Németországban rengeteg olyan cég van, aki arra szakosodott, hogy bérlakásokat épít. Plusz nagyon sok olyan magánember is van, akinek több háza vagy lakása van, azon kívül amiben lakik és azokat kiadja. Erős tévhit, hogy nyugaton "mindenki" bérelt lakásban lakik, nem saját tulajdonban. Itt a sorházban 9 ház van, ebből csak kettőben lakunk bérlők. A mi házunk egy tesvérpáré, akiknek ezen kívül van még egy házuk, plusz amiben laknak. Akinek nem olyan a munkája, hogy akár az ország másik végébe is kaphat egy jobb melót, az bizony, ha megteheti saját ingatlant vásárol.
Megmondom őszintén, hogy mi is záros határidőn belül nem más zsebét szeretnénk tömni a bérleti díjunkkal, ami nem is kevés.
Szóval, nekünk valamiért nagy nagy szerencsénk volt a házkereséssel. Januárban kezdtem és március elején aláírtuk a szerződést a tulajjal. A tulajt én azóta nem is láttam :D
Jó, hogy van egy kedves ismerősünk, aki nagyon jól beszél németül, ő volt az ügyintézőnk. Amikor pedig februárban jöttem a Zuramhoz, mindjárt meg is mutatták a házat, utána pedig már a tulaj azt mondta, ha tetszik, ő nekünk adja ki. Mondjuk időben voltunk, mert a régi lakók csak júniusban költöztek ki a házból, mi meg csak júliusban akartunk beköltözni :)
Persze azért nem ment minden simán. Nem akkor költöztek ki, amikorra meg volt beszélve. A tulajnak még ablakokat kellett cserélni a tetőtérben és ki kellett festeni. Ezért borult az egész kiköltözési hercehurca, amin én könnyen túlléptem, de a Zuram nehezen viseli, ha nem úgy van valami, ahogy elterveztük. Végül azért minden megoldódott !
Volt pár kemény napom, hetem. Otthon összepakolni a házat (mert mi sok mindent hoztunk), dobozolni, szanálni... A konyha volt a legbrutálisabb :D Aztán ennél jobb már csak itt a kipakolás, elrendezkedés volt jobb... Még most sem vagyunk teljesen úgy, ahogy szeretném. De igazából nincs is kedvem hozzá, ez nem a miénk...
Jó, mondjuk csinosítgatom, meg virágoskert is van :) De mégse az igazi...
A kisvárost nagyon szeretjük, csendes, nyugis. A város szélén lakunk, mögöttünk a szántóföldek, lovardák, tanyák, erdők. Ebbe az utcába az jön, aki itt lakik, meg az a néhány paraszt (és ez nem bunkóságra érteni) akinek a közelben van a tanyája.
Nagyon vicces és érdekes volt, hogy amikor az első hetekben a fiúkkal sétálni mentem és egy tanya mellett mentünk volna el, aminek az udvarában behívott minket egy ember, akinek az unokájával játszottak a gyerekeim. Kézzel-lábbal, fordítóval beszélgettünk. Kiderült, hogy a pasi nagyszülei ide betelepített Magyarok!! voltak, de sajnos ő már nem tanult magyarul. Kicsi a világ!
A kis lakunk :)
 |
| A ház hátulról |
 |
| Elöl |
 |
| Virágos :) |
 |
| Megérkezős káosz |
 |
| Nappali |
 |
| A kis utca |
 |
| A környék |
 |
| Adventi készülődés |
 |
| Karácsony előtt.. |
