Restanciák

Voltunk mi, még októberben négy napot otthon.

Ami volt benne:
Szülinapozások, vásározás, főzés, gyerekezés, nagy beszélgetések.

A 18. szülinap

Október 25-én az én nagyobbik keresztlányom, nagykorúvá vált. Ennek örömre és egy kis szerencsével, aznap le is tudtunk utazni, hogy egyszer legalább a napján ünnepeljünk. Minderről azonban az ünnepelt mit sem sejtett és azon a héten állandóan nyafogott a jóédesnek, hogy ő nem is akarja megünnepelni, mert milyen gáz már, hogy senki nem lesz ott, csak ők négyen. Teljesen el volt szontyolódva. Közben persze a jóédes már szerveszkedett, meghívta két gyerekkori barátját, a nagyszülőket, nagynénit és még egy baráti párt. Tényleg tök véletlenül a Zuram nem tudott a következő hétfőre szabit kivenni, hanem csak 26-án péntekre, így még mi is ott lehettünk.

Csütörtökön kalandos volt a napunk (ez 25.-e), ugye a Zuram dolgozik, Barni suliban, Olivér és Miksa itthon velem, hogy időben tudjunk indulni és legkésőbb fél kettőkor elinduljunk, mert 3/4 5-re Pécsváradon kell lennünk. Mondanom sem kell, hogy aznap semmi nem jött össze.

Miksát nem tettem le délelőtt aludni, merthogy majd alszik a kocsiban, úgyis fél egy felé indunlunk itthonról, a Zuramért. Délelőtt pakoltam, hajat mostam és idegeskedtem, hogy csak nem leszek kész időben, mert még hajat is kellene vasalni, hogy ne bosziként nézzek ki. Mikor is a szobába toppanék és levert a víz, vérnyomásom kétezer lett. Ugyanis az én drága Olivérem, levarázsolta a Kansas-ből kapott Helloween-i csomagunkat és az abban található, szőrős pók elkészítéséhez való, FEKETE csillámport szétszórta a nappaliban a nemrég vásárolt új szőnyegen, valamint sikeresen kinyomott pár pöttynyi FEKETE festéket is mellé, amit szét is kenődött, miután belelépett. Én akkor azt hittem, hogy minimum (ahogy másnál olvastam) felrúgom a holdra. Ekkor a sírás kerülgetett és csak azt hajtogattam, hogy soha nem érünk le...

Valamennyire felporszívóztam a cuccot, persze a csillámport olyan könnyű eltüntetni, gyorsan megsikáltam a festéket, szerencsére kijött a szőnyegből. Olivér messzire elkerült, miután hajat leordibálósan kiosztottam. Ezek után hívott a barátnőm, akinek annyit leheltem a telefonba mikor felvettem, hogy diliház:)) Kicsit megnyugtatott, hogy ő is kicsit szét van hullva és mekkora stressz egy ilyen meglepit végrahajtani.

Közben elkészültem nagy nehezen, még időben is voltam, de Barni sehol. Pedig írtam neki kikérőt, hogy engedjék haza rögtön tanítás után. A percek csak peregtek és egyre idegesebb voltam. Miksa már bömbölt, olyan álmos volt szegény. Már mindent bepakoltam a kocsiba, a kicsik is bent ültek. Végre beesett Barni is, mint kiderült én emlékeztem rosszul és aznap nem négy, hanem öt órája volt.

Elindultunk. Még ki sem értünk a faluból, hiányérzetem lett. Ránézek Olivérre, kezében nincs semmi, pedig Miksa kajás cumisüvegét neki adtam, hogy hozza. Kiderült otthon hagyta az asztalon. Fordulás, vissza. Közben sms a Zuramtól, hogy hol vagyunk. Hívom, hogy még csak most indultunk, mindenzt fél kettőkor, amikor már a cégétől kellett volna elindulni... Megnyugtat, hogy majd száguldunk a pályán, minden oké lesz.

Beérünk, helycsere, ő vezet. Csodák csodája, tényleg leérünk időben, pont 3/4 5-re. Pedig előtt Bonyhádon még töketlenkedtünk egy sort. Bementem a Lidl-be, hogy veszek ott 2*9 szálas rózsacsokrot, meg a tökinek bébikaját. Persze virág nincs, csak krizántén, klassz. Út mentén üzletház, berongyolok, nincs vágott virágja. Tescoba át, riasztom a Zuram, hogy kocsikázzon át, visszafelé már nem futnék ennyit... Virágoshoz be, van rózsa? van. mennyi? 480. ááááááá. Mindegy, akkor lesz egy szál, masnival, azért 18 szál horror lenne. Utólag már leesett, hogy akár be is mehettem volna, mert a tescoban is vannak ilyen előre gyártott több szálas csokrok:(

Végül beestünk a csárdába. Épp elöttünk érkeztek a nagyszülők és más barátok. Telefon a barátnőmnek, hogy minden dokkolt, indulhatnak. Bent lufikat fújunk és izgatottan lessük, mikor jönnek és jaj, csak a Viki észre ne vegye az autók közül azokat, amikkel már nem lehetett fedezékbe állni.

Végül megérkeznek. Vikit tuszkolják előre, mondván, hogy az ünnepelt menjen előre. Azt az arcot sosem fogom elfelejteni. Először meglepődik, majd a Boldog szülinap éneklése közben, már könnybelábad a szeme.

Mégis csak emlékezetes szülinapja lett, olyan, amire vágyott!:)

Kóstoló

Fiatal felnőtt

Csajok

Miután jól végeztük dolgunk, eszem-iszom, beszélgetés és aztán 8 felé szétszéledt a banda. Mi persze még otthon náluk, folytattuk az ünneplést. Aprócska probléma volt csupán, hogy a fiatalságnak másnap még suli volt:)))

Jó kis nap volt, rohanással, agymenéssel, örömmel!