Zselyke és Zalán napraforgó országból

Képes beszámoló :) Később írok is! Reményeim szerint...

Zselyke

Zalán

Miksa és Zalán is labda imádók :)

Nuca és Zalán

Zselyke háttérben Miksával

Csipet csapat

Kisebb adok-kapok :D

Szökés

Hasonló, kiságyból kimászós nálunk is akadt. Már 3 felvonásban :)

Hány éves vagy Batman, negyven vagy hetven?

Szerencsére, még az előbbi...

Tegnap óta a negyvenesek táborát gyarapítom. Maga a nap nem rengetett meg, de azért már egy ideje keringenek bennem bizonyos gondolatok és érzések. Nem tudom, hogy helyre kerülnek-e valaha..

A Zuramtól kaptam egy gyönyörű virágcsokrot, majd a két kisebbet (nagy már a keresztanyjánál) egy ismerősre bízva, vacsorázni mentünk, ide. Kellemes légkör, klassz terasz, így a Dunában és a Margit-szigetben gyönyörködhettünk. Figyelmes és jópofa pincér! :) Finom volt az étel, de a legjobban a házi csokoládé tortájuk ízlett vanília fagyival.

Miután megvacsoráztunk, elmentünk a Vajdahunyad várához, sétáltunk egyet. Végül nem csónakáztunk, pedig eredetileg azért mentünk. Aztán kicsit autókáztunk, fel a Svábhegyre, kerestünk egy kilátót, ahol a Zuram pár éve járt, de nem találtuk meg. Aztán amikor lefelé indultunk, megláttam ezt. Nem is értettem, hogy nem jutott eszembe, hogy én erre fel szeretnék ülni!

Hát, egyszerre volt gyönyörű és félelmetes is :) A Zuram, kb. fél percenként szólt, hogy ne üljek ide-meg oda, mert akkor imbolyog a kabin és ő rájött, hogy ez nem tetszik neki. Egész vicces volt:) Úgy nézett ki, hogy igen be van gyulladva a magasságtól és a kabin instabilitásától. Az adrenalin szintem nekem is megemelkedett :) Beszállás előtt, ahogy forgott a kerék, a V.I.P kabinban felfedeztem Habsburg Györgyöt, aki 4 vagy 5 gyerkőccel élvezte a kilátást. A környéken nagy volt a zsivaj, tele fiatalokkal.

Fél évvel ezelőtt volt lehetőségünk kettesben kikapcsolódni és bizony, nagyon jól esett. Csak egyszer kérdeztük meg a szittert, hogy minden oké-e:) Aztán éjfél előtt egy kicsivel, haza is értünk.
Jó buli volt ez a negyven....

Olivér száj

Reggel, még fekszem az ágyban, jön, odaül a szélére.
"Anya, mikor térsz magadhoz???"

Én is szülinapos vagyok, tudja ezt ő is.
"Anya, süssél magadnak tortát és majd én segítek neked. Ha felvágjuk, kapok belőle én is? :)"

Játszanak a szobába, nagy a hangzavar, mert nem bírnak megegyezni. Nyílik az ajtó, Oli tuszkolja kifele Miksát.
"Anya, kihoztam a Mikkksát, mert nem bír magával!"

"A Barni egy sügér, ezt szabad mondanom??"

"Anya, ha én is olyan nagy leszek, mint a Barni, akkor én leszek a Barni?"

Valamit mondok neki, hogyan legyen, mire ő: "Anya, tök mindegy!"

Szomszédolásból nem akar hazajönni, persze nincs apelláta, jönnie kell. Sír, hisztizik, fenyegetőzik. 
"Bemegyek a szobába, összecsomagolok és elmegyek világgá!! Haza sem jövök, majd csak, ha voltam a Győző papánál, utána az Anka mamánál és a Zsókáénál is. Utána majd hazajövök!"

Még mindig betegeskedünk

Miksa és én, még mindig nagyon "szépen" köhögünk. Elég idegesítő! Mondjuk ezen kívül már nincs baj. 

Szegény Miksám közben átesett egy 3 napos lázon is, negyedik napra szép pettyes lett a pocakja. Ő sem maradhatott ki ebből :)

Na, a nyárra most már mondjanak le a betegségek!

Olivér születésnapja

Szeretek szervezkedni, másoknak meglepetést okozni. Nincs is annál jobb, amikor az ember látja más örömét.

Eddig Olinak mindig csak családilag ünnepeltük a születésnapját. Gondoltam, idén már ő is megérdemli, hogy születésnapi buli legyen neki. Időben elkezdtem szervezni. Péntekre terveztem a bulit, mert akkor még nem tudtam, hogy családi összejövetel nem lesz, mivel senki nem látogat meg minket akkor....

 Oli június 16-án született, ez mindig kívül esik egy-egy tanéven. Azon a héten még óvodában lett volna és nyugodt szívvel terveztem péntekre a születésnapozást. Gondoltam, ő még óvodában, Barni egy darabig a suliban, csak Miksa lesz itthon velem, nyugodtan készülhetek. Hát, nem egészen így történt.

Előtte hétvégén megcsipkedték a szúnyogok a kézfejét. Bekentük, nem volt semmi baj vele, kicsit meg volt dagadva. El is ment hétfőn óvodába. Délben hívtak, hogy mi történt a gyerek kezével, mert fájlalja, meg fel van dagadva. Menjek inkább érte, nehogy délután baj legyen. Ebéd után elmentem érte, jött nagy vigyorogva, bár a kezén vizes kötés. Levettem, hát látom, hogy van rajta egy friss csípés, ami valószínűleg nem is szúnyog volt, hanem az udvaron megcsíphette egy darázs, ami tényleg fájdalmas. Tisztán látszott egyébként, hogy friss a csípés, mert még élénk piros volt a közepe. De nem volt kedvem senkivel vitatkozni, hogy mitől is dagadt annyira a gyerek keze. Persze itthon már nem fájt neki:) Aztán szerdára el is múlt a dagadtság, de akkor meg már minek menjen 2 napra, amikor már amúgy is kevesen jártak óvodába.

Na, így esett, hogy a Zuram kivételével mindenki itthon volt azon a pénteken. Nekem meg délutánra a hajam égnek állt, hogy nem leszek kész időben!

Már reggel kelt a kenyérsütőben a pizzához a tészta, ezt összesen 3-szor játszottam el aznap. A torta alapját már csütörtökön megsütöttem, hogy pénteken csak a krémet kelljen ráügyeskedni és díszíteni. Összesen két kisebb és két nagyobb pizza készült el. Végül, egyet sütés nélkül lefagyasztottam, mert a 3 másik, bőven elegendőnek bizonyult. 

Átjöttek a szomszédasszonyomék, 2 gyerek 3 felnőtt és az ő unokatesója a két gyerekével. Volt nálunk klassz zsongás, 7 gyerek és 6 felnőtt :) 

Olivér nagyon örült, tiszta boldog volt, hogy kapott új pettyes labdát (nem is játszhat/na/ vele más) kisautókat, na és édességet! Aztán az ifjúságot nem lehetett sokáig látni, csak hallani :D Birtokba vették a terepet, játszottak az udvaron, a lakásban, volt kergetőzés, zene bömböltetés. Mi addig a veranda hűvösében beszélgettünk. Mi is jól éreztük magunkat, nekünk is jól esett egy kis feltöltődés, barátokkal bulizás.

Enni a srácoknak nem volt idejük, csak csipegettek, de valahogy a felnőttek sem voltak nagy étkűek. Talán a nagy meleg miatt. Azon felül, hogy egy pizza eleve ment a fagyóba, mi még másnap is azt ettünk :) De inkább több legyen, mint ne legyen elég!

Miksa a szokott időben kidőlt, egyáltalán nem zavarta, hogy nincs csend körülötte, ő álmos volt és kész. Valamikor 11 után kerültek a gyerekek ágyba, reggel fél 9-ig nem is láttuk őket. Én annyira nem voltam szerencsés, mert ugye Miksám kialudta magát, úgyhogy a szokott időben indult a mandula. 

Nagyon jó kis nap volt!