Halihó

Élünk ám :))))))))

Szóval, az történt, hogy kidőltünk influenzával. Én elég rég voltam lázas, úgyhogy ez az újdonság erejével hatott, hogy nekem van olyanom is...
Egész jól voltak a gyerekek, meg én is. Egy nem hagyott nyugodni, hogy Miksának még mindig fel-fel szökött 38 fokig a láza. Illetve mindenki köhögött, elég rendesen. Így visszavittem a gyerekeket az orvoshoz. Aki mindhárom gyereknél !!! kezdődő tüdőgyulladást állapított meg. Mindegyik antibiotikumot kapott és még egy hét "szabadságot". Hősiesen beszedték az adagjukat. Szerencsére következő csütörtökön az orvos már gyógyultnak nyilvánította őket.

Aznap, amikor ez volt, mindjárt utaztam is le velük Pécsre, hogy egy gyenge 2 hétre a nagyszülőkre bízzam a kisebbeket. Sajnos a nagynak nem volt ilyen szerencséje, mert neki iskolába kellett mennie, őt a szomszédaink vették itthon pártfogásba. Én pedig leléptem. Németországba! :)

Hétfő hajnalba indultam, egy vakrandi után. (a szomszéd kifurikázott hajnalban az állomásra, mondván ő úgy sem tud aludni, majd bezötyögtem a Nyugatiba, onnan metróztam a Népligetbe, magammal cipelve 4 liter bodzaszörpöt meg magamnak a többi cumót:D) Történt ugye, hogy a Facebook-on benne vagyok pár (3) csoportban, ahonnan információk ömlenek rám a kinti léttel, ügyintézéssel, apró-cseprő dolgokkal kapcsolatosan. Itt néha posztolnak olyat is, hogy valaki jön haza/ki és útitársat keres vagy menne és ő keres valakit, aki haza/ki jön. Aztán egy hölgy kitartóan (aki amúgy szimpatikus volt és beszéltünk már privátban is) hirdette, hogy hazafelé már nem tud vinni senkit, de visszafelé még megvan a két hely. Na, vele mentem ki :))) A Népligetben vett fel, jól megölelgettük egymást, aztán beültünk a kocsiba és elindultunk. Egészen addig, amíg ki nem szálltam Erlensee-nél, végig beszélgettünk! Nagyon jó hangulatban telt el az út, szinte észre sem vettük, hogy 10 órát utaztunk. Egyszer álltunk meg az út alatt, Passau-ban. Amikor elindultunk, Pesten borongós, esős idő volt, az osztrákoknál szintén. Passau -nál verőfényes napsütés és olyan jó idő fogadott minket, hogy kabát nélkül levegőztünk. Aztán innen olyan 30 kilométerre, elkezdett havazni és elég erős szél fújt. Na, ez tartotta magát "hazáig".

Este, Erlensee-nél egy újabb "vakrandi" várt rám. Egy másik hölgy, aki az elmúlt hetekben összenőtt velünk. Ő volt az, aki segített házat keresni. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ha én találtam nekünk tetsző vagy megfelelő házat, küldtem neki a linket, ő felhívta őket vagy írt nekik, hogy kik vagyunk, mit akarunk, stb... Ő volt az "első kapu", nem akartunk felesleges köröket futni, mivel kár lett volna megnézni egy házat, ha 3 gyerekesnek nem adják ki... A Zurammal voltak együtt házakat megnézni is. A csajszival elég sokszor egy rugóra járt az agyunk :D Néha a Zuramra rá is tört a féltékenység, hogy vele nem beszélek annyit, mint a csajszival :))))  És azért várt rám a Gabi, mert a Zuramnak két napra még leszerveztek egy madridi utat a cégnél, én meg nem akartam az ő lakásában egyedül két napot eltölteni. A Gabi meg, úgy, hogy csak skypeon "találkoztunk" meghívott magukhoz, egy éjszakára. Megismertem a kislányát és a párját, aki amúgy olasz. Nem unatkoztam, na :)

Kedden estére kimentem a Zuram elé a reptérre, hogy együtt mehessünk haza a fészkébe.Hm,hm..:)))

Folyt.köv!