Eh.......

Egyszerűen nem jutok odáig, hogy végre írjak ide is...

Egész nap bújom a netet, konyhabútorokat nézek, hasonlítok, étkezőasztalt, ágyat, blabla
Írok a költöztetőknek, árajánlatért.
Beszélek a segítőnkkel, hogy intézzük a gyerekek jelentkezését a kinti intézményekbe.
Naponta többször gondolom meg magam, az "itthon vegyük meg és kivitessük és a kint vegyük meg (de ki a fene fogja kiválasztani és mikor) a bútorokat, stb..."
Adóbevallásokat intézek, új nevem, lejárt jogosítvány cserét, gyerekek személyijét, fogorvost, bankot (bleeeeeeeee) szanálok a cuccaink között.
Próbálom a napi teendőket sem elhanyagolni.
A héten két anyák napja.
Beteg az egyik kutya és egyelőre már hiába van két antibiotikum kúrán túl, sok javulás nincs, lehet, hogy komoly a baj? Többször randi az állatdokival, ilyen-olyan vizsgálat..
Banános dobozokat hajkurászok.
Elkezdtem "rendet" tenni a "raktárban".
Hegyekben áll a vasalatlan.
Idegesít, hogy a kinti dolgokat, nyelvtudás hiányában, nem tudom én koordinálni..
Hja, német órákat is veszek és nem ártana valahogy időt szakítani a gyakorlásra, mert ilyen ütemben, két év múlva sem fogok makogni sem..

Sokszor már reggel, amikor piszmognak a gyerekek, sikítva rohannék, valahova jó messzire...

Lehet nekem is dilidoki kellene????

Hétvégén "haza" megyünk (te jó ég, mennyi haza lesz nemsokára), lesz egy gyerekmentes napom :)

Pöppet szét vagyok hullva, bár elég jól álcázom a külvilágnak vagy legalábbis remélem...