Gyerekek

Mostanában mindenféle okokból és egy nagy adag lustaságból is, alig írom a blogot. De most azon vagyok, hogy igenis megörökítse a velünk történő eseményeket. Mert olyan jó másokat is olvasni, ha kell bátorítani őket vagy velük együtt örülni, sőőőőt találkozni a blogot írókkal. :) No és persze magunknak is, hogy majd rácsodálkozhassunk, hogy jéééé meg jaaaaaa!

Szóval, van ez a kisember, ez a Miksa, aki már nem is olyan kisemberem,  mert két hét múlva beíratom az óvodába! A legkisebb is közintézménybe kerül. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Hova lettek az én kis babáim??? 

Miksa egy tünemény. Persze ő is tud hisztizni, sírva toporzékolni, de nagy átlagban meg kell zabálni. Sokat beszél most már, bár néha én is elég fura fejet vágok, ha nem értem mit is szeretne. Mindenben utánozza a nagyokat, szóval nem lesz egy sarokban ülő kisfiú ő sem :) Minden csíntevésben benne van, sőt! Előszeretettel mászik fel az emeletes ágyra és ha ez nem elég, fel is áll rajta, hogy aztán hasra vágja magát rajta, egyszóval hajmeresztő. És csak nevet rajtam! Csak úgy tud játszani, ha minden létező dobozból és szatyorból kiborítja a játékokat. Szokta is mondani, szétmutatva a szobában, hogy "kupi van". De így érzi jól magát. Összerámolni kevésbé hajlandó, ennek levét a nagyobbak isszák meg. Imád a Barnival birkózni, kergetőzni. Ők ketten jobban elvannak együtt. Miksa nagyon jól nyúzható, nevetgél, ha gyurmázzák, nevet ha kergetőznek, ritkán nyafog. Ő is nagy motor fan, szeret csúszdázni és homokozni. No és persze bandázni a nagyobbakkal :)

Olikám a kis középső. Elég nehéz helyzetben van. Most tényleg az van, hogy Oli "szendvics gyerek" lett. Mert Barnival nem jutnak közös nevezőre, bár tudnak együtt játszani, sok a vita, veszekedés és Oli szinte folyamatosan visít valamiért. Barni hatalmaskodni próbál felette, amit természetesen nem hagy, de sokszor már ok nélkül (dehogyis ok nélkül, rájött, hogy mindig a Barnit vesszük elő, ha ő sír vagy visít) csinálja a fesztivált. Barni nem kérhet tőle semmit vagy nem szólhat rá, mert azonnal visítva üvölt, hogy  "anyaaaaaaaaaaaaaa". Elég idegtépő tud lenni a nap végére. Miksával próbál kompenzálni, de ő is pont ugyanúgy reagálja le a dolgokat felé, mint ő Barnival. Szóval, akkor megy köztük a veszekedés. Ebben próbálok lavírozni, több kevesebb sikerrel. Az óvodában egy angyal, itthon tombolja ki magát, de inkább így legyen! Elég jól együtt lehet vele működni, bár vannak makacsabb napjai, amikor a nem és az úgyse szavak gyakoriak nála, de túléljük. Még mindig imádja az óvodát. egyre ügyesebben rajzol, most már itthon is leül magától, hogy rajzolgasson. Nagyon úgy néz ki, hogy bal kezes lesz, bár még nem alakult ki nála. A ceruzát nem is tudja szépen fogni a jobb kezében, rajzolni csak ballal, viszont az evőeszközöket úgy használja, mint mi. Na, majd eldől a következő évben.

Barni kamasz. Minden nyűgével és szépségével együtt. Visszabeszél, mindig mindent megmagyaráz, övé kell legyen az utolsó szó. Magától soha semmit nem csinál, ha kérünk tőle valamit, akkor attól függ, hogyan teljesít, hogy milyen kedve van. Sokat veszekszem vele. Kicsit a tanulásba is leeresztett, bár talán a jegyein nem fog látszani, de mondanom sem kell, minden fontosabb, mint a tanulás. Ja, amúgy, hogy mikor tanul, fogalmam sincs, nem nagyon szoktam látni... Egyre többet van a haverokkal, barátokkal. Amíg megbízható, addig mehet. Allergiás vagyok a késésre ( ó, annak idején én sem értettem soha, hogy mi a fenének kell anyáméknak kiakadni, ha kések 10-15 percet, MA MÁR TUDOM!!), ilyenkor egy darabig nem mehet sehova. Az internetet itthon nem nagyon használhatja, csak akkor ha én is itthon vagyok és csak bizonyos játékokat és bizonyos ideig. és bizony akkor is be kell fejeznie, ha bármennyire is nem tetszik neki, hogy csak keveset használhatja. Állandó ütközőpont, hogy neki okostelefon kell meg tablet. Nagyon sajnáljuk, de ebben nem engedünk, szerintünk neki még nem kell, hogy aztán állandóan azon játsszon. Amíg tudjuk behatároljuk a neten való lógást. Már több dolgot rá lehet bízni, nagyon jó gyerekfelügyelő például :)

Nagyon-nagyon meglátszik rajtuk és az egész családon az elmúlt évek rohanása. Hogy a Zuram az elmúlt 3 évben, szinte soha nem volt itthon hétvégén. Elmaradtak a közös családi programok, sokat voltam/mentem egyedül a gyerekekkel. Pl. Pécsen másfél éve nem járt!! Ez nagyon rossz volt neki is és nekünk is. Most persze még rosszabb lesz egy darabig, de reméljük, hogy aztán rendbe jönnek a dolgaink! :)