2013. június 20., csütörtök

Azt hiszem megmaradunk

Tegnap nem nagyon szálltam ki az ágyból. 

Az még hagyján, hogy kint 35 fok feletti volt a hőmérséklet, de nálam bent is egész nap 37,5 és 38 fok volt, csoda, hogy nem tudtam felkelni? Hol rázott a hideg és betakaróztam, hol melegem volt és kitakaróztam. Közben valaki ült a tüdőmön, majd hányásig köhögtem, mire valami felszakadt. Ritka vacak érzés.  A gyerekek szerencsére kevésbé sínylik meg a betegségüket. Talán az étvágyuk nem az igazi, bár erről a meleg is tehet. Estére, mivel hasznavehetetlen voltam, a lakás úgy nézet ki, mint ha szélvihar söpört volna végig rajta. Mondjuk, annyira nem tudott érdekelni. Legalább azt mutatta, hogy a gyerekek jól vannak.

Szerencsére estére hatott az ACC és végre felszabadultabban lélegeztem. A kínzó fejfájásomnak is véget vetettem addigra az utolsó szem Dolgittal. Este csak az döntött kétségbe esésbe, amikor felfedeztem (este 10-kor), hogy kifogyott az orrspray. Patakokban ömlött rólam a víz éjjel, Miksa is többször felsírt, ami amúgy már nem szokása. De, ma már végre jobban vagyok! :)

A legrosszabb ma, hogy nem érzem semminek sem az ízét, sem az illatát. És ezzel agyon is van csapva az evés szépsége (na meg a főzésé is). Most legalább fogyózom..

1 megjegyzés:

  1. ebben a melegben megfáztál? v. valami egyéb fertőzés? Jobbulást mindenesetre

    VálaszTörlés