Indult a mandula

Amikor tavaly megkapta a Zuram a kinti állást, nem volt kérdés, hogy a kétlakiságot nem akarjuk (és nem is nagyon tudjuk) sokáig tartani. Most, majdnem egy év után, már látszik a fiúkon is, hogy hiányzik az életükből az apjuk! Hiába a napi kapcsolat interneten, ez nem egyenlő azzal, hogy ott ül veled a kanapén.

Szóval, akkor is tudtuk már, hogy ha már biztos a munkahely, akkor rövid időn belül, mi is követni fogjuk őt Németországba. Én, aki még Pécsről is olyan nehezen jött el... 

Németországban nem olyan egyszerű lakást bérelni, mint mondjuk szerintem itthon. Bár kint sok bevándorló él vagy pont ezért, a németek nem olyan könnyen fogadják el az embert. Leginkább egyedülállónak vagy párnak szeretik kiadni az ingatlanokat, úgy, hogy se gyerek se pedig állat ne nehezítse az életüket. Mondjuk háziállattal még talán előbb, mint gyerekkel... Olvasok olyan esetekről, hogy már hónapok vagy akár egy éve is keresnek másik lakást, mert kinőtték vagy kijött a család többi része is, mindegy ebből a szempontból. Tehát úgy készültünk, hogy a tervezett költözési időpont előtt (július), fél évvel el kell kezdenünk házat nézni, hogy aztán meglegyen, amikorra kell.

Mi minden negatív dologgal rendelkeztünk, úgy mint:
-mindjárt 3 gyerek, nem is egy..
-külföldiek vagyunk
-nem beszélünk túl jól németül
-na jó, háziállatot nem akartunk vinni

A fészbukon benne vagyok 3 német csoportban, ahonnan már egy éve csipegetem fel az információkat. Mit hol kell intézni, kihez kell fordulni, hogyan működik a gyerekorvos, felnőtt háziorvos, adózás, stb... Persze, mindent nem lehet megtudni, de nagyon jó tájékozódási alap, mások tapasztalata. Én úgy vagyok vele, ha tudom mit hol kell intézni, aztán már az illetékes hivatalt kérdezem, mert minden család és egyén ügye más. Azt hülyeségnek tartom, amikor kiírnak olyan kérdéseket, hogy "Szerintetek mennyibe fog kerülni az óvoda?", mert erre nincs egyértelmű válasz. Adott tartomány, adott városa/községe és adott intézménye válogatja.Viszont általánosságokról sokat lehet megtudni. Mind pl. a Rathausba (városháza) kell bejelentkezni, és a Finanzamt az adóhivatal. De ezekről majd később, ahogy intézzük ezeket az ügyeket.

Vissza a lakásbérléshez. Szóval, az egyik csoportban felfedeztem egy csajszit, aki itthon a szomszéd faluban lakik (meg egy másikat, aki a miénkbe és most egy időre haza is költöztek, azóta többször beszéltünk, egy csoportba járnak az óvodába a gyerekeink) és szimpatizáltunk egymással, beszélgettünk is. Ő felajánlotta a segítségét lakáskereséshez. Mi elfogadtuk a segítséget, de ő meg nem akart érte elfogadni semmit. Azt mondta, majd igénybe veszi kint a bébiszitter szolgáltatásomat :D

És akkor belevágtunk. Minden szabad időmben bújtam a netet, összesen két oldalt. Immobilienscout24 és a Null Provision oldalakat, az igényeinknek megfelelő beállításokkal. 
Az igényeink:
-aránylag gyorsan megközelíthető legyen a frankfurti reptér
-legyen óvoda, iskola, bevásárlási lehetőség
-5000 fő felett legyen a népesség
-egyedülálló családi ház, kerttel
-minimum 3 háló, plusz nappali és egy dolgozószoba legyen benne
-provisio mentes legyen (ne ingatlanoson keresztül lehessen kivenni a házat)

Na, ez utóbbi a legproblémásabb, nekem. Ezzel fogom kezdeni. Sajnos egyben mindent leírni nagyon hosszú lenne, muszáj szétszednem a történéseket! De igyekszem minden nap írni valamiről!

Mi jól vagyunk már, miután a hétvégén a három gyerek után és is rókát kergettem szombat hajnalban. Elég riasztó volt, hogy annyira rosszul voltam, hogy az ájulás kerülgetett és egy darabig a fürdő padlóján feküdtem, arra várva, hogy jobban legyek és be tudjak menni az ágyig...
Ezután csak hab a tortán, hogy Miksa összeszedett egy enyhe kruppot, úgyhogy ő majd csak húsvét után megy megint óvodába...