmognak a gyerekek, sikítva rohannék, valahova jó messzire...

Lehet nekem is dilidoki kellene????

Hétvégén "haza" megyünk (te jó ég, mennyi haza lesz nemsokára), lesz egy gyerekmentes napom :)

Pöppet szét vagyok hullva, bár elég jól álcázom a külvilágnak vagy legalábbis remélem...

Ahány fő, annyi szoba

Laktam albérletben itthon is, nem ismeretlen számomra. Azért itt általában nem határozzák meg, hogy max. hányan lakhatnak egy lakásban. Na, jó 10 embernek nem adnak ki egy két szobásat. De igazából az a mérvadó, hogy mennyire van pénzed. Ha öten vagytok és ki tudod fizetni az albérletet, akkor simán lakhattok egy két szobás lakásban.

Nos, kint ilyennel nem is kell próbálkozni... Bár elméletileg, csak és kizárólag a szociálisan kiutalt lakásoknál van meghatározva, hogy mennyi az a négyzetméter, ami minimum kell a családnak, de az is az előírások miatt,  a németek mégis előszeretettel hivatkoznak arra, hogy azért nem adnak ki neked valamit, mert nektek kicsi. Teszik ezt sokszor úgy, hogy mondjuk 100 nm-es lakásról beszélünk...

De hát, kicsi a kínálat és nagy a kereslet. Szinte olyan "felvételit"csinálnak  a tulajdonosok , amilyet akarnak. A legnehezebb dolguk azoknak van, akiknek gyerekük van. Tetszhet neked egy lakás, lehet is rá pénzed (1 havi lakbér+ 2 vagy 3 havi kaució és a legrosszabb esetben a már taglalt provisio), ha a tulaj félti a lakását a gyerekeidtől. Hiába a kaució, egy-egy javíttatás több ezer euróba is kerülhet és hiába van mondjuk biztosítás is, ha mondjuk olyan kárért nem fizet és rajtad a tulaj meg nem tudja behajtani, de ki sem tud rakni. Ugyanis kint, ha probléma van veletek, főleg ha gyerek is van, nagyon nehéz kirakni a bérlőt az ingatlanból. Próbálnak szűrni rendesen. Ezért bár nem kérhetnének tőled bankszámla kivonatot, de ez egy alap dokumentum, amit bizony oda kell adni egy lakáskeresésnél, ha jelentkezel egy lakásra. És csendben jegyzem meg, Németországban egy kutya vagy egy cica többre van becsülve, mint a gyerekek. Nem véletlen, hogy nem vagy max. egy gyermeket vállalnak. 3 gyerekesek már csodabogarak vagy az őrültek kategóriája :)

Vannak persze ott is normális tulajok, akik nem ragaszkodnak ahhoz mondjuk, hogy egy 3 fős család, nappali + két hálós lakást vegyenek ki, ha egyszer arra nincs pénzük, de amúgy is elférnek egy kétszobásban.. Nincs rá recept, hogy vidéken vagy nagyvárosban jobban találsz valamit. Nagyban befolyásoló tényező a szerencse!!! Itt jegyzem meg, hogy München-re kitehetnék a megtelt táblát...

Szóval, ennek a fényében mi úgy kerestünk házat, hogy nappali+4 háló,minimum mert kell ugye egy dolgozószoba is, mivel a Zuram otthonról dolgozik. (ez átok is, meg szerencse is) Arányaiban egy nagyobb ház, nem kétszer vagy háromszor kerül többe, mint egy kisebb lakás. A lakás árát nagyban befolyásolja persze, hogy városban vagy vidéken és mennyire vidéken van az ingatlan. Lehet kifogni olcsóbban is, de ehhez megint szerencse kell.

Aztán találsz egy ingatlant, ami megfelel szobaszámban és ki is tudod fizetni. Na, itt kezdődik a nagy futam, mert ezzel nem vagy egyedül...

Na, de ki az a Makler???

Németországban többféleképpen lehet lakást kivenni/eladni. Magától a tulajdonostól vagy közbeeső személyként az úgynevezett maklertől, aki az itthoni ingatlanközvetítő (vagy valami olyasmi...) megfelelője. Illetve ott is vannak szociális bérlakások (kedves török tömbben) és vannak bérbeadásra szakosodott cégek, ezeknél nincs provisio.

Mit csinál a makler? 

Majdnem ugyanazt, mint otthon az ingatlan közvetítő. De mégsem...

Kint, mindegy, hogy az ingatlan tulajdonosa vagy te mint bérlő vetted igénybe a makler szolgáltatását, mindig az ingatlant bérbevevő fizeti a makler jutalékát az un. provisio-t. 
 
Számomra a legfelháborítóbb ebben a jutalék mértéke! Ugyanis szemrebbenés nélkül a delikvensről leakasztják a havi bérleti díj 2,38 szorosát. Mondjuk 500 euró a havi bérleti díj és kell 3 havi kauciót fizetni (ami kiköltözéskor és, ha minden rendben van, visszajár)  valamint a maklernak jár ennek az 500 eurónak a 2,38-szorosa. Tehát 1190 euró (ami megy a levesbe, sose látod), azért, hogy megmutogatta az ingatlant, valamint ha érdekel, akkor ellát mindenféle kitöltendő papírral illetve bemutatandó dokumentumlistával. Van olyan is, hogy nem mehetsz egyedül te megnézni a lakást, hanem ő mond egy időpontot, amikor meg tudja mutatni a lakást , mondjuk egy héten egyszer és akkor odacsődít vagy 30 embert, akit érdekel az adott ingatlan. Ha tetszik az ingatlan, jelzed neki, ő elküldi a "kezdő" csomagot, amivel jelentkezni tudsz az ingatlan bérbevételére. Később a tulaj eldönti, ki lesz a szerencsés, aki megkapja az adott ingatlant. Persze, mivel ő nem találkozott veled személyesen, számít a makler benyomása is rólad!

Esetleges változás: most próbálnak egy olyan törvényt beiktatni, hogy az legyen mint itthon. Aki igényli a makler szolgáltatását, az fizesse a jutalékát. Tehát, ha én bízom meg, hogy hajtsa fel az igényemnek megfelelő lakást, akkor én. Ha én akarok bérbe adni és ezért maklert fogadok, akkor én, mint tulaj fizetnék. De félek, hogy ezzel azt fogják elérni (mert a kaució fixen max. 3 hónap lehet), hogy mégjobban emelkedni fognak a bérleti díjak, hogy a tulaj a pénzénél legyen...

Szóval, nekiálltunk a keresésnek. Minden szabad percemet ezzel töltöttem. A leírásokat nyelvtudás hiányában bedobtam a fordítóba és nagyjából kihámoztam az ott leírt dolgokat. Eleinte mindenre "lőttünk", ami érdekes volt, nem baj, ha makleres. Minden mindegy alapon :)

Ez akkor változott meg gyökeresen, amikor nem sokkal később, beleszerelmesedtünk egy sorházba és kiszámoltuk, hogy mennyit kellene fizetnünk a maklernak, csak úgy....

Na, onnantól kezdve, csak provisio nélküli házat néztük, bármennyivel is nehezebb így házat találni.